Van egy vesszőparipám: Csak az igazat mondd, mert ha tényleg baj van, nem fogom elhinni! Ez általában a Megütött! Elvette a...! kezdetű mondatok után szokott kibukni belőlem. Vagy a szeretet-kompenzáló: Fáj a... mondatok után. Somának ilyenkor a foga, nyelve fáj.
Ám mostanában új szín kezdett feltűnni a palettán (és lehet, hogy én generáltam?).
Vagyis Soma rákapott a hazudozásra. Nagyon ártatlanul csinálja. És nagyon megvezetőn. De nem tudunk haragudni rá, mert általában olyanokban érez késztetést a füllentésre, mint: "Anya azt mondta, hogy holnap elmegyünk a könyvtárba." Nem is igazán értem miért folyamodik a hazugsághoz, amikor csak meg kellene kérnie rá. Másik szitufajta pedig az amikor Zsombor hirtelen sírni kezd. Valamilyét beütötte valahova. Amin nálunk senki sem csodálkozik, csak ápolási célzattal szeretnénk tudni, hogy mégis milyét és hova? De az egyetlen szemtanú lehetetlen koordinátákat ad meg. Szóval a "Beütötte a fejét a szekrénybe." nem nagyon valószínű, amikor szekrény sem volt Zsom közelében. A megoldást csak a bepirosodott testtáj mutatja meg, és az általában nem a Soma által megjelölt dolog. Nem tudom ilyenkor mi a célja, mert legtöbbször ő maga egyáltalán nem is gyanúsított az esetben.
Az már biztos, hogy elég jól volt ma ahhoz, hogy az egész napot ilyesmi füllentésekkel tegye izgalmasabbá.
vasárnap, február 27, 2011
péntek, február 25, 2011
Még nincs vége
"Erdő, erdő, erdő, karosszéki kerek erdő". - A Somai elhallás újabb gyöngyszemét mutathatom be. És az, hogy az erdő oly távol van tőlünk (milyen is az?), és a karosszék oly közel, furán, de leképezi jelen helyzetünket.
Az orvoshoz történő kiruccanásoktól eltekintve nem jártunk odakinn a héten. Csábítón süt a nap, de közben dermesztő hideg van - halljuk a híreket. S kuksolunk tovább. Bár Zsomborunk szeretne már hasítani odakinn is. Én még annyira nem. Láza már szerencsére senkinek nincs. Köhögés még sok felé hallatszik. De igéretes a mélysége, gyakorisága. Meg kell mondanom, mindőnk közül Zsombor volt a legjobban. Nagyon magas láza volt napokon át, de az ebből adódó kis levertséget leszámítva, hozta a formáját. Kicsit többet szopizott éjjelente, így sikerült a fogmasszírozós-konform szopival kellő ellenanyagot magához vennie. Valamint mára egy új fogat növesztenie (jobb felső kettes), a hatodikat. Antibigyó nélkül én javultam a legnehezebben (nemszívesen vettem volna be, akkor sem, ha nem szoptatnék). Az arcüreggyulladásomat még érzem, bár a gyomrom jobban fáj, jobban mondva háborog mindentől. Jó ez a vírus, a gyenge pontokat támadja. Még mindig vagyok annyira nyomi, hogy még a minusz két kilónak sem tudok örülni. (Elolvastam így leírva is, tényleg nemtudok örülni neki.) Senki nem 100%-os még, szóval még nem tudom kirakni a VÉGE táblát. De nagyon dolgozunk rajta.
Az orvoshoz történő kiruccanásoktól eltekintve nem jártunk odakinn a héten. Csábítón süt a nap, de közben dermesztő hideg van - halljuk a híreket. S kuksolunk tovább. Bár Zsomborunk szeretne már hasítani odakinn is. Én még annyira nem. Láza már szerencsére senkinek nincs. Köhögés még sok felé hallatszik. De igéretes a mélysége, gyakorisága. Meg kell mondanom, mindőnk közül Zsombor volt a legjobban. Nagyon magas láza volt napokon át, de az ebből adódó kis levertséget leszámítva, hozta a formáját. Kicsit többet szopizott éjjelente, így sikerült a fogmasszírozós-konform szopival kellő ellenanyagot magához vennie. Valamint mára egy új fogat növesztenie (jobb felső kettes), a hatodikat. Antibigyó nélkül én javultam a legnehezebben (nemszívesen vettem volna be, akkor sem, ha nem szoptatnék). Az arcüreggyulladásomat még érzem, bár a gyomrom jobban fáj, jobban mondva háborog mindentől. Jó ez a vírus, a gyenge pontokat támadja. Még mindig vagyok annyira nyomi, hogy még a minusz két kilónak sem tudok örülni. (Elolvastam így leírva is, tényleg nemtudok örülni neki.) Senki nem 100%-os még, szóval még nem tudom kirakni a VÉGE táblát. De nagyon dolgozunk rajta.
hétfő, február 21, 2011
X
Együtt a család. Aminek akár örülhetnénk is, de csak kicsit tesszük. Ugyanis a két kicsi infl(sicc!), a nagyok meg hümm-hümmben szenvednek. Szóval nincs kit megfertőzni. Túlélésre gyúrunk.
szombat, február 19, 2011
Jelenetek
Itt kidőlés van a javából. Somának fel-le szökik a láza. Jácintnak tartósan magas. Nekem nincs, de az előző kettőhöz hasonlóan (+ PiciMama és KatiNagyi) köhögök. Az eszem (lelkem) azt mondja, hogy nekem kell állnom a sarat, csak a testem nem ért mindig egyet velem. Így néha lenn járok én is, de összekaparom magam, mert egy burok ne dőljön itt ki nekem, amikor Tornádó söpör végig a lakáson. Vagyis Zsombor nem beteg. Azt nem mondanám, hogy afféle kegyetlen tornádó lenne, nem, érzi a légkör gödhös voltát, így néha lelassít egy-egy simi, puszi erejéig. De ennyi. Mivel ma én teljesen lelassultam, nagyonis éreztem őt.
Valahogy ilyenformán:
- Zenét kapcsoltat és pörög a tengelye körül, betyárosan roggyantgat. Körültáncol. Közben huncotkodik velem. Aztán hirtelen felmászik Soma ágyára, - én a földön ülök, az ágynak vetve a hátamat -, és fejest ugrik az ölembe. Majd ezt sorozatban is megismétli, miözben telefonálok. Szerinte vicces.
- Mivel már napok óta nem főz az aki tud, ezért rákényszerülök egy gombócoslevesre (by zacsi) és egy elronthatatlan krumplifőzelékre (délelőtt), tojáspörkölttel (délután). Az első kettőt eredményesnek is ítéltem (Zsombor is). A harmadikat én nem, de Zsombor félreérthetetlen egésztestes karjelzésekkel jelezi, hogy biza ő is csekkolná a tojáspörit. Nosza. Kanál, villa, egyél. És ette. Egyedül. Kézrásegítéssel és lelkesen. Teljesen új íz, új forma. Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudok főzni. :-) Mondjuk Zsombor tényleg jó evő, főleg ha sajtról van szó. Ha nem kíván semmit (tényleg van néha ilyen), akkor a jelszó: sajt. Ma nem volt rá szükség.
- Nem vagyok rendmániás, de szeretem a rendet. Amikor takarítok, akkor nagyon takarítok. Szóval napi látványban ez azt jelenti, hogy háziállataink a porcicák és sohasincs olyan, hogy a konyhában ne lenne morzsa a földön. Az első teljesen az én bűnöm (meg az allergiáé), a másodikban nagy segítségem Zsombor, csupa lelkesedésből. Szóval ma sem maradhatott ki a "takarítás". Ami azt jelenti, hogy Zsombor papírzsepit/nedveskendőt/üvegmosót/szivacsot/kisseprűt (vagy bármit ami az előbbieknek tűnik) kézbe ne kaparintson és munkához lásson. Ha kifogytam a szórakoztató-eszközökből, akkor csak ezek közül kell egyet elővennem, és garantált a nyugalom jópár percig. Sikál, sodor, maszatol, teljes odaadással. Kitől láthatta? Ha az etetőszékében teszi, akkor persze röpül minden a tálcáról. Ha a földön, akkor azokra vadászik, amik a tálcáról röpültek. Szívesen gyűjtöget szöszöket is, ezeket általában átadja nekem. De tudja, hogy a szemetes mire való, mert, ha megkérem, hogy vigye a szemétbe, megteszi. Ma a egy tiszta pelust, egy cumit és egy hüttőmágnest dobott ki, önkényesen. Van még mit tanulnia.
- Kevés szót mond, a Hol? Ott. Va-va. Baba. Babó (ez a kedveskedő forma) viszik a prímet. Papa (apa és papa is), Papó (halló), Pápá, Háp, Gyi, Ií (csacsi), Tü (távirányító), Tütű (autó), ámpa (lámpa). Ja, és tegnap tanult egy új szót: "hab". És persze ma már alkalmazta is a fürdésnél. Egyből kérte a pumpás habgépet. Olyan élvezettel ejtette ki a szót, hogy szinte éreztem a tudás feletti örömét. (Kézdörzsölgetés.) Szóval nem nagy az egész repertoár, mégis kiválóan kommunikál. Szinte mindent lemutogat. Ma meg olyat, de olyat csinált, hogy egyenesen leesett az állam. Becsapott. Még mindig fürdés. Felfelé mutat. "Ott!" Felnéztek, és hallom, hogy fetreng a röhögéstől. Ránézek hunyorog és gurgulázik. Még mindig hallom a betyár kacagását.
- Megint beszéd. Apát hagytuk pihenni, ez Zsombor esetében csak csukott ajtó alkalmazásával lehet. Zsombor úgy tűnt hamar megértette a dolgot. De amikor lehetősége nyílt bevágódni a szobába, hát meg is tette. Apa lázasan köhögve feküdt az ágyban. Zsom Va-va felkiáltással vetette rá magát. És nem tágított. Csak kántálta: vavava... Aztán bing, rájöttem, apa köhög, olyan mint a kutyaugatás. Találó. Hagytuk is a házi-kuvaszunkat kigyógyulni a kutya létből.
- Cipőt, csizmát húz, abban parádézik. Somáéban is simán közlekedik. Apáéval szemezget. De a sajátját is szívesen viseli. Sőt leül a kissámlira és kéri, hogy húzzam fel neki a kért lábbelit. Mostanában a kissé nagy (de kihagyhatatlan vásárlás volt) gumicsizma a nyerő. Ma sem hagyta ki.
- Olvas. Teljes szókészletét beveti. Ügyesen lapozza a keménytáblásakat, és a vékonylaposakra vágyik. Ma újság fronton élhette ki ebbéli szenvedélyét. Nagyon nyerő lap volt. Kutya volt a borítón, belül meg gyerekek. Végig is nyálazta.
- Pakol. Mindenhol. Ma a konyha volt romokban. Vannak megengedett fiókok, a többi (hál ég!) gyerekzáras. Kis forgószelünk újabb és újabb szerzeményekre vágyik. A tempója, vehemenciája itt is észveszejtő. A hajított fokhagymanyomó már a veszélyes kategóriát súrolja. Ellenpontként meg délután édesen visszahelyezte a játékosdoboz tetejét miután kivette belőle a játékhegedűt.
És mit csinált még? Hát száguldott. Mint minden nap, csak akkor több szobája van.
Valahogy ilyenformán:
- Zenét kapcsoltat és pörög a tengelye körül, betyárosan roggyantgat. Körültáncol. Közben huncotkodik velem. Aztán hirtelen felmászik Soma ágyára, - én a földön ülök, az ágynak vetve a hátamat -, és fejest ugrik az ölembe. Majd ezt sorozatban is megismétli, miözben telefonálok. Szerinte vicces.
- Mivel már napok óta nem főz az aki tud, ezért rákényszerülök egy gombócoslevesre (by zacsi) és egy elronthatatlan krumplifőzelékre (délelőtt), tojáspörkölttel (délután). Az első kettőt eredményesnek is ítéltem (Zsombor is). A harmadikat én nem, de Zsombor félreérthetetlen egésztestes karjelzésekkel jelezi, hogy biza ő is csekkolná a tojáspörit. Nosza. Kanál, villa, egyél. És ette. Egyedül. Kézrásegítéssel és lelkesen. Teljesen új íz, új forma. Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudok főzni. :-) Mondjuk Zsombor tényleg jó evő, főleg ha sajtról van szó. Ha nem kíván semmit (tényleg van néha ilyen), akkor a jelszó: sajt. Ma nem volt rá szükség.
- Nem vagyok rendmániás, de szeretem a rendet. Amikor takarítok, akkor nagyon takarítok. Szóval napi látványban ez azt jelenti, hogy háziállataink a porcicák és sohasincs olyan, hogy a konyhában ne lenne morzsa a földön. Az első teljesen az én bűnöm (meg az allergiáé), a másodikban nagy segítségem Zsombor, csupa lelkesedésből. Szóval ma sem maradhatott ki a "takarítás". Ami azt jelenti, hogy Zsombor papírzsepit/nedveskendőt/üvegmosót/szivacsot/kisseprűt (vagy bármit ami az előbbieknek tűnik) kézbe ne kaparintson és munkához lásson. Ha kifogytam a szórakoztató-eszközökből, akkor csak ezek közül kell egyet elővennem, és garantált a nyugalom jópár percig. Sikál, sodor, maszatol, teljes odaadással. Kitől láthatta? Ha az etetőszékében teszi, akkor persze röpül minden a tálcáról. Ha a földön, akkor azokra vadászik, amik a tálcáról röpültek. Szívesen gyűjtöget szöszöket is, ezeket általában átadja nekem. De tudja, hogy a szemetes mire való, mert, ha megkérem, hogy vigye a szemétbe, megteszi. Ma a egy tiszta pelust, egy cumit és egy hüttőmágnest dobott ki, önkényesen. Van még mit tanulnia.
- Kevés szót mond, a Hol? Ott. Va-va. Baba. Babó (ez a kedveskedő forma) viszik a prímet. Papa (apa és papa is), Papó (halló), Pápá, Háp, Gyi, Ií (csacsi), Tü (távirányító), Tütű (autó), ámpa (lámpa). Ja, és tegnap tanult egy új szót: "hab". És persze ma már alkalmazta is a fürdésnél. Egyből kérte a pumpás habgépet. Olyan élvezettel ejtette ki a szót, hogy szinte éreztem a tudás feletti örömét. (Kézdörzsölgetés.) Szóval nem nagy az egész repertoár, mégis kiválóan kommunikál. Szinte mindent lemutogat. Ma meg olyat, de olyat csinált, hogy egyenesen leesett az állam. Becsapott. Még mindig fürdés. Felfelé mutat. "Ott!" Felnéztek, és hallom, hogy fetreng a röhögéstől. Ránézek hunyorog és gurgulázik. Még mindig hallom a betyár kacagását.
- Megint beszéd. Apát hagytuk pihenni, ez Zsombor esetében csak csukott ajtó alkalmazásával lehet. Zsombor úgy tűnt hamar megértette a dolgot. De amikor lehetősége nyílt bevágódni a szobába, hát meg is tette. Apa lázasan köhögve feküdt az ágyban. Zsom Va-va felkiáltással vetette rá magát. És nem tágított. Csak kántálta: vavava... Aztán bing, rájöttem, apa köhög, olyan mint a kutyaugatás. Találó. Hagytuk is a házi-kuvaszunkat kigyógyulni a kutya létből.
- Cipőt, csizmát húz, abban parádézik. Somáéban is simán közlekedik. Apáéval szemezget. De a sajátját is szívesen viseli. Sőt leül a kissámlira és kéri, hogy húzzam fel neki a kért lábbelit. Mostanában a kissé nagy (de kihagyhatatlan vásárlás volt) gumicsizma a nyerő. Ma sem hagyta ki.
- Olvas. Teljes szókészletét beveti. Ügyesen lapozza a keménytáblásakat, és a vékonylaposakra vágyik. Ma újság fronton élhette ki ebbéli szenvedélyét. Nagyon nyerő lap volt. Kutya volt a borítón, belül meg gyerekek. Végig is nyálazta.
- Pakol. Mindenhol. Ma a konyha volt romokban. Vannak megengedett fiókok, a többi (hál ég!) gyerekzáras. Kis forgószelünk újabb és újabb szerzeményekre vágyik. A tempója, vehemenciája itt is észveszejtő. A hajított fokhagymanyomó már a veszélyes kategóriát súrolja. Ellenpontként meg délután édesen visszahelyezte a játékosdoboz tetejét miután kivette belőle a játékhegedűt.
És mit csinált még? Hát száguldott. Mint minden nap, csak akkor több szobája van.
péntek, február 18, 2011
Csomagot kaptunk
Ez jött. Nem ezzel a tartalommal.
Műcsomag Somának. Belül a hőn áhított lego (ami a nagycsomag egy részét képezte).
Folytatásos
Amerre nézek argentin sorozat megy a családban.
Manuel kölcsönkéri a bátty éppen most vett kocsiját "tesztelni" és egy kies rallyterepen fejreáll vele. Mentő. A megerősített kaszni menti meg a két srác életét. A valamikori doktornő, egyébként is gyenge idegrendszere (pont ezért valamikori) alig birja a nyomást ami a fiával történt, de azért vizsgálatokat harcol ki neki. Az apa üvöltözik, hogy a Te nevelésed! A gyerek (már nem éppen gyerek) meg depressziós és valami nincs rendjén vele...
Huanita fiatal korától súlyos beteg, platinát építenek a gerincébe. Csodás módon teljes életet élhet, bár a felsőteste merev. Második házasságából, sosem remélt könnyű terhesség után megszületik a család Kicsi Kincse. Huanita féltő-szerető gondoskodását a család nem éppen veszi figyelembe. Népes rokonság megy látogatóba hozzájuk a vírusok tombolásának közepén a szelíd Ne! kérés ellenére is. Az Anya para, de pillarebegtetések közepette tűr. Anyós nem megy látogatni, elé kell járulni a picivel (aki még alig egy hónapos) fagyba-télbe. A sógornő oltásokkal üldözi, biztos védelmet kiáltva. A gyerek hasfájós. Huanita egyedül örlődik, a férj csak hétvégente van otthon. Nem épp csoda-lét. Még.
Garcia megcsalja alig pár hónapos kislányának édesanyját. A dolog kiderül. Bizalom megszűnik. A hosszú ideje tartó kapcsolat felborul. Amalia teljesen odavan. Felépített álmai összetörtek. Sötét titkokra (legalábbis hamuszürkékre) derül fény. Az asszony előző házasságából született kiskamasz is kibukik, bár szerencséjükre (szép és) jó gyerek, úgyhogy talán ezen a vonalon nincs aggodalomra ok. Se veled, se nélküled élet zajlik. Amalia még mindig szeret. Garcia is, csak mást. Vagy mégsem? Vagy mégis? Most éppen pár hetes szétköltözés után újra együtt a család. És persze van még itt duplacsavar is, de ezt csak a folytatásból tudhatják meg a kedves olvasók... (Ha lesz.)
És persze még nem írtam a halálos kórral kűzdő nagybácsiról, a meleg unokatestvérről, a szépasszonyokat csábító télapó külsejű rokonról... stb.
Nem kell messzire mennünk a szórakozásért. Bár ez vérkomoly!
Manuel kölcsönkéri a bátty éppen most vett kocsiját "tesztelni" és egy kies rallyterepen fejreáll vele. Mentő. A megerősített kaszni menti meg a két srác életét. A valamikori doktornő, egyébként is gyenge idegrendszere (pont ezért valamikori) alig birja a nyomást ami a fiával történt, de azért vizsgálatokat harcol ki neki. Az apa üvöltözik, hogy a Te nevelésed! A gyerek (már nem éppen gyerek) meg depressziós és valami nincs rendjén vele...
Huanita fiatal korától súlyos beteg, platinát építenek a gerincébe. Csodás módon teljes életet élhet, bár a felsőteste merev. Második házasságából, sosem remélt könnyű terhesség után megszületik a család Kicsi Kincse. Huanita féltő-szerető gondoskodását a család nem éppen veszi figyelembe. Népes rokonság megy látogatóba hozzájuk a vírusok tombolásának közepén a szelíd Ne! kérés ellenére is. Az Anya para, de pillarebegtetések közepette tűr. Anyós nem megy látogatni, elé kell járulni a picivel (aki még alig egy hónapos) fagyba-télbe. A sógornő oltásokkal üldözi, biztos védelmet kiáltva. A gyerek hasfájós. Huanita egyedül örlődik, a férj csak hétvégente van otthon. Nem épp csoda-lét. Még.
Garcia megcsalja alig pár hónapos kislányának édesanyját. A dolog kiderül. Bizalom megszűnik. A hosszú ideje tartó kapcsolat felborul. Amalia teljesen odavan. Felépített álmai összetörtek. Sötét titkokra (legalábbis hamuszürkékre) derül fény. Az asszony előző házasságából született kiskamasz is kibukik, bár szerencséjükre (szép és) jó gyerek, úgyhogy talán ezen a vonalon nincs aggodalomra ok. Se veled, se nélküled élet zajlik. Amalia még mindig szeret. Garcia is, csak mást. Vagy mégsem? Vagy mégis? Most éppen pár hetes szétköltözés után újra együtt a család. És persze van még itt duplacsavar is, de ezt csak a folytatásból tudhatják meg a kedves olvasók... (Ha lesz.)
És persze még nem írtam a halálos kórral kűzdő nagybácsiról, a meleg unokatestvérről, a szépasszonyokat csábító télapó külsejű rokonról... stb.
Nem kell messzire mennünk a szórakozásért. Bár ez vérkomoly!
szerda, február 16, 2011
Nagyon hős
Alaptézis: Én nem lehetek beteg. Mára már jól is vagyok. Annyi bigyuszt bevettem, kentem, fújtam, sőt fénylőttem is, hogy nem volt választása a támadómnak, iszkolnia kellett. Agyő! (Azért az alvás még jól fog jönni.)
Csakhogy: Soma lázas. Vírus. Megint. Elkülönítettük a PiciMamáéknál. Megint. Hiányzik. Megint.
Még jó, hogy a hétvégén elég jól feltöltekeztünk élményből. Most tudom csak igazán élvezni, hogy szombaton a fagyba-szélbe láttunk fogatversenyt, maszületett bárányokat (9-et), és friss kisnyuszikat is kábé tizenkettőt (a gondozó sem tudta hányan vannak). Soma bekérte magát a nyuszikhoz (már nem egérformájúak voltak), én meg alig bírtam kiimádkozni tőlük. Simogatta, terelgette, tisztogatta a selymeseket, közben pedig dödörgött nekik. "Ne szökj meg te kis kópé!" "Milyen sima, puha vagy!" "Vigyázz, óvatosan te kis szeleburdi!"
Egyre csak ámulok, hogy Soma a megnemfogoksemmit kezdeti attitűdjéből hova képes még fejlődni. A lovak pedig mindkét gyereket ámulatba ejtették, csak másképp. Somát távolságtartó félelemmel teli, Zsombort simogatnám, ha hagynák csodálattal. Anyum közvetlenül a programunk után jött hozzánk, és megkérdezte Zsombort, hogy mit látott. Zsombor befutott a szobába, megkereste a legó lovat és hozta nagy vigyorogva miközben csettintgetett a nyelvével (istenbizony, megy neki a kettő együtt) a patkódobogást utánozva.
És zárónak legyen itt egy Soma idézet.
- Anya megnézhetem a Vuk-ot?
- Meg, de nem fogsz félni? (Láttuk már párszor, és tényleg vannak benne "kemény" részek. Igazából örülök is, hogy nem siklik át rajtuk csak úgy simán.)
- Nem, rakd be és akkor aztán nagyon hős vagyok!
Csakhogy: Soma lázas. Vírus. Megint. Elkülönítettük a PiciMamáéknál. Megint. Hiányzik. Megint.
Még jó, hogy a hétvégén elég jól feltöltekeztünk élményből. Most tudom csak igazán élvezni, hogy szombaton a fagyba-szélbe láttunk fogatversenyt, maszületett bárányokat (9-et), és friss kisnyuszikat is kábé tizenkettőt (a gondozó sem tudta hányan vannak). Soma bekérte magát a nyuszikhoz (már nem egérformájúak voltak), én meg alig bírtam kiimádkozni tőlük. Simogatta, terelgette, tisztogatta a selymeseket, közben pedig dödörgött nekik. "Ne szökj meg te kis kópé!" "Milyen sima, puha vagy!" "Vigyázz, óvatosan te kis szeleburdi!"
Egyre csak ámulok, hogy Soma a megnemfogoksemmit kezdeti attitűdjéből hova képes még fejlődni. A lovak pedig mindkét gyereket ámulatba ejtették, csak másképp. Somát távolságtartó félelemmel teli, Zsombort simogatnám, ha hagynák csodálattal. Anyum közvetlenül a programunk után jött hozzánk, és megkérdezte Zsombort, hogy mit látott. Zsombor befutott a szobába, megkereste a legó lovat és hozta nagy vigyorogva miközben csettintgetett a nyelvével (istenbizony, megy neki a kettő együtt) a patkódobogást utánozva.
És zárónak legyen itt egy Soma idézet.
- Anya megnézhetem a Vuk-ot?
- Meg, de nem fogsz félni? (Láttuk már párszor, és tényleg vannak benne "kemény" részek. Igazából örülök is, hogy nem siklik át rajtuk csak úgy simán.)
- Nem, rakd be és akkor aztán nagyon hős vagyok!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
