Gyógyulgat

Voltunk dokinál. Som gyógyulgat. Még csütörtökön vissza kell vinni, de már nincs stridoros zöreje. Kérdeztem, hogy kilehetne-e vizsgáltatni, hogy mekkora a gond? Azt mondta a doktornő, hogy megtükröznék... Brrrrr! Nane! Azért még kutakodom, hogy tényleg ez az egy út van csak. Hát igen, amíg más gyerekének csak felírják a betegségre való gyógyszert, addig minket minden egyes alkalommal a kórházzal fognak ijesztegetni? Gondolkodom a doki váltáson, a homeos volta tart vissza igazán, meghát most is jó volt a kezelés. Szóval lehet, hogy jót akar, csak nemtudja kimutatni, és simán érzéketlen. Soma mikor eljöttünk, mondta: "Köszi, sziasztok!" pedig még nem is kértem ilyesmire. Pénteken megkérdezték, hogy hogy hívják ezt a kisfiút, és ő gyorsabb volt mint én, és megmondta. :-) És reagáltak ezekre? Nem, nem és nem. Az asszisztens is ugyanolyan 'gyerekbarát', mint a doktornő. Biztosan jól tudnak együtt dolgozni. Most a doktornő lerakott az asztal közepére egy matricát. Nem a gyereknek adta oda! Ez volt az összes kedvessége. Ja és a rendelő tele volt köhögő gyerekkel...

És mi jelezné jobban a gyógyulást, mint a szövegelés... egész nap mondja, mondja. Szinte követhetetlen mondathalmazok, egymásbakapcsolva egymástól eltérő dolgokat, itt-ott felbukkanó valóságelemekkel. (Nem is nagyon bírom követni.)
• Mivel nagyon ügyes volt a dokinéninél, kapott a kisbiciklijére lámpát és kosarat. (Egyébként is tervben volt.) Alig tudtuk felrakni tőle. Ő akarta egyedül szerelni. "Apa hozza Somának a furót és Soma megszereli a biciklit. Így, így jó lesz." - és csavarkulccsal ügyködik is.
• Játszik, felnéz, és azt mondja: "Törlő mondja: bittyó-bittyó-bittyó." - a kocsi ablaktörlőjére gondolt, meghallgattam és tényleg ilyesmi.
• Tegnapról:
- Hol van Apa?
- "Apa rendőrbácsi, ő Apa, Apa munkába van."
- És mit csinál Apa?
- "Dolgozik." - és tényleg!

Beteg

Az éjjelünk katasztrófa volt, Som este elkezdett köhögni és a köhögéstől nemtudott aludni. Nehéz volt az altatás is, vissza-visszatérő motívumként azt akarta hogy terítsem le a takarót a földre és feküdjünk rá, de ott sem volt jó (olyan ismerős volt a szitu valahonnan... pedig azt hittem mi ezt megússzuk a jóalvó gyerekemmel). Meg sírt, hogy még könyvet akar olvasni... csukott szemmel... érdekes lett volna. Nem akarta, hogy betakarjam... (ma már előkerült a hálózsák, amiben sohasem aludt még). Nagynehezen elaludt, de éjfél után nemsokkal ébredt és persze én is... és köhögött, köhögött, néha-néha aludtunk be csak egy kicsit, hol itt, hol ott. Úgy sajnáltam, de segíteni nemnagyon tudtam rajta, max. ringattam. "Anya ringass!" Gondolom így a feje magasabban volt és jobban tudott levegőt venni és köhögni is. Ma napközben már csak néha köhintett egyet-egyet. Az orra viszont nagyon folyik. Kezd felszakadni a cucc. Holnap viszem vissza a doktornőhöz, kíváncsi vagyok rá, hogy mit mond. Szerintem javul. Nem akarok felelőtlen szülőnek tűnni, de a nálam lévő kórházi beutalót nem használtam fel, mert szerintem nincs szükség rá... De aztán a holnap lehet, hogy felülbírál. Mondjuk pénteken sem láttam olyan nagyon betegnek a gyereket, csak betegnek.

3-as szülinap

Tegnap előszülinapoztunk egyet KatiMamánál. Az öcsém 30, én 33 leszek mindjárt. Anti meg most 45. Az említettek korára való tekintettel, nem rakok fel képet róluk. Mégiscsak vannak személyiségjogok nem? :-) Én meg vállalom.

Szóval Soma megint fújhatott gyertyákat... végülis mindegy hogy kié, nem?

"piros almája, piros a sapkája..."

Énekelsz valamit a Télapónak? - kérdeztem Somát.
Erre Soma:
"Hófanzinző,
piros almája, piros a sapkája
piros a sapkája, piros a sapkája
zsák, zsák telizsák."

Várakozva, még tegnap... Anyókától kaptuk tavaly ezt a mászó figurát, ezzel jeleztük a Télapónak, hogy itt lakik egy kisfiú. Soma többször aggódott is amiatt, hogy megázik szegény... De így legalább idetalált a Télapó. És nem hozott virgácsot sem, de nem ám! "Soma jó kisfijú, nincs virgács, hihihi!" A betegeskedés (én is odavagyok, ugyanaz lehet mint Sománál) nem tett jót a Télapónak, szegény el is felejtette az ablakba rakni a gyümölcsöket... A (kis)csoki, gabonapehely persze ott volt, és egy motor is... (Még szerencse, hogy az utolsó pillanatban a csizmák kikerültek a 'helyükre'.)

Azért látszik a szemén, hogy beteg.

Délután elmentünk KatiNagyihoz... és csodák csodájára ott is járt a Télapó. Nem is értette igazán a gyerkőc, hogy hogyanis van ez. De a lényeg, hogy hozott (rengeteg)csokit, de könyvet és játékot is. Az igazi Télapóval való találkozást idén is kihagytuk (tavaly lekéstük), na nembaj, legalább jövőre majd nagyon fog örülni a Nagyszakállú a Somának, meg viszont is. :-)

Csoki > Ez még ide kívánkozik. Soma két éves kora után kóstolta meg, egy-két kocka erejéig. Nem is túlságosan nagy lelkesedéssel fogadta. Ádventi naptárnak idén csokisat vettem (nem volt erőm készíteni, pedig az lett volna az igazi), gondolván, hogy úgysem olyan nyerő Sománál a csoki, de tévedtem. Már reggel úgy kel fel, hogy "kérem a csokikámat", és nyitjuk az ablakokat sorban (és ő módszeresen be is csukja őket). Bár ő kinyitna jópárat is egy nap ha hagynám. Most hogy beteg még kevesebbet eszik, fáj a torka, szóval inkább csak iszik, de a csoki az lecsúszik... Mi lesz velünk az ünnepek alatt?? (Jó, azért nem kell hatalmas mennyiségeket elképzelni.)

Nyertem is...

Kint van a bal alsó 3-as fog csücske is. Szegénykém...

Nagyon érdekes, hogy a doktornénink nagyon ellenezte, hogy úszni vigyem Somát, pedig több fórumon is ezt említik elsődleges 'megoldás'nak, tágul a tüdő és az kifele nyomja a porcokat. Arra hajlok, hogy elviszem Somát egy ortopéd orvoshoz, és az majd megmondja, hogy mekkora a gond.

Vesztettem...

Ami nem jó hír. A foga ugyan törekszik. De nem ez a baj, hanem, hogy ma reggelre berekedt a gyerkőc. És vírusos gégegyulladást (Laryngotracheitis) diagnosztizált nála a doktornő, stridoros légzéssel (sípoló, ziháló légzés) - persze gyermekem ordított rendesen. És mivel 'porcgyenge', ezért veszélyeztetettebb az átlagnál, ezért beutalót is írt kórházba. Megint ez a porcgyengeség... mi ez? Hallott már róla valaki Lehet az, hogy egy egyáltalán nem beteges gyerek porcgyenge legyen? Ugyebár holnap nincs dokinő... kórház, ha rosszabbodik... ha javul, akkor hétfőn kontroll (nekem kell megítélnem). Egyébként a környezetünkben elég sok az ilyen tünetekkel rendelkező gyerek, ők csak simán gyógyszert kapnak... mi meg... A doktornő egy pokróc, csak egy szól mellette, hogy homeopata. Reménykedem, hogy legalábbb jó gyógyszereket írt fel (nem homeosakat) és hogy jó diagnoszta is (nemsokszor volt hozzá szerencsénk).

Most többminden van fenn a neten mint egy éve...
> Porc gyengeség: Csecsemőkorban előforduló jóindulatú és múló eltérés a porc veleszületett gyengesége, melynek kapcsán a gége egyébként merev struktúrája be és kilégzésben is változtatja alakját, súlyos esetben a gége űrtere belégzésben összeszűkül a gégefedő pedig, mint egy kupak szívódik a gége bemenetre, belégzésben jellegzetes hang ún. stridor észlelhető, a sírási hang is gyenge, erőtlen lehet. A panaszok az idő előrehaladtával mérséklődnek, majd megszűnnek. Általában 20 hónapos korra eltűnik a gyengeség vagy nagymértékben mérséklődik.
> Tölcsérmellkas (pectus excavatum): A tölcsérmellkas (vagy cipészmellkas) lényege az elülső mellkasfal középvonali behorpadása. A deformitás gyakran már kisdedkorban, néha csak később, de mindig fokozatosan alakul ki. Megértéséhez annyit kell tudni, hogy a gerincről eredő bordákat elöl a szegycsontlemez zárja egységes kosárrá. Ha a bordakosár növekedése a bordaporcok gyengesége miatt nem képes a szegycsontot egyre előrébb emelni, akkor növekedéssel az elülső mellkasfal egyre mélyedő tölcsérszerű besüppedése alakul ki. Ez az állapot gyermekkorban és ifjúkorban inkább még csak kozmetikai jelentőségű, azonban a harmadik-negyedik évtizedben a porcok elcsontosodásával a mellkas szerkezete egyre merevebbé válik, és ekkor már előtérbe kerülhetnek a légzési vagy akár a keringési panaszok. Megfelelő vizsgálatokkal (kardiológia és légzésfunkció) azonban finom eltérések gyermekkorban is mutatkozhatnak, amelyeknek egyszerűen az az oka, hogy a mellkas térfogata kisebb, és a horpadt szegycsont mögött a szívnek és a tüdőnek is kevesebb hely jut.

Egyenlőre itthon vagyunk, hatottak a szerek... Som most édesdeden alszik... Láza nincs. Orra alig folyik. Sírástól bereked, de nem köhög.

FOGadjunk!

Som lázas... Fogadjunk, hogy megint egy új fog igyekszik! Nagyon fehér már az ínye. Olyan nyomi szegénykém. Rossz ilyennek látni. Azért így is énekelget, olvasgat, csak néha belekeseredik. Ja és nagyondenagyon Anya kell neki.

Anyóka vasárnap elutazott hosszú hónapokra. Nagyon-nagyon hiányzik nekünk!