Végre

Emi barátnőmék voltak itt. Péntek este jöttek és ma du. mentek el. Itt aludtak nálunk. Sok jó ember... :-) Sűrű, de jó volt, bár nagyon elfáradtam. Már nagyon régen vártunk erre a találkára. Hanna január végén volt egyéves, Dia a keresztlányunk pedig márciusban töltötte be a 7-et. Mindkét köszöntés ezidáig váratott magára. Annyira ők akartak jönni, végre kimozdulni (Érdről), de mindig közbejött valami, ami miatt az utazás ilyen sokáig elhúzódott. De végre itt voltak! Egy kis difi volt csak, hogy Jácint péntek éjjel dolgozott. És ugyebár mindenki MÁS csak hétvégén ér rá. Így ő szombat reggel hulla fáradtan jött haza. Ezért mi délután eltakarodtunk, hogy tudjon pihenni. KatiNagyihoz mentünk, ahol tudtak a gyerkők a kertben szöcskét fogni és ezerrel rohangálni. Soma meg fúrni, szerelni az új barkácskészlettel (ez a tuti ajándék!). No meg meglógni, Soma és Dia a hátsó kerítésen át megszöktek a szomszédba. Egyik pillanatban még ott voltak, a másikban sehol. Huhh. Bár Levi gyorsan visszahalászta őket. Szerencsére semmi bajuk nem esett (csak veteményes van a szomszéd kertjében). Ezután Soma folyton kiakart mászni. (Gyorsan intézkednünk kell ezügyben.) Estére minden gyerek teljesen leamortizálódott, ripsz-ropsz elaludtak, és mi is. :-)

Rengeteg kaja sorakozott a hűtőben, de alig evett a társaság (Sománál ugye ez nem meglepő), egyedül Hanna jeleskedett e téren, a húst hússal műfajban, mind a 8 fogával.

Mi sokat beszélgettünk, bár Emi tesójának válása beárnyékolta azt. A 'húú mik vannak!' kategóriában ezt el is kell mesélnem. Két gyerek, 7 és 3,5 évesek. A pasi csalta meg egy 4(!) gyerekes nővel az Emi húgát. És azt mondta a pasi, hogy: Küzdeni kell érte! Gülüszemű, halvérű, beszélgetni nemtudó, munkanélküli... Pont ilyenekért szoktak küzdeni, ugyebár. Az a baj, hogy a két gyerek issza meg az egésznek a levét. Meg ami még keservicces, hogy a gyerekeket szinte az Emi neveli, a saját kettője mellett. Minden hétvégén (+ szünetekben) ott vannak a gyerekek náluk, persze az Anyjuk nélkül. Mert az üzlet az fontos. Szomorú. Ilyenkor örülök (mégjobban) a mi 15 évünknek. És igencsak sajnálom a barátnőmet, hogy a más terhe is az ő vállát nyomja, pláne, hogy a ráhagyományozott gyerekek vadak-idegesek.

Szóval a gyerkőcök egy pillanatig sem unatkoztak, volt játszóterezés is, és míg ők jól szórakoztak mi is jól éreztük magunkat. Soma a nyüzsi ellenére is ügyesen aludt délben és este is. Úgy látszik kezd edződni az ilyen szitukhoz.

Egy nagy bánatom van csak, hogy Dia egy (szerintem) gyönyörű ezüst láncot kapott tőlünk és nem volt hajlandó feltenni, még próbára sem. Az anyukája szerint annyira tetszik neki, hogy már félti is, nehogy elvesszen. Remélem tényleg így van. Fura szitu volt. Én meg még nem szoktam meg, hogy a gyerekek ennyire 'érdekesek' tudnak lenni. Azért kiheverem ám, csak lehet, hogy én izgatottabb voltam a nagylányos ajándék miatt, mint aki kapta.