Szívdobogás

Hallottam a kicsi szívdobogását! Zene füleimnek. Ma reggel a védőnő hallgatta meg. Somát is vinni akartam a szívhang-hallgatásra, mert nagyon izgatja a dolog ("tamtatatam"), de reggel sokáig aludt, így ő nem jött. Naná, hogy sokáig, mert hajnalban kukorékolt: "-Anya, még éjszaka van?" -Igen!!! - bár fél5-kor olyan világos volt, mint nappal. Újabb lelet érkezett meg a védőnőhöz és az is rendben van. Eddig okés minden. Bár a vérnyomásom a béka segge alatt van (110/60), ami normális, de engem változatlanul kikészít. Pocakom 98 cm, súlyom 72,5 kg (ez sok, de indulósúlyom 72 kg ami az igazán sok), jól érzem magam a bőrömben, csak a frontok ne lennének. Bár van ami nagyon zavar, rettenetesen türelmetlen vagyok és ez ugyebár főként Somát érinti. De sajnos nemtudom uralni, hirtelen vagyok, hamar kiabálok és zsörtölődöm, mások jelenléte sem zavar. Som ilyenkor megszeppenve néz, néha még a könny is elfutja a szemét, én meg igyekszem jóvá tenni a bűnömet. Hozzá kell tennem, hogy manapság a gyerkőc is igencsak kitesz magáért engedetlenségben. Legtöbbször nem hall. Tudom, tudom... de olyan tökélyre fejlesztette, hogy van, hogy egész napos süketség vesz erőt rajta. Én meg mondhatok neki bármit. Közben meg olyan édes, mint ezen a képen, ahol éppen ZENÉSZ (ha napszemüveg van rajta, akkor mindig - kire is ütött ez a gyerek???).