Somának tüdőgyulladása van (vírusos), irány a kórház. Melegváltás. Én nemtudok velemenni, mert szoptatok. Apa, mert férfi, nem lehet vele (nem tudják elhelyezni). PiciMama megy helyettünk. Sírhatnékom van. De nem teszem, mindkét gyereknek egy (látszólag) kiegyensúlyozott Anyára van szüksége. Pakolásba folytottam bánatom. Raktam Somának egy-két mázsa elfoglaltságot és ugyanennyi ruhát. Itt már az ünnep sem számít. Soma a fontos, csak gyógyulna gyorsan meg. Nagyon vele lennék. Pláne, hogy hétvégén kórházban lenni a legpocsékabb dolog a világon (sajnos nagyon jól tudom). Útálom ezt a helyzetet, de legfőképp a tehetetlenséget.
Kértem Somát, hogy hagyjon nekem itthon egy mosolyt. Ez látható a képen.
2 megjegyzés:
Rettenetesen sajnálom, borzalmas lehet, jajj.
De ha Zsom is legyűrte, Soma is lefogja, aztán vesszen az összes vírus idénre.
Jobbulást, szorítok értetek, remélem csak pár napot kell kibírnotok ebben a szörnyű helyzetben.
puszi,
Kata
Borzalmas. Igen jó szó rá.
Köszi az együttérzést.
Én is abban bízom, hogy igen stramm gyerekeim vannak. És már csak jó jöhet...
Megjegyzés küldése