Félidő

20. hét

Olyan mintha odabenn focimeccs folyna, rúgás, fejelés, cselezés, bukfenc... non-stop. Azt hiszem be akar kerülni a rekordok könyvébe, mert maratoni a mérkőzés. Mikor alszik??? Babóca belül aktív, Soma meg kívül (rúgás, fejelés, cselezés, bukfenc...). Remek. Ezen kívül Soma éjszakái is érdekesek, sokat van fenn, a fogát fájlalja (azt hittem ezen már nagyjából túl vagyunk), vagy szomjas/éhes, vagy csak szimplán engem akar. Úgy érzem mintha évek óta esne, megvisel, meg Somát is. (Még be is kellett fűtenünk.) Nehezen szánom rá magam, hogy lemenjünk pocsolyázni. És persze most van Apa szabadságon, mikor máskor, mint ilyen rossz időben. Amint kisüt, irány valami homokos vízpart. Meg ha a kocsink is úgy akarja, mert annak is pont most kellett elromlania, mármint a klímának. (És álmomban sem gondoltam volna, hogy ha kiveszik a klímát az autóból, akkor az önmagában nem üzemképes. Ha rossz is, benne kell hagyni.) Elvileg kész van, de kipróbálni nem tudtuk, mert ugye szakadó esőben minek elindítani. Pedig ránk férne egy kis lazítás. Kezdek kriplisedni, nagyon fáj a hátam. Ez a pocak nagy pocak már. Most már gyarapodom is > 2,5 kg a pluszom. Én úgy érzem alig csinálok valamit, míg Jácint most dícsért meg, hogy mi mindenre vagyok képes. Változatlan frontérzékenység, alacsony vérnyomás. Nemtudok hosszan állni, menni elmegyek bárhová. Csak lenne jó idő hozzá.

Kezdem megszokni a gondolatot, hogy fiús anyuka leszek.