péntek, február 18, 2011

Folytatásos

Amerre nézek argentin sorozat megy a családban.

Manuel kölcsönkéri a bátty éppen most vett kocsiját "tesztelni" és egy kies rallyterepen fejreáll vele. Mentő. A megerősített kaszni menti meg a két srác életét. A valamikori doktornő, egyébként is gyenge idegrendszere (pont ezért valamikori) alig birja a nyomást ami a fiával történt, de azért vizsgálatokat harcol ki neki. Az apa üvöltözik, hogy a Te nevelésed! A gyerek (már nem éppen gyerek) meg depressziós és valami nincs rendjén vele...

Huanita fiatal korától súlyos beteg, platinát építenek a gerincébe. Csodás módon teljes életet élhet, bár a felsőteste merev. Második házasságából, sosem remélt könnyű terhesség után megszületik a család Kicsi Kincse. Huanita féltő-szerető gondoskodását a család nem éppen veszi figyelembe. Népes rokonság megy látogatóba hozzájuk a vírusok tombolásának közepén a szelíd Ne! kérés ellenére is. Az Anya para, de pillarebegtetések közepette tűr. Anyós nem megy látogatni, elé kell járulni a picivel (aki még alig egy hónapos) fagyba-télbe. A sógornő oltásokkal üldözi, biztos védelmet kiáltva. A gyerek hasfájós. Huanita egyedül örlődik, a férj csak hétvégente van otthon. Nem épp csoda-lét. Még.

Garcia megcsalja alig pár hónapos kislányának édesanyját. A dolog kiderül. Bizalom megszűnik. A hosszú ideje tartó kapcsolat felborul. Amalia teljesen odavan. Felépített álmai összetörtek. Sötét titkokra (legalábbis hamuszürkékre) derül fény. Az asszony előző házasságából született kiskamasz is kibukik, bár szerencséjükre (szép és) jó gyerek, úgyhogy talán ezen a vonalon nincs aggodalomra ok. Se veled, se nélküled élet zajlik. Amalia még mindig szeret. Garcia is, csak mást. Vagy mégsem? Vagy mégis? Most éppen pár hetes szétköltözés után újra együtt a család. És persze van még itt duplacsavar is, de ezt csak a folytatásból tudhatják meg a kedves olvasók... (Ha lesz.)

És persze még nem írtam a halálos kórral kűzdő nagybácsiról, a meleg unokatestvérről, a szépasszonyokat csábító télapó külsejű rokonról... stb.

Nem kell messzire mennünk a szórakozásért. Bár ez vérkomoly!
 

Nincsenek megjegyzések: