Ma süt a nap. Hurrá. A tegnapi nyüglődésből csak a "Nem akarom!" maradt. És ennek ellenére mire leértünk még mindig jó idő volt. A pékáru megvétele után Soma játszóterezést akart, én meg ígértem neki. A tegnapi dühöm-csapásom miatt még mindig emésztem magam, pláne, hogy akikek elmeséltem, majdnemhogy egyet is értettek tettemmel. Neeem! Tudom a düh és folyományai emberi tulajdonságok, mégsem ez a megoldás. Remélem hamarosan kiheverem kudarcom, és a következő szitut jobban kezelem. Som meg valamit elfelejt a dologból, valamit meg jól megjegyez, és csak remélem, hogy pont azokat az elemeket amire én gondolok. Talán messziről kell indítani a megoldást, többször kell tisztázni Somával a jó és rossz fogalmát, ugyebár egy jó gyereknél ennek elmaradása nem feltűnő. Az okokat keresve az ovira bukkantam (mamai segítséggel), mint egyik lehetséges forrásra. Annyira vonzzák az ovisok, sokszor kell az ovi felé sétálni vele. A kerítésen át barátkozik az ovisokkal. Többször látott már verekedőket odabent, akiket nem vett észre az ovónő, és így az nem is lépett közbe. Tehát verekedés = játék Som szemében. Talán a kacágása is emiatt volt. No persze most meséli PiciMama, hogy már nála is próbálkozott ütésekkel a gyerek. A tegnapi nyomi idő meg rátett egy lapáttal. Szóval dolgozom az ügyön...
Egyébként olyan édes volt tegnap, ahogy egész napos garázdaságát indokolta: "Megbotlott a kezem." Hát igen, nagyon gyakran.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Indul a tesztoszteron-szezon, nem hiszem, hogy az ovisoktól leste volna el. A fiúk verekszenek, így működnek, ki jobban, ki kevésbé. Meg lehet szokni... És ne emészd magad, a Som már rég túllépett a popsi-pacsin, felesleges aggódnod miatta. És nem fog tanulni belőle :D. Te meg már rég tanultál belőle.
Megjegyzés küldése