Vadas

Mármint park. És senki sem volt vad, Soma sem. Aki meg az volt, azt jó nagy rácsok/kerítések zárták el tőlünk (macik, farkasok, vadisznók). De látni láttuk őket. Meg sok-sok állatot. Soma már nagyon várta az alkalmat, hogy mikor mehetünk (már voltunk itt). És imádta is, barátnőm lánykáival egyetemben. Bár a ludak, disznók, szamarak, lovak ugyanúgy lázbahozták őket mint a különleges fajták. A páva násztánca pedig mindig elbűvöl engem is. Fehér pávát is láttunk (szerintem albínó lehetett), és még így is gyönyörű volt. Kellemesen meleg idő volt, a fák meg kellő árnyékot nyújtottak. A gyerekek rohangáltak, etettek. Rettentő lelkesek és édesek voltak. A nadrágzsebemet töltöttem tele eleséggel, hogy könnyen hozzáférjenek. Szegény állatok kukoricát kaptak orrba, szájba (húsevők is). A szürkemarhának ez sem okozott gondot, a nyelvével kinyalintotta az orrlyukából a csemegét. Zsombor két óra(!) intenzív nézelődés után fáradt el és be is aludt. Mielőtt hazaidultunk volna bevágott a csapat egy doboz házi készítésű tejszeletet (vivát PiciMama!). Szeretem az ilyen jó kis programokat. Nagyon fárasztó, de isteni volt.