Ovi

A ma délelőtti játszózásból ovizás lett. Amint meglátta a gyerekeket, azonnal nyúzni kezdett, hogy menjünk be hozzájuk. Eddig a bemenetel szóba sem került. Elég volt a haverkodás kintről. És mivel a napsütéssel nekem is rózsásabb lett a kedvem, azt mondtam üsse kő, menjünk! Úgyis vannak kérdéseim ez ügyben. Az óvónénik nagyon kedvesen fogadtak minket, a váratlan látogatás ellenére. Som simán elnyargalt egy óvónő kezét fogva az összes udvari játékot kipróbálni. A kintről nem egy extrának tűnő udvar most egész barátságosnak tűnt. Sok régi, de fa játék, legtöbbjük szerepjátékra a legalkalmasabb (hajó kormánnyal, ló, busz, autó), csúszda, mászóka, a homokozó nagy és fedett, az udvar árnyékos, tele nagy fával (a kullancsoltás talán e miatt is jó ötlet volt). Az összes gyerek az udvaron játszott, és így nyáron is sok gyerekre bukkantunk, akik már régi ismerősként üdvözölték Somát, és ajánlkoztak is segítőinek. Megismertük Soma óvónéniit, Kati nénit és Györgyi nénit, no meg a dadust is futólag. Nagyon kedvesek voltak. A csoportszobát is megmutatták nekünk, ami kicsi de barátságos volt. Bár a viszonylag elég kevés játék elég lestrapáltnak tűnt. Kb 20-an lesznek egy csoportban, méghozzá a kiscsoportban. Sőt Soma jelét is kiválaszthattuk. Soma első körben a kiscsibére voksolt, de meggyőztem, hogy talán valami fiúsabb kellene, így lett SÜNI a jele. Alig tudtam hazahozni a fiamat, annyira le volt nyűgözve. Már csak a pelustól kellene megszabadulnia a nyáron. És nincs semmi akadálya annak, hogy októberben oviba menjen. Az hogy itthon leszek a babával az egyáltalán nem gond. Jó volt ezt hallani.