szerda, április 06, 2011

Gondolatok a béka segge alól

Ott tartunk, hogy a mókuskerék nevű betegséget még valós betegség(ek) is felülfertőzte(k). Soma, Zsombor, Jácint, én. Senki nem maradt ki és senkisem ugyanabban a betegségben van volt. Zsombort kivéve mindenki nehezen viseli az ilyesmit. Jácint ingerlékeny és kiabálós. Soma a nemevést/nemcsináloksemmit fejlesztette tökélyre, sikítós ordításokkal megspékelve. Ma volt oviban, de ott sem vett részt semmiben. Itthon szeretne lenni, de ki-elmozdíthatatlan. Csak mesét szeretne nézni és legózni. Még a második csak hagyján, de nekünk már a könyökünkön jön ki, még ha olykor igen kreatív is benne a gyermek. Azért beteg folyton, mert nincs energiája, mert nincs szabadlevegőn, mert nem eszik. (Igaz most utolsóként a hasmars nyavaja kapta el, de most már túl van rajta.) Nem éhes, mondja. Nem megy ki, mert hideg van(!!!), mondja. Pedig kinn csodás tavasz van. De sajnos ezt csak Zsombor tudja, aki nem győzi a cipőjét hozni, kalapját venni. Indiana Jones megirigyelhetné a kalapfeltevésének a mozdulatát, de elszánt tekintetét is. Ha nem megyünk, képes torkaszakadtából ordítani, krokodilkönnyekkel aláfesteni. Ha feljövünk, szintén. Máskor nem is sír. Igazi menő-manó, persze Soma miatt gyakran nem teljesülnek a kicsi efféle természetes vágyai. Zsombort a betegség sem tartja vissza se az evésben, se a menésben. Hamar is gyógyul. Szinte süt körülötte a nap. Amikor engem is kezd magával rántani a kilátástalanság, akkor csak Zsomborra kell néznem. Merő láz és vigyorog. Csurog az orra, és azzal szórakozik, hogy szétkeni. Persze mindez csak múlt idő. Most csak néha-néha köhhint egyet, amin nagyokat lehet kacagni, egy tüsszentésen meg egyenesen fetrengeni kell a röhögéstől.

Persze a karantén jelleg idején dühítően/imádatosan tavasz van, meg munkám is lenne (több is), illetve Jácint is tenné a maga dolgát, ha tudná. De nem tudja, mert hatalmas béka nyom minket. Picimamáék is betegségből betegségbe bukdácsolnak. S még segíteni sem tudunk nekik, mert mi is nyakig benne vagyunk (és kapni sem szeretnénk tőlük semmi galád gebulát). Az ő segítségük is veszettül hiányzik. Pedig néha elég lenne egy kis zöld gyep is a nagyszülőknél. KatiNagyi a fő megmentőnk (gyepben is), akit csodamód a betegségek elkerültek (és mi sem ragasztottunk rá semmit, kop-kop!). Szóval idegesek vagyunk a munka és a nemlét miatt, amit a gyerekeink hűen vissza is tukröznek. Én próbálom a letargiából kirángatni magam, de nehéz, ha az ember párja is dettó. J próbál zenélni, én próbálok dolgozni, terápia jelleggel és kevés sikerrel. Mindenek felett azonban Soma nyomaszt minket. Ezer receptorral vesszük az adást, hogy nincs valami rendben. De mi a teendő? Megtömni nem tudom/akarom, és kirángatni a szabadba sem (túszdrámába illő képet kell elképzelni, akkora az ellenállása). Még a béres-cseppet (étvágyat csinálna neki) is alig tudjuk beadni neki, mert azt evés közben kell bevenni. Falfehér és teán kívül nem vesz magához szinte semmit. Azthiszem túlnőtt rajtunk a baj feladat.

Azért itt a végén le kell szögeznem, hogy mindezek ellenére nagyon remélem, hogy egyszer odébbugrik ez a lusta béka.
 

3 megjegyzés:

andi írta...

szia
én most virtuálisan dobok egy nagy követ felétek, hogy megijesszem a békát és tovább ugrándozzon..
tényleg nagyon rossz látni, hogy a gyerkőc nem eszik és "csak van" és nem tehetünk semmit..csak várunk..a tehetetlenség a legdühítőbb..remélem Soma hamar újra a régi lesz..
gyógyuljatok meg hamar mindannyian!!

aarkus írta...

Most mondd meg! Végigcsináltuk a telet nagyobb baj nélkül, kitavaszodik, és itt maradt a nyakunkon ez a hüllő nyavalya!! Kiakasztó. Kitartás. Kisütméganap.

Mártus írta...

Barnus általában ezzel jön:"Nagyon csúnya idő van kinn!" - na, ilyenkor általában 7 ágra süt a nap és vidáman csiripelnek kinn a madarak. Ebből tudom, hogy valami fortélyt be kell vetni, ha ki szeretnék jutni a szabadba. Van, hogy megteszi egy alma is csalinak, neadjisten egy kis háztartásikeksz, vagy néhány szál ropi. De már nálunk sem a kaja a fő-fő motívum. Azért nem panaszkodom, eddig még mindig kitaláltam valamit, benn még nem maradtunk, ha kiakartam menni. Bejönni időnként ugyanolyan nehéz!
Sajna recepttel/tuti tippel nem szolgálhatok, és még elég kreatívnak is ismerlek gondolom, már sok-sok ötletet kimerítettetek.
Azzal vígasztallak, amivel magamat is szuktam hasonló faramuci helyzetben: Egyszer mindenen túlleszünk, hát ezen is! Csak türelemmel ki kell várni! A nemevés már más tészta - de ötletem arra se nagyon van..
Gyógyuljatok egészségesre mihamarabb! Mi is ezt tesszük, aztán remélem, végre találkozhatunk már!