Tudás és súly

A doktornéni csak nézte, nézte a gyerekemet és azt mondta: "Az egy évesek tudását és súlyát birtokolja." Én meg csak bólogatni tudtam, és fájó derekamra és fáradt voltomra gondoltam a büszkeség mellett.

Zsombor 8 hónapos és körbemegy a kiságyban. Átkötni próbál két tereptárgy között. Sokszor csak hónaljjal kapaszkodik. Azt szeretné ha fognánk a kezét és mehetne amerre akar. Nagyonis irányít, előre tör és megy iszonyún. Alig győzi az ember követni. Derekaink odavannak. PiciMamáé bírja csak egyedül, mert ő tényleg pici és hajolnia sem kell. Zsombor majdnem 9,5 kg, mégis nagyon fürge ürge. Pedig fő eledele még mindig az anyatej. Mindent megeszik, de szívesebben, ha az édeskés. A sima pépet kedveli (leggyakrabban üveges bébiétel) és a frisset. Másik végletként pedig babakekszet nyammog el az ínyével, most már viszonylag nagy darabkát is. Ilyenkor látszólag bambán ül, megmerevedett tekintettel, közben csak a szája dolgozik. Öreg fogatlan bácsika módra nyammog. Vicces.

Egyre nagyobb huncut a fiatalember. Sokat nevet ránk, a felismerés öröme szintén látszódik. Azonban gyakran elpityeredik ha valaki idegen téved a közelébe. Sokszor lefelégörbülő szájjal, "mindjárt sírok" kifejezéssel az arcán szemléli az ismeretlent, egészen addig, míg ismerős nem lesz számára. Csengére nagyon rá van kattanva, többször próbálta már megszopizni az édest. És menne tapogatni, markolászni őt. A játékbabákat is nagyon szereti. Noszogatja őket, hogy kommunikáljanak már vele. Nagyon csalódott tud lenni ha azok nem hajlandóak. Bár ritkán van ilyen, mert igencsak táncoskedvűek. :-) A bébiételes üvegen a babát teljesen partnerként kezeli és csak mondja, mondja neki. Igencsak beszédes mostanság. "Hajdadada, ánnyannya (rokonság szerint ez tényleg engem takar), hammamma (evésnél), tatty, tatata..." - és még sorolhatnám, ha tudnám. Csücsörít és fúj (szerencsére ételt még nem). Nagyon. Néha még meg is szólal egy amolyan füttyféle.

Esti elalvása kész katasztrófa, pedig javulóban volt már. Csakhogy most a csukott szemmel felülök/felállok-ot nyomja. Én meg rángatom vissza magam mellé a nyafogó, szemetdörzsölő, tulajdonképpen alvó gyereket. Édes a küzdelme az álommal, csak este már senkinek sincs humora hozzá. Az a baj, hogy nehéz lenyugodnia annyira pörög egész nap. Nem sokat alszik napközben. És ehhez is asszisztálni kell. Szükség van hozzá csendre (hihi) és egy anyai/mamai/apai (e két utóbbinak annyira örülök, bár még mindig én vagyok nála a sztár) kézre, amit ráhúz a szemére és mantrázni kezd "gajgajgaj", aztán alszik. Jó esetben kétszer alszik 1-1 órát, változó időpontokban. És csak megy, megy... Célja, küldetése van, ez tisztán látszik csoda-kék szemén. Nehezen téríthető el. Sok izgalmasat kell nyújtani ahhoz, hogy a kinézett dologról eltereld a figyelmét.

"Olyan jól mászik, hogy mindjárt beszélni fog." - mondta PiciPapa. Lehet benne valami.