Nagyon hős

Alaptézis: Én nem lehetek beteg. Mára már jól is vagyok. Annyi bigyuszt bevettem, kentem, fújtam, sőt fénylőttem is, hogy nem volt választása a támadómnak, iszkolnia kellett. Agyő! (Azért az alvás még jól fog jönni.)

Csakhogy: Soma lázas. Vírus. Megint. Elkülönítettük a PiciMamáéknál. Megint. Hiányzik. Megint.

Még jó, hogy a hétvégén elég jól feltöltekeztünk élményből. Most tudom csak igazán élvezni, hogy szombaton a fagyba-szélbe láttunk fogatversenyt, maszületett bárányokat (9-et), és friss kisnyuszikat is kábé tizenkettőt (a gondozó sem tudta hányan vannak). Soma bekérte magát a nyuszikhoz (már nem egérformájúak voltak), én meg alig bírtam kiimádkozni tőlük. Simogatta, terelgette, tisztogatta a selymeseket, közben pedig dödörgött nekik. "Ne szökj meg te kis kópé!" "Milyen sima, puha vagy!" "Vigyázz, óvatosan te kis szeleburdi!"

Egyre csak ámulok, hogy Soma a megnemfogoksemmit kezdeti attitűdjéből hova képes még fejlődni. A lovak pedig mindkét gyereket ámulatba ejtették, csak másképp. Somát távolságtartó félelemmel teli, Zsombort simogatnám, ha hagynák csodálattal. Anyum közvetlenül a programunk után jött hozzánk, és megkérdezte Zsombort, hogy mit látott. Zsombor befutott a szobába, megkereste a legó lovat és hozta nagy vigyorogva miközben csettintgetett a nyelvével (istenbizony, megy neki a kettő együtt) a patkódobogást utánozva.

És zárónak legyen itt egy Soma idézet.
- Anya megnézhetem a Vuk-ot?
- Meg, de nem fogsz félni? (Láttuk már párszor, és tényleg vannak benne "kemény" részek. Igazából örülök is, hogy nem siklik át rajtuk csak úgy simán.)
- Nem, rakd be és akkor aztán nagyon hős vagyok!