Mind megette!

Ma jóevőt játszott Soma. Végigette a napot rendesen. Bár a szőlőt csak kifacsarva ette, de végülis a lényeg benne volt. A rizottóból "borsó", kukuruca", "rizsike" felkiáltásokkal szépen sorban kievett mindent. Villával és kézzel. Balkézzel. (Nagyon gyanúsan balkezes lesz belőle.) És olyan kifejezéseket használt egész nap, hogy egy idegen azt hinné egy minigurmannal van dolga. "Mmm fi(n)om, nem kérek, köszönöm, tessék adom, keressünk borsót, kenyélkét kérek még, Anya is halap, falatozzunk..." Vacsoránál: Mit kérsz? - kérdezem. Erre ő: husikát kanállal, kakaót. :-)

Ma délután alvásrekordot döntött, 3 és egynegyed órát aludt. Talán épp ezért az esti altatás elég nehézkesre sikerült, pedig így is elfáradt 7 órára. De most alszik... Pár napja nehezen alszik el este. Még sokmindent szeretne lefekvés előtt, főleg olvasni, böngészni... "Anya utolsót!" "Mégegyet!" Meg mindenáron átszeretne hozzánk jönni. Pedig mi is és ő is tudja, hogy nálunk nem fog tudni elaludni. Lehet, hogy pont ezért akar átjönni? A déli alvás azonban általában az ő kezdeményezésére történik: "Soma alszik, ágyikóban Somának."

Mint a szél...

Hát igen, újra meg újra rá kell jönnöm, hogy gyermekem valóságos sajtkukac. Nem bír megülni a fenekén egy pillanatig sem. Pláne ha alkalom is nyílik rá. Tegnap itt voltak Hajni barátnőmék (e hónapban házasodnak), és Soma produkálta magát nekik, pörgött, táncolt, rohangált, ugrált (néha páros lábbal!). Teljesen leizzadt, de csak csinálta... csinálta, frissen és fáradtan egyaránt. Nem lehetett leállítani. Ennyire talán még sohasem lovalta bele magát valamibe. A délutáni fagyizás után csúzdázni is ugyanilyen hévvel állt neki. És ilyen képek születtek:

Betyáros, nem? Csak győzzük szemmel tartani...

Ó könyvek!

Megtaláltam rég elveszettnek hitt gyerekkori könyveimet (sajnos csak a töredékét). Még jópár évvel ezelőtt megmentettem a régi családi házunk padlásáról, az akkor sem valami jó állapotban lévő könyveket (magyarán ette a penész őket). Hát igen... szüleim nem gondoltak rá, hogy talán nem megfelelő helyen tárolták őket (mentségükre szóljon, hogy az épp nem aktuális könyvek kiszorultak a benti polcokról, hogy legyen hely a sok új könyvnek). Szóval elfelejtettem újra az egyszer megtalált könyveket... de most világosság gyúlt a fejemben. :-) Nekem meg kell, hogy legyen a 'Vidám mesék' - ami az egyik nagy kedvencem volt gyerekkoromban .... és leporoltam, rendbetettem a régi könyveket, már ami megmenthető volt. Köztük a borító és hátlap nélküli fent említett könyvet is, tele a kézjegyemmel. Ez ám a boldogság! :-)

Tatü-tata!

...mondja a tűzoltóautó Soma szerint is. (Így szirénázik az osztrák szomszédainknál.) Itt gyakorlatoztak délelőtt a házunk előtt a tűzoltók és nekünk meg le kellett rongyolni az autókhoz. Még azt is elérték (Petikével együtt), hogy beleülhessenek a járművekbe. Soma félénk volt, de a kíváncsisága nagyobb mindennél, úgyhogy legyőzte azt és megszemlélte a gépeket, kívül-belül.

Közben Apa homokot hozott a nyár elején(!) szerzett gumiba a ház mögé. Végre van saját homokozónk! A múltkoris nekem kellett (nem kellett, de nembírtam elnézni) kigazolni az egyik játszótéri homokozót, pedig biztosan vannak akik gyakrabban járnak oda.

Aztán a fiúk elindultak világot látni... a Mamához. Én meg itthon maradtam a dolgommal. :-( A távolból leszerveztem nekik egy programot a délutánra. Hogy néz ki, hogy Soma majdnem kétéves létére még nem ült sem buszon, sem vonaton, pedig nagyon vágyik rájuk. Így elbuszoztattam a kisfiamat kemény 6 km-es távolságba. A Mamától a KatiMami munkahelyéig. Mamával ültek a buszon... és Apa meg utánuk ment kocsival, mert nemtudtak volna visszautazni olyan kevés arrafelé a buszjárat. Micsoda modern világ!

És Soma nagyon élvezte, újságolta is mindenkinek: "Utazunk busszal!"

Mese...

Mesekönyv... Még mindig keresem az igazit... a pagonyosok tetszenek (az elvont rajzaikkal), csak ahhoz drágák, hogy ne tetszenek Somának. Újabban az Altatóból idézget a gyerkőcöm, és rendelésre kell neki verset ("Bóbit", "Csilibili") mondani ill. énekelni. Azt vettem észre hogy egyre nagyobb az információigénye és sokmindent gondolattársít. És mivel már beszél is, ezért mindennek hangot is ad. A könyvekért odavan, a Böngészők (Tavaszi, Nyári) mellett van Ausztriában vásárolt böngésző jellegű könyve azokat is imádja – a gazdaság témakör a kedvence. Olyan drága amikor a könyvekben lévő emberkékkel kommunikál. Pl. integet „Szia postás bácsi! Gyorsabban!” (egy kutya kergeti épp a képen). De egy kicsit már sok nekem a böngésző jellegű könyves tevékenysége. A mesét hallgatni és elképzelni, tudom még messze van, de ebbe az irányba kellene elindulni. Ismerőseimnél van saját-mese. Én ,Kistigris’-essel (= Soma) próbálkozom, de nem figyel rám.

Ma Soma kapott Kati mamitól egy állatos könyvet, szép részletes rajzokkal... nagyon tetszett neki. De arra a kérdésre, hogy: Milyen állatot keressünk? A válasz mindig csak ez volt: "majmot". Egyébként Somának minden állat "csacsi" első körben. Aztán ha rákérdezünk mégegyszer, hogy mi az, akkor megmondja.

Ja és olyan ügyesen gyurmázott ma, hogy leesett az állam. Azzal a felkiáltással kelt reggel, hogy: "Gyulmázzunk!" :-) Sodort, paskolt, nyomkodott. Még "bigát" (csiga) is alkotott. És ami a lényeg... szépen ült a székén és dolgozott. Semmi elrohangálás. Haladás.

...

késik... izgulok... összevagyok zavarodva... bárcsak... á, úgysem...

... és NEM. Sajnos.

Hami-jami!

Ma volt itt a védőnő, aki annyit, de annyit keresett minket! Hiszi a piszi, no mindegy. A gyerekre nem kíváncsi, velem akar beszélni (ki érti ezt?). És csak beszél, beszél..., de ami kérdésem van-volt hozzá (igen ritka), arra nemtud válaszolni. Mondtam neki, hogy csak Soma evészetével nyüglődöm. Már megint evés. :-)
Már kipróbáltam mindent... Kaptam tanácsokat anyukáktól. 1. Ne adjak neki semmit, csak ha kér. Hát nem kért. A reggeli másfél deci iszije után délután 4-kor elégeltem meg a dolgot. 2. Ne adjak neki rágcsát... "ke-keksz" és "(r)opi" az több menne, ha adnék neki. Csakhogy ha én nem adok, ad más, itt a lakótelepen nemnagyon küszöbölhető ki az ilyesmi. Igyekszem gyümölccsel, gabonakarikákkal kiváltani a nasst. 3. Próbáljam meg játékosan, nevesítsem meg a falatokat, reptessem őket... stb, na ez nekem nem megy. Annyi van, hogy az etetőszéken kuporgó falánk kisegeret (gumifigura) szépen megeteti a gyermek, általában maga helyett. 4. Ha nagyon éhes (igen ritka) akkor elrikkantja magát, hogy "hami-jami!" és ott abban a szent pillanatban ételt kell teremteni elé. És akkor jól eszik. És eszi még: a másét. A kenyeresautóból vett dolgokat: ha hallja a dallamkürtöt, már kiáltja is, hogy "Anya veszünk!" Mondom: mit? "gesztenyéset, kenyeret, kipflit"...
Szóval védőnéni meg egyszerűen csak ennyit mondott: van ilyen gyerek, és kész, nemis próbálkozott a problémamegoldással. Így kell ezt csinálni! Csak semmi para Anyuka! :-)