szerda, április 07, 2010

Hazajött, meg nem is

Hazajöhetett ma Soma. Vagyis majdnem. Még nem gyógyult meg teljesen. PiciMamáékhoz ment, és úgy kell érintkeznünk vele, mint eddig. Sehogy. Zsombor közelébe még nem mehet, 2-3 napig. A kórházat elözönlötték a betegek... (Gyerek-anya-apa-nagymama hányás-hasmenés-láz brrrr!) Szóval jobban megtud gyógyulni itthon, mint benn. Talán kicsit kivételeztek is vele, mert olyan jó gyerek volt. Büszke vagyok rá. De nagyonnagyon beteg volt, tegnap mondta a nagyviziten a doki. Nem mondták ki, de PiciMama úgy érezte, hogy már szerdán hallania kellett volna a zörejt a doktornőnknek... Talán nem fajult volna így el a dolog. Na mindegy. Gyógyul, ez a fő. Egyik szemem sír, a másik meg nevet (igaz közhely mostan), mert Soma még beteg, bár láza nincs, antibiotikumot kell szednie és nem mehet emberek közé. Ez alatt főként Zsombor értendő. Meg persze én, mert Zsombor nélkülem nem létezik. Ez a hazajövés annyit jelentett számomra, hogy egy futó puszi-öleléssel további útjára bocsátottam a ház előtt. Majd a szívem szakadt meg (nincs más szó rá). Láttam, hogy gyógyulófélben van. A kocsiból nem szállt ki, de a belső teret bezizegte. Azonban láttam beesett arcát, karikás szemét (a most mégdúsabbnak ható szempillarengeteg mögött), és hallottam köhögését, zihálását is. Ó kincsem! Anyai gyógyító puszijaimmal most mi lesz? Talán a mamaiak/apaiak is hatásosak lesznek. Nagyon lassan cammognak a napok... És még Zsombor is zörög-szörcsög néha.

Nem tudom mikor jön el a családegyesítés ideje, de már nagyon várom. Olyan régóta vagyunk kettesben Zsomborral, hogy már nem is emlékszem a közös napokra. (Jácint PiciPapánál aludt míg Soma odabent volt, mert aki nem lát, nem hall, az fél és nem eszik, nem alszik. Mégegy gyerek-kategória a családban.) És persze ma is ketten vagyunk, mert ma végre Apa ringathatta álomba kicsi fiát, ha nemis itthon, de valami ahhoz hasonló helyen.

2 megjegyzés:

andi írta...

szia
örülök, hogy már mamáéknál gyógyul Soma..biztosan hamar rendbe jön, az otthoni levegő + a mami finom főztjei:)
együtt érzek veled, ahogy olvastam anyai gondolataidat nem bírtam megállni sírás nélkül..
remélem hamarosan újra együtt lesztek!!!!

Helga írta...

Gyógyuljon a Soma gyorsan... Küldünk neki sok gyógyulós energiát... Én mindent megértek, átérzem az egészet (sajnos)...
Ám pár hét, hónap múlva a múlté... és elszáll a rossz érzés...

pussz lányok és Zsolti