Szoptatás

Zsombor nappal szinte egybefüggően szopizik, de csak egyszer kel éjjel. Bár este nehezen alszik el. Tegnap meg kifejezetten megküzdöttünk. Megkapta a kéthós oltását és nagyon nyűgös lett... csak sírt... sírt... a sírástól meg jött belőle a tej, a böfi... nem tudtuk megnyugtatni. Aztán végül szopival tudott lenyugodni (nem telt el két szopi között tán még egy óra sem). A szopi mindenre megoldás (főleg Apa szerint). Ha csuklik... szopi. Ha aludna... szopi. Ha sír... szopi. Ha nyugtatás kell... szopi (+ jelen esetben cumi). Ha enne-inna... szopi. Magammal viszem mindenhová a forrást. Amit nem kell mosogatni, fertőtleníteni. Egyenlőre úgy tűnik kifogyhatatlan is. És mindig kellő hőfokú benne a nedű. Ha nem kell a babának a tej, akkor nem kell, mégsincs pazarlás. A legkönnyebb és legegyszerűbb dolog szoptatni. És akkor még nem is beszéltem a szoptatás határtalanul jó érzéséről. Magamhoz ölelem az eidami sajt baba szagú babámat, aki rámcuppan és ütemesen szuszog-szív miközben a szemével engem pásztáz. Megszűnik a világ. Néha cicivel a szájában gurgulázik párat, meg mosolyog. Na kinek? CSAK NEKEM. Így teljes az adok-kapok.

ui.: Le a kalappal a nemszoptatók előtt! Nekem könnyű.

Harmadik nap az óvodában

"Sokat sírtam, de most már jó." - lép be az ajtón és borul a nyakamba.

Reggeli előtt megy és ebéd előtt elhozzuk. Az ebéd utáni eljövetel nagyon hosszúnak bizonyult, mint ahogy előre sejtettem. Persze pityereg időközönként, de nem vészes. Nagyon megszokta, hogy körülötte forog a világ. Nem lehet könnyű most neki. De alakul. Jó jelnek veszem, hogy továbbra is magától emleget ovis dolgokat, mint "isteni kalács, kampós markoló, Barni megütötte-elvette, ki az a Dani?"... Így ezáltal egy kis betekintést is kapok. Szerintem túl fogja élni. Az óvónéni azt mondta, hogy nagyon kedves gyerek.

Második nap az óvodában

Már korán reggel elment... Nagyon hiányzik, pedig még alig múlt 10 óra. És nagyon meglesném ha lehetne... Reggel nagyon gyorsan átöltözött és már ment is a csoportszobába. Az öltözködés pedig sohasem volt az erőssége. Nagy a kezdeti lelkesedés. Nekem pedig egyre jobban hiányzik. Én már kezdek rájönni, hogy minden nap oviba fog menni, és simán itthagy engem.

Első nap az óvodában

Újra elkezdtük Soma ovis beszoktatását. Apa vitte el reggel, aki gyorsan meg is lógott az átöltöztetés után. Soma másfél órát volt oviban. Egy kis pityergés Apa után azért volt, de egyébként jól érezte magát, szépen eljátszott a gyerekekkel - mondta az óvónéni. Annyira jól, hogy az óvónéni azt kérte, hogy holnap már reggeli előtt vigyük és ebéd után hozzuk el. Jó nagy lépésekben haladunk, nincs lalafaca... Remélem ezt az ütemet a gyerekből következtette ki. Mindenesetre ha túl hoszú lenne ez az idő, így a kezdetek kezdetén, akkor rögtön érte tudunk menni (5 perc ide gyalog az ovi). Amikor megjött Soma egyáltalán nem volt fáradt, sőt inkább felpörgött, alig lehetett letenni aludni. És csak egy órát aludt a szokásos kettő helyett. Ébredés után viszont követhetetlenül, de magától kezdett mesélni az oviról, amiben szerepelt némi dömper és kis és nagy Réka is. Valamint közölte hogy menni fog még. Aminek nagyon örülök. Lehet, hogy ő is érzi, hogy ott az ő helye, tásasága? És persze azt is, hogy várjuk nagy szeretettel haza.

Érdekes, hogy anyukák beszámolói alapján azt hittem jobban megráz engem az elszakadás. Mondjuk jobb hogy nem én viszem... Annyira, de annyira felnőttes Soma beszéde. Annyira, de annyira sokat volt idáig felnőttek között. Itt az ideje a saját korosztályával megismerkednie. Szabályokat elsajátítania, alkalmazkodnia... Egyszóval közösségi lénnyé válnia. Igazán nyitott, kedves, közvetlen, okos gyerek. Egyszóval bízom benne. Remélem jól fogja érezni magát.

Kaptunk támadást is, hogy miért pont most. De mikor máskor? Bacik mindig lesznek. Most meg még Jácint itthon van ebben a hónapban. Ha Soma megbetegedne van aki csak vele törődik.

Kékfény

Gábor, az elsőgyerekes apuka (tesóm) teljesen bepánikolt az előző posztban említettek miatt. Nem csodálom. Engem sem hagyott hidegen, kétgyerekes tapasztalattal. Soma is besárgult és kékfény alatt volt annakidején, de mellettem a szobában, és akkor szopizott amikor akart, mert akkor vettem ki amikor akartam. Zsombort be sem rakták, csak kicsit volt sárga. De ez a győri kórházban történt. Aztán kiderült ez a protokoll(!) a soproni kórházban. Infúziót kötnek be egy egészséges gyereknek (a sárgaság élettani jelenség) a folyadékpótlás miatt. És elkülönítik kétszer 6 órára, amíg tart a "kezelés". Szóval semmi gond nincs a babánál, olyan amilyennek láttuk, szép, gömbölyded, aki szopizik (szopizna) ezerrel. Kérdéses, hogy egy ilyen akció után egy anyukának hogyan lesz teje. Persze szoptatni jó (lenne), mert ez a másik megoldás a sárgaság lekűzdésére! Modern kórházi felszereltség, szép környezet, hihetetlen szemlélet és persze káosz... Az anyuka (apuka) meg nyugodjon meg kéremszépen!

A győri kórház felszereltsége megállt a 80-as éveknél, minden idejétmúlt. A szobák, az ágyak, a kerék néküli vas kiságyak, a fürdőszobák (jujj)... De bababarát. Vagyis non-stop ott a baba az anyuka mellett. Ami jól hangzik. És szerintem többnyire jó is. Bár amikor már az első éjszaka mellettem szunyókált a babám, néha átfutott az agyamon, hogy félbénán mit csinálnék, ha valami történne vele. Szóval nem számított az sem ha valakinek még önmagát mozgatnia is nehéz. És ha ordít a csecsemőd mert éhes, akkor csak annyit mondanak, szoptass! De még nincs tejed, mert császáros vagy és tegnap szültél. Hiába bizonygatod, hogy most még kell valami pótlás, de holnap már tejgyár leszel. A gyerek meg ordít... a csecsemősök meg rázzák a fejüket, hogy milyen egy anya az ilyen, aki még megnyugtatni sem képes a gyerekét. Enni meg nem adnak neki, mert még nem telt le a 3 óra két etetés között. Szóval a kórház papíron baba(mama)barát, a valóságban pedig a csecsemős nővérek kezébe soha nem adnék egy gyereket sem. Az egyik képes volt például egy kisbabát álmában megetetni (beleönteni a tápszert) az anyja szeme látára. A kórház védelmében szólva: a nővérek (a simák), szülésznők és orvosok az avittság ellenére profik és kedvesek. Legalább ha nagy a probléma, van aki tudja a dolgát.

Mindezek fényében elgondolkodtató, hogy hol is szüljön az ember?...

Csenge

Szerintem gyönyörű! És leginkább a mostani (kéthónapos) Zsomborra hasonlít.

Utazunk Sopron felé babanézőbe... Soma megszólal:

"- Hogyis hívják azt a kislányt?"
- Csenge.

"- Az, az! Csenge."

Még pont elcsíptük a gyerkőcöt, mert besárgult és épp vitték kékfény alá helyezni. Első blikkre Zsombort ilyen színűn hoztuk haza. Gyorsan kattogtattam pár képet, és már el is tolták. Még gyorsan Soma is megcsodálta, napszemüvegen át (szerintem nemsokat látott belőle) és mondta, hogy "Szép baba.". Bár a kékfény jobban érdekelte, azt szerette volna mindenáron megtekinteni. Győrben is csupa ilyesmire volt kíváncsi, csak ott szabad utat is kapott (a szülőszobába nem juthatott be egyedül). Ez viszont Sopron (nem bababarát kórház), itt elkülönítették a gyereket a kékfényezés alatti 6 órára, úgy hogy még az anya sem mehet be szoptatni. Infúziót kap a baba... Magyarázat semmi. Csak egy kilincs nélküli ajtó, amin túl Csenge szolizik... Az egész család para.

Az újév legjobb híre

... nem is jutok szóhoz.

Megszületett ma este (csodás dátum) a testvérem kislánya:
Csenge. 3300 g, 47 cm. Hajasbaba.
Viszonylag gyors, könnyű szüléssel.

A létező legtöbb jót kívánok nekik!