hétfő, február 14, 2011

Büszkeségem

A történet ott indul, hogy Soma imádja a Lego Power miners vonalát, még annó egy katalógusban szeretett beléjük. 7 éves kortól ajánlott termékekről van szó, de ugye egy gépmegszállottnak ez nemnagyon számít. Főleg, hogy a gépek kinézete és elnevezésük is olyan fantasztikus-misztikus, hogy Soma gépek köré szőtt képzeletvilágát rendkívül megragadták. Így például a karácsonyi vágylistáján is szerepelt egy ilyen gép, a Ásókarom, amit meg is kapott. Most a Tűzfúvóért van oda. Nagyon akarja. De a csak úgynak nem vagyunk a hívei. Így Soma a zsebpénzéből veheti meg. Hogy honnan van neki olyan? Hát a segitő kezeivel szerezte: porszívózás, rakodás, ablakpucolás (ez a kedvence) csekélyke összegekért itthon, hasonló dolgok (+ sütésben-főzésben segédkezés) tetemes fizettségért PiciMamáéknál (kis nyugdíj, nagy szív). Szóval a terv az volt, hogy Soma veszi, vagyis ő is fizeti ki a kis pénztárcájából. Ám itt helyben egyik játékboltban sem leltem. Nagyon csalódott volt. Megígértem, hogy ha egy nagyvárosba megyünk, akkor övé a pálya. Így tegnap Sopron volt a cél. Nagynénémnél volt a bázisunk, meleg fogadtatásunk és all inclusive ellátásunk. De Soma szemei előtt csak a megszerzendő gép lebegett. Délelőtt kettő és délután is két játékboltban voltunk. De a vágy vágy maradt, a Tűzfúvó hiánycikk. Soma nyolcvanezer játékot nézett/tapogatott/sóhajtott/kiáltott végig és jött ki üres kézzel a játékokkal telezsúfolt üzletekből. Kitartott, és semmi mást nem akart, csak az álomgépét. Alig ismertem a fiamra. Olyanokat mondott, pl. hogy "Köszönöm szépen nem kérem! Én a Tűzfúvóért jöttem." Semmiért sem hisztizett. Ilyenkor igazolódni látom a bizodalmam, miszerint csak a dackorszak hozza ki belőle - kissé túl sűrűn - a kisördögöt. Az útbaeső pénznyelő autókba is csak pár pillanat erejéig pattant be, majd zokszó nélkül indulhattunk tovavadászni. A végén a gyerek már annyira el/belefáradt a keresésbe, hogy pislogni alig tudott. Talán ezen a ponton meg már ezért nem tombolt. És amikor az utolsó helyen sem leltük a gépet, végtelenül elkeseredett lett. Végül mi tukmáltunk rá egy Atlantis vonalbeli kisgépet, amit nagy beletörődöttséggel fogadott el. De aztán otthon ezzel aludt el, valamint egy ígérettel, hogy megrendelem neki a neten a Tűzfúvót. Nem felejt. Ma meg is rendeltem. Nagyon remélem, hogy gyors lesz a kiszállítás, mert e csodagyereknél kezd elszakadni a cérna... és akkor visszakapom a régi Somámat. Pedig ennyire következetesnek, kitartónak, kedvesnek, együttműködőnek már rég láttam. Szóval rettenetesennagyon büszke vagyok rá.
 

1 megjegyzés:

andi írta...

Tényleg büszke lehetsz rá..micsoda játékok!!) bár én is mesélhetnék a lányos vonalról :)...