Soma gyógyultnak lett nyilvánítva. Végre! És hazajöhetett. DE... Soma anyahiányos, Zsombor meg három hétig csak velem volt, rám van cuppanva. Nehéz ügy. Kemény harc. Volt is sírás ma jócskán. Szegény Zsombort meg még az idő is nyomasztotta.
Apánk meg még mindig (már megint) beteg, most Torok Gyula szállta meg. Köhögés, rossz közérzet, fájó torok. Volt dokinál, vírusos. Gondolom a kórházból hozta haza ajándékba. Harcképtelen, illetve gyerek közelébe nem mehet, de itthon van. Most, hogy Soma hazajött, nincs igazán helye. Eddig a kisszobában volt karanténban. Néha jött csak közénk szájmaszkban. Így ma pihenni/gyógyulni sem tudott. Pedig nagy szükség lenne rá.
Itt a névnapodon kérünk téged Gyula, hogy ajándékozz meg minket mindennemű távozásoddal! Tudod a királyok is adni szoktak az ünnepnapokon! Szóval inkább könyörgöm!
Zsombor velem tud csak létezni, Soma meg velem akar. Addig jó, amíg mindkettő játékos hangulatban tombol a kisszobában. Egyelőre nem látom a megoldást.
Mindent összevetve: határtalanul jó érzés volt magamhoz ölelni a Legnagyobbik Kisfiamat és persze ő is szorított rendesen.
Most meg végre édesdeden alszanak a gyerekek, ami mamai segítség nélkül ma nem sikerült volna.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
sziasztok
de jó!!!:)
mi is csatlakozunk hozzád és üzenjük Gyulának, hogy most már elég sokat "vendégeskedett"nálatok ideje lesz tovább állnia..
elhiszem mennyire jó volt Somát magadhoz ölelni..én egy műtét miatt másfél évesen voltam kénytelen másfél hétig nélkülözni a kislányomat, kibírhatatlanul nehéz volt és csak ő tartotta bennem a lelket, hogy hamar meggyógyuljak..az első találkozás felejthetetlen volt..
Hát ez (is) nehéz most. Hogy a nagy újraegyesülés után, mikor a kiapadt boldogságpercek követelőznek egy ilyen helyzettel kell farkasszemet néznetek.
Kitartás, a vírusokat legyőztétek, ez is menni fog!
Megjegyzés küldése