kedd, május 24, 2011

Anyatej, Anya, tej

Nem akarom megvárni míg elavult lesz a téma.

Majdnem egy hónappal ezelőtt, Zsombor másfeles fordulóján még azt írtam volna (ha írtam volna), hogy ez a gyerek sohasem fogja abbahagyni a szopit. Ugyanis nemhogy csökkent volna az odaadása, hanem inkább nőtt. Így az esti szopik kibővültek egy reggeli bónusszal is. Fogzással éreztem picit összefüggésben az eseményeket. Fogmasszázsnak nem vagyok elég jó, arra ott van a rahedli cumija, ami a napokban szinte állandó kellékévé vált a szájának. Úgy 17 hónap "csak alváshoz használja" eredményét dobva sutba ezzel. Szóval azon a héten a névnapjára kinövesztette a 7. fogát (alsó jobb kettes) súlyos cuclifüggőségben és nyáladzások közepette. Volt ok és okozat. De a valódi okát nem értettem. Aztán eljött a szombat és imigyen betöltötte a másfelet. Aztán vasárnap lett, és Zsombor köszönte szépen, de nem kért több szopit. Pedig ott csordogáltam mellette édes anyatej illatot ontva mind az egy mellemből. Mehettem fejni. Aztán reggel még megkívánta. De hétfő este újra nemet mondott, ám reggel ismét kért. Gondoltam átvariálta a dolgokat. Hát át. De nagyon. Mert innentől az én édes csecsszopóm immár nem fogadott el több anyatejet. A közelségemet igényli ugyan, de apa is simán eltudja altatni (szinte már az elejétől fogva). Megért? Felnőtt? (hi-hi!) Bújós, simogatós, átölelős, elolvadós maradt, de szopis már nem. Egyrészt örülök, hogy ilyen simán ment a leszokás, másrész fáj is, mert milyen dolog ilyen sitty-sutty minden megbeszélés nélkül ilyet művelni szegény csecsemő-függő anyjával. Na jó, én is ludas lehetek, mert fürdetés után a pelenkázón mindig fűztem egy kicsit. Csodáltam nagyfiúságát. Mondogattam, hogy nincs is szüksége már ilyen kötött programra, mint a szopi. Céloztam rá, hogy milyen finom a rendes tej. Meg ehhez hasonlók. De a végső kérdésre: Kérsz szopit? Mindig heves bólogatás volt a válasz. Igazán szerettem a vele töltött szopizós perceket. Bár határozott elképzelés alapján irányított együttlétek voltak ezek. Kb 7-8 hónapos koráig szopizott kétmellből, majd csak a jobbat preferálta. Kínos anyai pillanatokat okozva ezzel. De megszokta a testem és a lelkem is. Így még további 10 hónapot sikerült kizárólag fekve - édeskettes magányban - szoptatni. Szóval kimondom: Zsombor 18 hónapos koráig szopizott. (Könny elmorzsol, torok összeszorul.)

És hogy most hol tartunk? Zsombor köszöni szépen jól megvan. Eszik és iszik. Mindent eszik és csak és kizárólag vizet iszik. Már szopi alatt is kínálgattuk rizstejjel, zabtejjel, feles tejjel, mézes tejjel (és mindezeket: melegen, hdegen, langyosan) amiket leírhatatlan undor-mimikával utasított vissza. Mostanság már kakaóval is kínáltuk, de nem kell neki. Vettünk neki babatejet. Az sem jött be. Soma gyümölcsléiből, teáiból kortyol időnként párat, de az is csak addig vonzó míg a bátyustól lopva vagyon. Mondjuk azt már megfigyeltük, hogy a joghurt nagyon hamar átszalad rajta, szinte ahogy megette. Viszont a túrókrém és a sajt (ember legyen a talpán aki több sajtot megeszik egy ültő helyében, mint Zs.) nem okoz nála problémát. Sajnos a tejet ezügyből vizsgálni nem is tudtuk nála. (Bár pont ma ivott vacsira Apa poharából jéghideg tejet, úgy fél decit.) A víz azonban fogy rendesen. Még éjjel álmában is képes inni. Feltérdel és csukott szemmel kiszolgálja magát a töksötétben. Látszik, hogy nincs magánál, és alszik is tovább. Ha hajnaltájt kiürül a csőröspohara, akkor tiszta kómában szépen megvárja amíg töltök bele (az odakészített palackból - rutin). Iszik, és alszik is tovább (nagyon zabálnivaló és videóra kívánkozó). Szóval átalussza az éjszakákat, csak inni kel fel. A lefekvés időpontja még mindig a szopis időpontnak megfelelő (kb. 7-fél8). Hajnalban azonban menthetetlenül kel (és sajnos Soma is). Ez 6 körüli időpontot jelent. Jujj! Persze én jó alvó lennék...

Na és én. Még mindig nem apadt el a tejem. Az első hét brutálisan megviselt. A második nagyon. Fejtem, masszíroztam (vízben), káposzta levéllel borgattam és homeóval (Urtica Urens 30 ch) apasztottam (finoman), homeoval gyulladást előztem (Phytolacca Americana 15 ch). Szinte elvonási tüneteim voltak. Ami végülis igaz. A testem sem akarta elhinni és én sem, hogy ennyi volt. Az esetet nehezítette, hogy munkában sem szűkölködtem azidőtájt (mondjuk most sem). Most már csak picit csepegek, babaillatra, gyerekkönnyre aktivizálódik a rendszerem. Ezek okozóit kiiktatni egyenlőre nem tudom és nem is nagyon akarom, bár a könnyektől szívesen megválnék. Most kivárok. És szokom a függetlenséget.

Nagyon jó volt szoptatni! Ugye Zsombor?
 

1 megjegyzés:

Kata írta...

jajj Fücsi!

Sírtam, másodszorra bírtam csak végigolvasni...
megértelek. Mi még szopizunk gőzerővel de már most sajnálom, és egyben örülök ha már nem...