Gyereknap még

KatiMamihoz mentünk ahol a pesti rokonság várta Somát, majd a tesómék is befutottak, no meg ott volt az új gyereknapi csúszda. Élvezte is rendesen, no meg a körülötte való zsizsegést is. Nemvárt ajándékokkal lett gazdagabb: homokozós dömper, távirányítós autó (amibe annyi elem kellett volna, hogy nem tudtuk beüzemelni) és egy versenyautó, ami irtózatos versenyhangulatot produkál a pilóta fejének lenyomásakor, csak úgy csikorognak a kerekek... Fúúú ezt még visszakapjátok édes Tesócsapat! Som rendesen produkálta magát a népnek. És a nép is adta alá a lovat. Ez arra az eredményre vezetett, hogy Soma este ismét gyors elalvást produkált.

Gyereknap

Szombaton délután a helyi gyereknapra igyekeztünk Somával kettesben. Vagyis az hogy igyekeztünk az azért túlzás, a fiatalember nemigen akart elindulni otthonról, míg én sem nagyon vágytam egy újabb kapuvári "nagyszerű" rendezvényre. Az érzésem beigazolódott. A gimis sportcsarnok volt a rendezvény helyszíne, ahol azóta nem is jártam mióta lefutottam utolsó gimis köreimet a pályán (15 éve), és szerintem karbantartók sem (mocskos, beázott-repedezett falak). És ami a legszebb: a gaz-fű is ókori időket idézett. Az épület már annó is unmodern építmény volt, de ez volt a legkevesebb! A gazban botorkáltunk... jajj. Vagyis botorkáltunk volna, ha Som olyan típus lenne, de nem, a dzsindzsáson túlra ő egyáltalán nem akart kerülni. A tűzoltóautókat megcsodálta, és egy vállalkozóbb szellemű tűzoltónak feltehette véget nem érő kérdéseit is: "És az a kompresszor mi ott?" x 100. A parkolóban elektromos járművekre lehetett felülni (dzsip, kvad, kismotor) ezek voltak a slágerek Sománál. Alig akarta otthagyni őket. Mindegyikre felült és nyomta a gázt kormányzás nélkül... isteni volt (jajj a derekam!). Amikor próbáltam elkerültetni vele a gazban landolást, akkor meg rém sértődött volt. A többi esemény feledhető volt. De a célunkat elértük: rettenetesen fáradtan zuhantunk ágyba mindketten. És kettőnk közül legalább egyvalaki jól érezte magát.

Büszkeség

Ma töltöttem be a 16. hetet. Soma meg a 31. hónapot. De ma nem ezek a fontosak. Helga barátnőmmel ma délelőtt szülinapi "kincsvadászat"ra mentünk. Vásárolgatni, csak mi ketten. És akkor ki vigyázott a gyerekekre??? Pedig abból három is rohangált a lakásban. Hát APA! A mi Apánk, Jácint. És nagyon ügyesen teljesítette is a feladatot, másfél órán át három gyerekre ügyelni a kis lakásunkban (sajnos a rossz idő okán itt). Ezer hála és köszönet érte! Büszke vagyok rá.

ELSŐ NAGY HISZTI

Mindig örülünk ha vendégek jönnek hozzánk... és pláne hogyha még itt is szeretnének aludni, mint ma a Liza. :-) Bár nemtudom mivel érdemeltük ki ezt nála, mert unta magát míg a kicsik aludtak és Somával többször konfliktusba is keveredett, mivel Som játékféltése a mai nappal csúcsosodott ki. És egyúttal megejtette az ELSŐ NAGY HISZTIT is ma délután, igazi földönfetrengős-verekedős-dobálós-ordítós-sírós-arcmosdatós (hajszálhijján lezuhanyzós) hiszti volt ez. Én eltávolítottam, ő folytatta, és a lányok is az önfeledt gyurmázást, az új szerkezettel. Lizát kicsit sértette az eset, hiszen neki nem adták oda a gyurmázókést, pityergett is. Míg Szonját a maga két évével szinte meg sem érintette a nagyobbak vitája - pedig ott ült köztük - ő csak mosolygott . Hihetetlen a kiscsaj! (Néha nemtudom eldönteni, hogy jó-e ez igazából, de anyájának tetszik a hozzáállása, belevalósága.) Engem megrázott az ügy, Soma ilyetén "kezelésében" nem vagyok járatos, féltem, hogy kárt tesz magában + a pocakomat is féltettem a rúgásoktól-csapásoktól. A gyerek engem akart, meg nemis, és az alatt a pár perc alatt mindennel így volt. Félek, hogy ez még csak a kezdet...

Élményfürdő

Soma két babamedencéjét találtuk meg a hőségre való tekintettel. A zöld üzemképes volt, a ciklámen lyukas, ez utóbbival takartuk le a zöldet, hogy ne menjenek bele a rovarok. Som lefordította a rosszat, átmert bele némi vizet, és egyikből ugrált a másikba. Igazi nyári pancsolást rendezett, alig akart kijönni a vízből. Ja és természetesen mi is úsztunk. :-) Minek ide nyaralás?

(Azért azok a kilátszó bordák kicsit aggasztóak... Most még kevesebbet eszik mint idáig. Lehet a semminél is kevesebbet enni?)

Útlevél

Megjött Soma útlevele... és micsoda édes benne a fényképe. Ezt mindenkinek látnia kell! És hogy fotózkodik egy igazi úr? Feláll a székre, halvány mosoly és kész:

Osztálytalálkozó

Ma volt a 15 éves (húha!) gimis osztálytalálkozóm. Nagyon jól sikerült, tán azért mert semmi pozitív reményem nem volt hozzá. Nem is voltunk mi ilyen jó osztály, mint amilyen jó kis rötyögős-beszélgetősre sikerült ez az délután/este. Igazán jól éreztem magam. Mondjuk inkább (baba)-mama klub érzésem volt. Tele az osztály kisgyerekesekkel. Hiába manapság értünk meg rá. 32+1-es létszámú osztályból 18an voltunk ott. És voltak páran, akik épp a gyerkőcük miatt nem tudtak jelen lenni.
Soma a PiciMamáéknál aludt az éjszaka, mert Jácint szolgálatban volt. Igazán jól érezte magát Soma is, ezt nem győzöm hangsúlyozni! Szóval én szórakozhattam, míg a remek fiam remek kezekben volt. (Köszönöm!) Bár szerintem jól lefárasztotta a nagyszüleit. Erre utal az elmesélt részmozzanat is: Este már PiciMamának nem maradt ereje több mesére (gondolom már 28-at mesélt) és mondta Somának, hogy már összefolynak a betűk a szeme előtt, nemtud több mesét olvasni. Erre Soma: "Jól van mama, akkor majd én olvasok neked." És a képek alapján a "Finduszosból" (a nagy kedvenc: Findusz és Pettson) olvasott a Mamának, amig ki nem csúszott a kezéből a könyv... és elaludt. :-)

Így indultam a "buliba". Az állapotomat hiába is tagadtam volna - 15 hét az 25 hét (mindenki ennyire saccolt!). Nagy kihívást jelentett az öltözködés.