PiciPapa 70 éves

Soma PiciPapának egészítette ki ezt a képeslapot.
"Szivecskét rajzolok a Papának." (jelöltem a képen) - majd ezt a későbbiekben módszeresen kikerülte. Hogy a többi micsoda arról nem nyilatkozott, de nekem tetszik.

A "buli" holnap kezdődik és vasárnapig tart. (Az ünnepeltet nem kérdezte senki, hogy mit szól az eseménysorozathoz... Csak reméljük, hogy örül neki.)

Cabrio

Unokaöcsém új szerzeményét jött megmutatni nekünk, Som legnagyobb örömére. Íme:

Cipővadászat

Miért kell pontjó cipőt venni a gyereknek? Hihetetlen, hogy micsoda nagy lábon él a fiatalúr! Ma délután az osztrák Reno-ban sikerült 3 pár cipőre szert tenni, méghozzá két olyan 25-ösre amelyek jók, és nem lóg ki belőlük a lába, és egy 26-osra, amelyik nem csónak a lábán. És ráadásul olyan tetszetősek a lábbelik, hogy egy külön poszt illeti őket. :-) Külön köszönet a szponzoroknak a Mamák személyében!

Én ma is elfáradtam... és a fáradt lábamra jutott nekem is egy szandál.

Végre

Emi barátnőmék voltak itt. Péntek este jöttek és ma du. mentek el. Itt aludtak nálunk. Sok jó ember... :-) Sűrű, de jó volt, bár nagyon elfáradtam. Már nagyon régen vártunk erre a találkára. Hanna január végén volt egyéves, Dia a keresztlányunk pedig márciusban töltötte be a 7-et. Mindkét köszöntés ezidáig váratott magára. Annyira ők akartak jönni, végre kimozdulni (Érdről), de mindig közbejött valami, ami miatt az utazás ilyen sokáig elhúzódott. De végre itt voltak! Egy kis difi volt csak, hogy Jácint péntek éjjel dolgozott. És ugyebár mindenki MÁS csak hétvégén ér rá. Így ő szombat reggel hulla fáradtan jött haza. Ezért mi délután eltakarodtunk, hogy tudjon pihenni. KatiNagyihoz mentünk, ahol tudtak a gyerkők a kertben szöcskét fogni és ezerrel rohangálni. Soma meg fúrni, szerelni az új barkácskészlettel (ez a tuti ajándék!). No meg meglógni, Soma és Dia a hátsó kerítésen át megszöktek a szomszédba. Egyik pillanatban még ott voltak, a másikban sehol. Huhh. Bár Levi gyorsan visszahalászta őket. Szerencsére semmi bajuk nem esett (csak veteményes van a szomszéd kertjében). Ezután Soma folyton kiakart mászni. (Gyorsan intézkednünk kell ezügyben.) Estére minden gyerek teljesen leamortizálódott, ripsz-ropsz elaludtak, és mi is. :-)

Rengeteg kaja sorakozott a hűtőben, de alig evett a társaság (Sománál ugye ez nem meglepő), egyedül Hanna jeleskedett e téren, a húst hússal műfajban, mind a 8 fogával.

Mi sokat beszélgettünk, bár Emi tesójának válása beárnyékolta azt. A 'húú mik vannak!' kategóriában ezt el is kell mesélnem. Két gyerek, 7 és 3,5 évesek. A pasi csalta meg egy 4(!) gyerekes nővel az Emi húgát. És azt mondta a pasi, hogy: Küzdeni kell érte! Gülüszemű, halvérű, beszélgetni nemtudó, munkanélküli... Pont ilyenekért szoktak küzdeni, ugyebár. Az a baj, hogy a két gyerek issza meg az egésznek a levét. Meg ami még keservicces, hogy a gyerekeket szinte az Emi neveli, a saját kettője mellett. Minden hétvégén (+ szünetekben) ott vannak a gyerekek náluk, persze az Anyjuk nélkül. Mert az üzlet az fontos. Szomorú. Ilyenkor örülök (mégjobban) a mi 15 évünknek. És igencsak sajnálom a barátnőmet, hogy a más terhe is az ő vállát nyomja, pláne, hogy a ráhagyományozott gyerekek vadak-idegesek.

Szóval a gyerkőcök egy pillanatig sem unatkoztak, volt játszóterezés is, és míg ők jól szórakoztak mi is jól éreztük magunkat. Soma a nyüzsi ellenére is ügyesen aludt délben és este is. Úgy látszik kezd edződni az ilyen szitukhoz.

Egy nagy bánatom van csak, hogy Dia egy (szerintem) gyönyörű ezüst láncot kapott tőlünk és nem volt hajlandó feltenni, még próbára sem. Az anyukája szerint annyira tetszik neki, hogy már félti is, nehogy elvesszen. Remélem tényleg így van. Fura szitu volt. Én meg még nem szoktam meg, hogy a gyerekek ennyire 'érdekesek' tudnak lenni. Azért kiheverem ám, csak lehet, hogy én izgatottabb voltam a nagylányos ajándék miatt, mint aki kapta.

Dr. Dr.

Orvost váltottam. Ma jártam nála először, a 17. hét közepén. És: Ez a doki szuper! Ennyi odafigyelést még nem kaptam (összes) terhességem alatt. És még kedves és szimpatikus is volt. Volt olyan momentum is, hogy azt mondta, hogy egy vizsgálatnak az elmulasztása (amit nem csináltak meg nálam) itt náluk már kirúgással járt volna... Most ő alaposan megvizsgált. És izgulhatok az eredmény miatt. Szóval jó kis orvosom volt ezelőtt... már magam sem értem, hogy miért jártam hozzá. Kérdezett, reagált. Jó érzés volt. Nem homeos doki, de határozott, olyan aki mindenre odafigyel és meg is magyarázza, ha kell, a kismamának, hogy miért is tesz/ad valamit. Mint például most MagneB6 helyett Magnerot-ot, mondván, hogy az előző csak 12 hétig hatásos. Valamint Aspirin 100-at!!! Itt tátva maradt a szám. Mármért kell nekem ilyen? És el is magyarázta, no meg utána is olvastam, hogy az Aspirinnek vérnyomáscsökkentő hatása van (kismamák első két trimeszter alatt kaphatják) ha minden este egy szemet szednek belőle. Szóval megelőzzük vele, jelen esetben - reményeink szerint - a toxémia kialakulását. Hümm. Én a gyógyszerellenes most eszegetem jódoktorom bogyóit, hátha tényleg igaza van.

Soma PiciMamáéknál volt/aludt ezidő alatt, mert elég későre kaptam időpontot. Amikor beszéltem vele telefonon, azt kérdezte: "Mikor jössz?" És hogy "Hozzál nekem kisperecet!" (ropis perec). Addig jó, míg ez a kívánságok netovábbja nála. És persze hogy vittem neki. Megint jó gyerek volt, csak nekem/nekünk hiányzott piszkosul. Jácint vitt el Győrbe, és ha már ott voltunk, meglátogattuk Márta barátnőmet, no meg az édes kisfiát is, aki végigreklamálta a kajaidőt, olyan hangokat adva ki magából, mint amikor késik az étel. Még a hazafelé úton is ezen mosolyogtunk. Meg nosztalgiáztunk... és jövőt terveztünk... kétgyerek... ohh.

Szívdobogás

Hallottam a kicsi szívdobogását! Zene füleimnek. Ma reggel a védőnő hallgatta meg. Somát is vinni akartam a szívhang-hallgatásra, mert nagyon izgatja a dolog ("tamtatatam"), de reggel sokáig aludt, így ő nem jött. Naná, hogy sokáig, mert hajnalban kukorékolt: "-Anya, még éjszaka van?" -Igen!!! - bár fél5-kor olyan világos volt, mint nappal. Újabb lelet érkezett meg a védőnőhöz és az is rendben van. Eddig okés minden. Bár a vérnyomásom a béka segge alatt van (110/60), ami normális, de engem változatlanul kikészít. Pocakom 98 cm, súlyom 72,5 kg (ez sok, de indulósúlyom 72 kg ami az igazán sok), jól érzem magam a bőrömben, csak a frontok ne lennének. Bár van ami nagyon zavar, rettenetesen türelmetlen vagyok és ez ugyebár főként Somát érinti. De sajnos nemtudom uralni, hirtelen vagyok, hamar kiabálok és zsörtölődöm, mások jelenléte sem zavar. Som ilyenkor megszeppenve néz, néha még a könny is elfutja a szemét, én meg igyekszem jóvá tenni a bűnömet. Hozzá kell tennem, hogy manapság a gyerkőc is igencsak kitesz magáért engedetlenségben. Legtöbbször nem hall. Tudom, tudom... de olyan tökélyre fejlesztette, hogy van, hogy egész napos süketség vesz erőt rajta. Én meg mondhatok neki bármit. Közben meg olyan édes, mint ezen a képen, ahol éppen ZENÉSZ (ha napszemüveg van rajta, akkor mindig - kire is ütött ez a gyerek???).

Borsó (meg a héjja)

Soma szereti a borsót nyersen! Tud ez a gyerek még meglepetéseket okozni nekem. Végre megérett PiciMamáéknál a borsó. Én már alig vártam, hogy idén is legelhessek (ahogy Jóanyám mondani szokta). Kire is ütött ez a gyerek?