szombat, június 12, 2010

Névadó

Pufi Pofi, Kerekecske Gyerekecske jobban illene most rá. De szerintem a Zsombor név is jó választás volt neki. Illik hozzá. Tán az előzőeket kinövi, a neve viszont mindig az övé marad, egyé forr vele. Nem is becézzük. Zsombor. Az oviban "leZsombizták" a kistesót, Soma ezt zokon is vette és kikérte magának. "Zsombor, az Zsombor és kész!" (persze elmaradhatatlan toppantással). Zsombor hallgat a nevére, ha hallja, odafordítja a fejét és huncutul-büszkén mosolyog hozzá. Talán neki is tetszik. (Soma nincs kibékülve a Soma Bencével, többször kérte már, hogy "csak Soma legyek, a Bencét veszítsük el". Elvileg 14 éves koráig - ingyen - meg is tehetjük ezt, ha nagyon kitartó lesz. Én magam is elszoktam felejtkezni a második nevéről. Bár a kisBence is ott lakik e név tulajdonosában.

Névadót tartottunk ma 3-kor Fertődön a Polgármesteri hivatalban (elvileg fertődi lakosok vagyunk). Kicsi, családias hangulatban, csak a szűk család volt jelen. A névadó szülőkkel együtt 16-an voltunk (a minimanókat is beleszámolva). Zsombor nagyon jól viselkedett, rágta a rágókáit vagy csodálattal nézett mindenre és néha-néha kurjantgatott egyet, pont dramaturgiába illően. Hiszen, hahó rólam van itten szó! Egy-két könnycseppet is láttam a nagyszülők szemében megcsillanni. Szép volt, jó volt. Két iskolás versmondó (Bogi és Milán) emelte a szertartás ünnepi voltát. Soma névadóján is ők mondtak verset, pont 3 év + 1 hónappal ezelőtt (2007 május 12-én).

A névadó nem divat errefelé, Soma óta csak egyetlen eset fordult elő, előtte meg egyáltalán nem is tartottak még itt névadót. Mi nem vagyunk vallásosak, ha gyermekeink majd hitvallást választanak maguknak, akkor aszerint keresztelkedjenek meg, ha akarnak. Egyre többet gondolok arra, hogy van VALAMI ami mozgat minket. Református és katolikus gyökereim vannak. Az elsőben tudnék hinni, de annyi vallásban megtaláltam már ugyanazt, hogy talán nem is kell választanom. Csak HIT kell, intézmény nélkül. A kitérő után, térjünk vissza a névadóra. Keresztszülők (névadó szülők megnevezése ezentúl) kellenek egy gyereknek. És itt magunkból indultunk ki. Dia mindig a mi keresztlányunk marad, nem fűz hozzá rokoni szál, így az egész életén át kísérő keresztszülői szeretet önmagáért való kötelességünk. Ellentmondás, de érthető, ugye? És rettenetesen jó érzés. Ebből kiindulva választottuk Hajni barátnőmet és a férjét Pityut. És ők is remélem hasonlókat éreztek/éreznek mint mi, akkor amikor Dia névadóján remegő kézzel írtuk alá az iratokat.

A múlt héten még azon izgultunk, hogy jó idő legyen, most meg azon, hogy ne főljünk meg túlságosan. És persze hogy hőség volt. Pedig a ceremónia után mindenki KatiNagyinál gyűlt össze egy kis kertipartira (szerencsére a ház adott egy kis árnyékot). Anya barátja, Anti isteni szürkemarha pörköltet csinált, a rokonság meg ontotta a finomabbnál finomabb sütiket. Jácint barátja salátákat és hidegtálakat készített. Mi csak a körítést csináltuk. Egy szopis csecsemővel ez sem volt könnyű. Beszélgetni meg pláne nem. A két gyerek adott elég feladatot. Soma egyből belecsobbant a kismedencéjébe és vele amíg vízben lehetett nem volt gond. Zsombornak aludhatnékja támadt, de nagy volt a tömeg, kevés a nyugodt sziget, így ez neki csak nagysokára sikerült. Amíg fenn volt, addig kézről kézre járt. Meg folyton állni akart. Leginkább Márti nagynéném kezei voltak kéznél ecélból. A hangulat szerintem (máramennyire jelen tudtam lenni) nagyon jó volt. Szegény barátnőmék voltak csak "idegenek" és egyből a család becuppantotta őket. Hajni hősiesen helytállt, Pityu meg a maga visszahúzódó módján jól tűrte az egészet. Csenge huncutságával, mosolyával hódított. Apám is eltudott jönni, aminek külön örülök (pedig nincs valami jól). Az egyetlen élő nagyszülőm, a nagyapám (87 éves) viszont nem jött el, kifogása volt elég. Szavakban nagyon jó volt mindig is (úgy látná már a sok dédunokáját...), de most kellettek volna a tettek. Sajnálom, mert magányos, öreg, de sajnos a hozzáállása a régi és itt a végefelé sem tud javítani az összképen.

Szóval jól sikerült a buli, és ismét holtfáradtan érhettem a nap végére. Jácint meg még osztálytalálkozóra ment tovább. Soma PiciMamáéknál éjszakázik. Mi Zsomborral meg hazatértünk. Csak nézem és nézem... gyönyörű. ZSOMBORom.


Beney Zsuzsa: Vándorút

Sűrű árnyak sötétjében,

csillogó szél zöld fényében,
tűlevelek szőnyegén
hová, kis legény?

Csillagbokrok ág-bogában,
bársony égbolt sátorában,
óriás hegyek peremén
merre, kis legény?

Virágok bimbója árnyán
lovagoltál fűszál hátán,
levél fényes tenyerén
nődögéltél csepp legény.

Csillagfürtök alatt háltál,
fáztál-e, míg rám találtál?
Gyöngyszemek közt sirdogáltál,
édes kicsikém!

Hajad most erdők sötétje,
szemed csillag reszketése,
Tekinteted csupa fény -
megérkeztél, kis legény!


2 megjegyzés:

kata írta...

Na erről (is) hasonlóan gondolkodunk. Hitről, az intézményéről. De keresztszülő kell, mert az olyan jó, hogy felkérsz valakit, mert az üzen valamit. A másik oldalról meg olyan jó büszke választottnak lenni.

Puszi,
Kata

Krisz írta...

Hihetetlen, hogy én itt töröm magam, hogy valamiféle formába öntsem amit érzek, erre Te meg egy megjegyzésben mindent tökéletesen megfogalmazol!

Mikor találkozunk? :-)

Krisz