LubicCOOL

Rettentő forróság van. Végre, ezt akartuk. Bár a gyerekek folyton nyirkosak és izzadunk feszt. Somát meg nap mint nap oviba kényszerítik a zord szülők. Akik nem is olyan zordak, mert Soma pár napja kedveli az ovit. Minő fordulat! Már kevés gyerek jár oviba. (A nagyok elballagtak, sok gyerek azért nem jár, mert otthon vannak a szülei, vagy a tesónak végetért a suli és a kicsit lehetetlenség elvonszolni oviba.) A csoportokat összevonták, ezt is előzetes tájékoztatás nélkül - pedig jó lett volna felkészíteni rá Somát. Bár a jelen állapot szerint lehet, hogy kellett neki ez a mélyvíz. Egész délelőtt kint vannak, kicsi és nagy együtt, egymásmellett játszanak az árnyas udvaron. Soma nagyfiúk nevét emlegeti vágyakozva. Minő fordulat! És ma hajnalban már oviba akart menni. De nem engedtük! :-) Aztán később mikor tényleg odaértek az oviba, Soma boldogan vetette bele magát az udvari játszásba. Egy pillanat alatt egy mászókának tekintett fajármű tetején termett. A vakmerőség boldogan megfér a félénkség mellett.

Ma volt alkalmam jó hosszan beszélgetni Kati óvónénivel. Elmondása szerint nem kell félteni Somát, mert néha hatalmas méregzsák tud lenni. Az apropó nem derült ki, de valószínűleg érdekek ütköztek és Soma simán nekiment az óvoda rémének, a hatalmas Csabikának. Szerencsére az a döbbenettől lemerevedett, így Som nem kapta meg a maga kis sallerét. Most nem. De ami múlik, nem késik. Én sejtem, hogy micsoda erők lappanganak az édes kis vigyor mögött a fiamban. Egy kortársi lecke nagyonis ráférne már. Én féltem az ártatlan, félénk kis lelkét, közben meg a vad fele hőzöng és bántja a többieket (remélem kisebbeket nem). Eddig csak mi (főleg a Jácint) tapasztalta ezt, de már Zsombor is kapott kóstolót. A hisztit eddig csak egy korszaknak tekintettem, ami elmúlik idővel. De egyre jobban rá kell döbbennem, lehet hogy túlmutat még a testvérféltékenységen is. Erős akaratú vagy akarnok, nagy a különbség. Jó lesz odafigyelni a dolgokra, nehogy úgy legyen, hogy a tacsi tartsa sakkba a németjuhászt.

A meleg kicsit hezitálásra adott okot a "Menjen, vagy ne menjen a gyerek oviba?" kérdéskörben. De az a helyzet, hogy végre gyerekekkel játszik, jó levegőn, kötöttségektől mentesen (nincs semmilyen foglalkozás), reggeli-ebéd-uzsonna valamilyen szinten elfogyasztódik, délután alszik egy nagyot (mindig), aztán már ott is vagyok érte. Szerintem nem egy kegyetlen program.

Szóval az örömmel ovibamenő fiamat azzal kárpótoltuk, hogy tegnap végre megejthette az első fürdőzését. "Soma lubickúúúúl!"- kiabálta. Alig akart kijönni. Végül nem én, hanem a szúnyogok győzték meg, hogy vége.