Nem a virágtól lett igazán ez a mai nap az enyém. Hanem hogy a nagykisfiú "Nemakarok meghalni!" aligtudommegnyugtatni zokogását elbírja a szívem. Bár veszettül sajog is egyben. Hát ilyen anyának lennem. Remélem még nagyon sokáig.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Krisz, nagyon átérzem... Nálunk ez pont másfél éve volt téma, sosem felejtem el. És ezt annyiszor végig kell járni, ahány gyerek felnő a mellettünk...
Talán az elsőknek a legnehezebb (meg elsőre nekem), mert a kistesóknak már van nagytesójuk akik tudják a frankót. :-)
Egyébként a könyves duma (egyszerű lényegretörő válaszok) nálunk nem váltak be.
- Meghalok?
- Nem!!!
- Jajj, meghalok!
Megjegyzés küldése