Sűrű nap

Délelött: Zsizsi és Tomi volt Soma játszópartnere. Egy sétát terveztünk eredetileg, de a hidegre való tekintettel egy gyors vásárlás után hazaspuriztunk hozzánk. Mivel Apa a másik szobában aludt, ezért a játszótér eléggé leszűkült a 3 eleven kisfiú számára. De azthiszem így is jól elvoltak. Zsizsi nagyon ügyesen megy már és édes tiszta tekintettel néz a világra. Nagyon drága. Tomi meg nagyon nagy fiú már, láttam rajta, hogy élvezi hogy Soma is elég jól kommunikál. Kézenfogva jöttek hozzánkig. Soma volt az, akinél jónéhányszor eltört a mécses... mindig az kellett neki ami a másiknál volt. Hát igen bekétévesedett... ennek is eljött az ideje. Mi Gyöngyivel igen jót dumáltunk, és tudtunk volna még... csakhogy Sománál eljött a déli lefekvés ideje. És ilyenkor nincs mese, mindenki mehet isten hírével (sajnos), Soma alszik jó nagyot (hurrá), de teljes nyugalomnak kell körülötte lennie.

Délután: A Soproni Ifjúsági Fúvószenekar Ünnepi koncertjére mentünk. Ilyen komoly rendezvényen még nem voltunk vele. Soma hatalmas meglepetést okozott nekünk. A 2 x 50 percet végigülte és bámulta!!! Pedig a koncert nem is volt olyan nagyon jó, mint szokott lenni. Direkt a sor szélére ültünk, hogy ha menni kell... de nem volt rá szükség. Soma a kezével ütötte a taktust. A körülöttünk lévők (voltak zenészek is) jókat kuncogtak rajta. Merő figyelem volt a gyerek. És persze némely dolgot kommentált is: "Ott van a kar a mester bácsi.", "Fuvola van ott.", "Anya, dobónak!", "Ezek a zenészek!"... stb (Ez az elöttünk ülő és videokamerázó néninek lehet majd otthon kellemetlen.) Ja és párszor lekiabált a kedves rokonoknak a karzatról. "Hol a... Márti, KatiNagyi, Evci?" És ezt néha egy-egy szám közepén tette. De inkább édes volt, mint zavaró. Hát nemtudom hány kétévesről lehet ezt elmondani, hogy így figyel és elvan ilyen hosszú ideig. Olyan büszke vagyok rá! Bár lehet, hogy ez most csak a véletlen műve volt, de lehet, hogy tényleg zenész lesz (Apa után szabadon)?

Ami kimaradt...

Ringatón voltunk pénteken, végre én tudtam elmenni Somával. Hát jó volt... mennék még... Soma tényleg élvezte, és füligvigyor volt az egész foglalkozás alatt. Szinte végig táncikált, mozgott a dalokra, és levezetésként bemutatta a ledöbbent társaságnak, hogy hogyan tud egyedül bukfencezni és az ölemből hátrafelé kibucskázni minden félelem nélkül (vagy tízszer). Plussz jó, hogy találkoztunk Alízzal akit a babausziból ismer Soma (két hónappal idősebb csak Sománál)... lesz itt még találka.

Kiságya kivehető és nem kivehető rúdjairól értekezik (tegnap este):
- Ez pörög. Ezt nem lehet pörgetni. Anya ezt forgatja! Soma így mozgatja. - és bemutatja, majdnem ki is veszi.

Soma eddig némán hallgatódzott csak a telefonba, most kezd megeredni a nyelve.
Játékból telefonál (nincs társ hozzá):
- Szia Papa!
- Itt vagyok a városban.
- Pukiztam a városba. (ez aztán a jó hír, mondhatnám)

Feltételes módot használ! Ilyenekkel mindig letud döbbenteni.
- Megkaphatnám ezt?

Először mondta, hogy szeretlek:
- Szeretlek... Réni! - Már kezdtem örülni... de aztán a plüss rénszarvast húzta magához, amit tavaly ilyentájt kapott. Brühühü... de kivárom a sorom.

"Jujj, de szép bicikli!"

A nap fénypontja már majdnem az estébe nyúlott: Soma kapott Évikétől (Anyóka lánya) egy gyönyörű biciklit, de hogy miért, az rejtély, tán csak a Jézuska tudja! Soma annyira meglepődött, hogy csak állt és állt ott, tátott szájjal... (és én is csatlakoztam hozzá). Köszönjük!!!! A tetszésindexe a csengőnek is elég magas, mert az egy feketepettyes "katibogár", a szárnyait szétnyitva lehet csengetni vele. Soma futott a lakásban egy-egy kört, majd újra, meg újra rápattant a bringára "Jujj, de szép bicikli!" felkiáltásokkal. Majd a tükör előtt gyakorolt egy kicsit... A bicikli sikere olyannyira nagy volt, hogy az esti meséket is rajta ülve hallgatta meg (a könyvek száma az imádat ellenére sem változott). Megjegyzés: tekerni még nemtudja, és a lába sem ér még le teljesen, de már megszerelte, megtankolta, felpumpálta... szóval tavaszra profi lesz. :-)

Bilimaraton

Ma Soma szinte sportot űzött a bilibe pisilésből. Ha 6-7-szer nem pisilt bele, akkor egyszer sem. És mindez nem is hazai pályán, hanem a Mamáéknál történt. :-)

És míg mi bevásároltunk neki télire, addig a Mamával-Papával mézest sütött. Igazi kis kukta volt. És a Mama meg is örökítette az egészet (tán először fényképezett életében). Meséljen ez:

Barnabás

Ma 12:33-kor megszületett Márta barátnőm (no meg Peti) 'kis'fia (3510 g • 51 cm). "Dejő!" Annyira örülünk neki!

(Remélem hamarosan egy képet is tudok ide csatolni.)

"Samu is, Soma is!"

Ma önszántából belepisilt a kisfiú a bilibe. "Samu is, Soma is!"- felkiáltással :-)
Alakul...

"Rossz kiszfijú"

Nem lehet egy rossz szavam sem erre a gyerkőcre. Igen jól bírja a bezártságot. Szülei fáradtsága, levertsége miatt nem nagyon mozdul ki. De jól elvan. Sőt nagyonis aktív napközben, folyton esik-kel. Tegnap még az ajka is felrepedt, a fején kék hupli, az orra lekaristolva... stb. Rengeteg szerepjátéka van. Épít, főz... És folyamatosan olvas, olvas... hihetetlen, hogy mennyire szereti a könyveket (de a szerszámkatalógus is megteszi).

- Ez itt étterem. Hozom a turmixolót. - és hoz egy szűrőt
- Ez szűrő.
- Igen szűrő, szűrni lehet vele.

Észrevettem, hogy mondatai, ha lehet így fogalmazni, mégmondatabbak lettek. Néha meg minimonológokat mond.
• Adom neked ezt Apa, jó lesz, jó, jó.
• Köszönöm szépen ezt. Ez Soma hamija, finom, bizony.
• Hol van Anyóka? Elment. Otthon van, biztos.

- Ez kis tészta. - néz valamit a földön.
- Ez nem tészta, ez egy hajszál.
- Igen, lepottyant a hajszárítóról. - és ezt nem én mondtam!

Csináltam neki ma 'piros vizet'. Megakartam örökíteni fürdés közben... és lőn. Szóval ilyen arccal kakil az én kisfiam a vízbe (már rutinos játékos e téren). :-) Amikor belenéztem a lencsébe már láttam is, hogy mi készül itt.
- Soma, kaki lesz?
- Nem. - és kiúszott a háta mögül az a bizonyos.
Somán semmi ijedtség nem látszott. Kiemeltem. És azzal a lendülettel ráültettem a bilire, amíg valami megoldás után nézek. Soma a bilibe belepisilt (először), majd onnan dirigált: "Anya ott is, ott is! Anya kesztyűvel, elkapja Soma kakiját! Anya van még, ott is!" - szóval mondatokban beszél az én drágám. :-)

Az elalvások hosszadalmasak mostanában. Engem akar folyamatosan. És semmisem jó neki. Valamikor még az éneklést is letiltja, pedig azt nagyon szereti. Az a legrosszabb, amikor nyaktörő mutatványokat csinál a kiságyában, általában a fejenállás-kézenállás keverékét produkálja. Attól tartok, hogy kitöri a nyakát, így nem merem magára hagyni. Talán ez lehet a célja is, mert közben azt mondogatja, hogy "Anyához!"? Amikor befejezte a mai produkcióját, Soma közölte velem. "Rossz kiszfijú vagyok, kiabálok is."- és kurjantott egy nagyot. No már önkritikát is gyakorol? Senki nem mondott rá ilyesmit. Szóval ma rájöttem, hogy szorosabb közelségre vágyik, konkrétan, hogy mellébújjak. (Végre.) Csakhogy a kiságya ezt nem teszi lehetővé. Megvan már a gyerekágya, de még az összeszerelése hátra van. Nem akartuk elkapkodni. De azthiszem eljött az idő...