HóSoma

Ma reggelre valaki ledöntötte a hóemberünket! Hogy jut eszébe az ilyesmi bárkinek is? Ha felnőtt azért, ha gyerek azért. Én a mai napig tudok örülni bárki hóemberének. Ezek szerint mások nem így vannak ezzel. Délelőtt újáépítettük a Hómanónkat, még sálat is kapott. Ez már nem az a hóeséses jó kis téli idő (talán ez az egy formája van a télnek amit élvezek)... olyan vizes-latyakos minden (brrr). És persze most kezdtek el a gyerekek hóvárat építeni és jókat hancúrozni a hóban. Ki érti ezt? Soma is most fedezte fel a hó jó voltát, végre kesztyűt húzott (eddig egyáltalán nem volt hajlandó felvenni) és: "Morzsolom a havat, így e.", "Csinálok hógolyót!". És ment az árokban, hóban, míg ezelőtt ha egy szem valami is rátapadt a cipőjére, akkor azt azonnal le kellett topognia; a keze meg tiszta maradt ugye, mert nem nyúlt semmihez a kis úrigyerek. Egy régen látott kisfiúval, Barnabással találkoztunk, akivel jól eldiskuráltak, Barnabás segítette a kisebbet az árokjáró túrájukon, sőt kézenfogva is sétáltak. Ilyet sem láttam még Somától, egy szinte idegen kisfiúval egyből (meg)barátkozott.

Délután egy kis vásárlással egybekötött beteglátogatóba mentünk Mártihoz Sopronba (a csuklóját műtötték). Mindig rádöbbenek hogy micsoda jó kisfiam van. Mártinál ugyan van pár machbox, de más játék nincs. És én sem viszek neki semmit. Minek? Soma így is jól elvan. Megnéz ezt-azt, rápróbál néhány benyomható gombra, kicsit falatozik, mesél dolgokat és rákérdez dolgokra... és hódít. :-) Nem vad gyerek, bár egy pillanatra sem marad egyhelyben. Bárhova el lehet menni vele.

Hómanó

"Van hóemberünk!" Soma büszkén hirdette is, hogy "Anya építette és seprűt is rakott neki!" Én annyit tennék hozzá, hogy inkább Hómanó - jól áll neki a távolság az biztos... mi a harmadikemeleti ablakból nézzük, úgy teljesen elfogadható. Hát igen... erre voltam képes, de igencsak élveztem az építést. Persze Soma is segített, sőt Apának a hólapátolásban is nagy segítsége volt, gondolhatjátok...

Ja és egy hóember tényleg áthelyezhető, aki nemtudná! Ugyanis az első helyen nem volt jól látható helyen (az ablakból), így mehetnékje támadt egy jobb rálátás érdekében.

Mesebeli álom

Reggel kinéz Soma az ablakon: "Jééé, esik a mesebeli álom!" - és tényleg hullt a hó, de el is olvadt egyből.

Délután az időjárás idekergette hozzánk a kedvenc kishercegnőnket, Kittit. Anyukája csodaszépre varázsolódva és azzal a hírrel toppant be, hogy a lányka hétfőtől bölcsis lesz, mert neki vissza kell mennie dolgozni, különben elveszíti az állását. Szomorú. Nagyon át-meg-bele tudok helyezkedni a lelkiállapotába... két hónap és Kitti óvodás lehetne, erre most erre a rövid időre be kell szoknia a bölcsibe. Hát ez neméppen egy mesebeli álom. Elég érdekes helyzet, pláne, hogy Kitti nagyon érzékeny kislány. Nagyon drukkolok nekik ezúton is, hogy csak pici zökkenőkkel, de szépen lezajlódjon minden.

Leléptünk a színről

Somát Mamáékra hagytuk, ugyan csak másfél napra (hétfő-kedd), de leléptünk a színről egy kis gyereknélküli pihire.

Tanulságok:
• Baromira tud hiányozni a gyerek (ezért beszereztünk neki ezt-azt... amikor pont rá gondoltunk, szóval megtelt az autó)
• Nemtudunk töksötétben és síri csendben aludni (túlnyugodt volt a környék - ilyen is van??)
• Azért jó volt... és mennénk még.
• A Mamáékkal olyan jól elvan a gyerek, hogy alig akart hazajönni... (brühühü) Bár nagyon örült mikor megjöttünk, és egy majdnem spárgával üdvözölt minket.
• Nem alszik meg már a hordozható kiságyban (a kihúzható kanapén aludt, körbebarikádozva)
• Jó a gyerek természetismerete-megfigyelőkéje: "Papa csinálj PetiKutyát!" - adta ki gyurmázás közben Soma a parancsot. Papa tett is az ügy érdekében. Tessék! Mire a gyerkőc: "Ez nem a PetiKutya, nincs kukaca!" - hát hiába elég domináns a jószág említett testrésze. A nagyszülőket Soma efféle dolgokkal kápráztatta el folyamatosan.

"Megnézem ete!"

Manapság igencsak sűrűn hangzik el ez a mondat nálunk: "Megnézem ete (azt)!" Amikor nem vagyok jelen azért olyan nyugodt nem vagyok... a célpont tegnap például a krémpúderem volt... csak 'kicsit' nézte meg - még időben tetten értem. Egyébként mindent megakar nézni, nagyon kíváncsi természet. Addig nem nyugszik amíg meg nem kaparintja a kiszemelt dolgokat. A Mamák ebben jó partnerei.

Soma jó fiú, jól tűri a bezártságot. Mivel én negyondenagyon útálom a telet, így van nap amikor ki sem jut a gyerek. (Tudom nem jó, de...) Felállítottuk idebent a csúzdáját... szóval idebent is letud fáradni. Ha megyünk, akkor max a boltig megyünk el. Soma már nagyokat sétál egy ideje... bár ez a kétszáz méter is tud kétórás séta lenni (oda-vissza).
PiciMama (Marika néni) még mindig gyakran jön... és én nem bánom. Soma mást kap tőlem, mint tőle. Bár mondtam neki, hogy egy kicsit csökkentse a felkapkodások számát. Bár úgy tűnik nemnagyon megy neki, hogy ne tegye... hiába, Ő nagymama.

Mára azonban már egy kicsit sok volt az itthonlét. Ami főleg Soma beteg volta miatt volt. De mivel már csak a sok rohangálás után köhög néha, így útnak indultunk... Ma és tegnap is a PiciMamáéknál kötöttünk ki. Soma középpontba került, ami a legkedvesebb helye a világon. :-) Szinte végig bábozta és gyurmázta a délutánt.

A faliszőnyeg mint kuckó - elég kreatívan kezdi használni a környezetét.

A bennfentes

Tegnap megszakértette KatiNagyi munkahelyét (kozmetika) - ahol én próbáltam meg megszépülni...


Frankón tudja, hogy mi micsoda és hol kell bekapcsolni... no meg azt is, hogy mit csinál KatiNagyi: "befesti a Mama szemét", "leszedi Anya szőrét" (lebuktam)... Az a legjobb amikor ezeket az infókat vadidegenekkel közli.

Unalmas

... amit és ahogy írok. Soma így, Soma úgy, szép, okos, kacat... blablabla. Mondjuk elsősorban neki is szántam mikor elkezdtem. Soma van és ennyi. Én néha előtűnök mögüle, de nem jelentős mértékben. Jó lenne szenzációsan és szenzációsakat írni, de nekem ez nem megy. Mondjuk sohasem akartam író lenni (hál' istennek gondoljátok most). 'Nagy olvasó' akartam lenni mindig (már gyerekfejjel is). Sajnos mostanában olvasni sem volt nagyon időm, de a neten bogarászni igen. ÓÓÓ! Hát igen, én is most jöttem rá, hogy talán könyvet is olvashattam volna helyette. És mikor idáig jutottam csendes évődésemben, találtam egy blogot, ami olyan mint egy novellás könyv, csak jobb, mindig rakódik hozzá valami, vagyis sohasincs vége (remélem). És arra is rájöttem, hogy imádom ha más ír jól NEKEM. És NEKEM nem kell jól írnom. Szóval sokkal boldogabb vagyok, ha jót olvashatok, mintha írhatok. Ez van. Ez a blog nem lesz másmilyen mint eddig. Soma így, Soma úgy, szép, okos, kacat... blablabla. És így van ez jól.