OdiFanni

Ma még egy utolsót karácsonyoztunk Soma kisbarátnőjénél, Fanninál. Soma rendszerint keveri a kiscsaj nevét a kutyájáéval... (Bocs Fanni!) Hogy miért, rejtély. Bár Odi kutyus is helyes, de azért Fanni a nyerőbb. Sajnos most sem voltak igazi partnerei egymásnak. Fanni szemlélődőbe helyezkedett többnyire. De ez Somát nemnagyon zavarta, jól elvolt a lányos játékokkal egyedül is. Főzött is sokat. "Jézuska hozta a Fanninak a mikrót. Megmikróztam Anyának a combikát. Nyomtam a gombot." (Múltidő!!) - újságolta a PiciMamának. Egy műanyag mérleghintával viszont nagyon jót játszottak (ha mindenki a másik által megengedett helyre ült), sőt Fanni volt a vezérerő. Rengeteg energia lakozik abban a kislányban, csak sajnos mi ebből ritkán tapasztalunk valamit is. Vali bánatára főleg az éjszakákra tartogatja a Fanni. Eljöttünkkor meg is ríkattuk a kis fürtöskét. Mit sem sejtve azt mondtam Somának, hogy adjon puszit Fanninak. Aki csücsörítve üldözőbe is vette a lánykát. De az "nem, nem, nem" felkiáltásokkal elszaladt és irtózatosan zokogni kezdett az apja vállán. Nagyon érzékeny kis lélek. Soma meg toppantott: "De akarom!" - vagyis ő puszizkodna... lehet, hogy pont ez volt olyan rémisztő. Tán többet kellene találkozniuk...

Vali, várom a képeket!!! :-)

"Anya elmondjad!"

- "Lackó csinálta ott fenn, Lackó szakember, ott fenn van a vinnyaróka! (Rámnéz.) Anya elmondjad!" - vagyis, Anya magyarázd el nekem vagy mondd helyesen!
- Villanyóra. - mondom
"- Villanyórát megnéz!" - és most már helyesen ejtve, kimondja a legnehezebb szavakat is.

"-Anya kérek habverőt!"
- Mit szeretnél csinálni vele?
"- Dobóni."
- Adok dobverőt.
"- Dobolok a dobverővel, így e!"

Az efféle szókereső kérdések a leggyakoribbak nála mostanság. Ha egyszer-kétszer már volt szerencséje a szóhoz, akkor már használja is. Bár néha elfelejti a szavakat és akkor csak azt hajtogatja, hogy "Anya elmondjad!", de nekem meg fogalmam sincs hogy mit kellene elmagyaráznom. Itt elkezdődik egy jó kis Aktivity.

- Mit szállítasz?
"- Szalmabálát."

"- Mama beszélgessünk!"
- Mit szeretnél elmondani?
"- Voltam a Lizánál, Szonjánál és a Helgánál is. Jó vót. Kaptam furulyát (síp), táncótunk is..."

Jég veled

Soma eddig csak könyvből ismerte a jég azon fajtáját amin csúszkálni lehet. Ma és tegnap megismerkedett vele, mivel befagyott a Váti tó. Tetszett is (amíg mozgott a szánkó alatta), meg nem is (a talpa alatt csúszott a jég!) neki. A korcsolyázók bűvölték el leginkább, alig bírta levenni róluk a tekintetét. Mindenesetre nagyon hideg volt. (Szombaton nem volt senki a jégen, Vasárnap pedig zsúfolásig volt tele - ki érti ezt?)

FestŐ

Érdekes: Soma nem szereti ha koszos lesz, lisztes, ételes, homokos... de a festéket meg direkt élvezi. :-)

"Tomi micsinász?"

Nagyon hideg volt ma is. Nemnagyon akaródzott kimozdulnunk. Míg ezen tanakodtunk Jácinttal, Soma kijelentette: "Lottozoba megyünk!" - tényleg mondtuk tegnap, hogy menni kéne, és lőn. A 30 lépéses séta után a gyerkőc jól evett és hatalmasat aludt. Aztán délután Zoli(Apu) és Tomi voltak a vendégeink. Som ismét sokat sírt a játékokért. "Somáé!"- toporzékolt. Aztán mikor megszokta egymást a két kisbetyár, akkor olyan jól eljátszottak, hogy ihaj. Tomi alig akart hazamenni, ami nála nagy elismerés. Soma folyton Tomi nyomában volt. "Tomi micsinász?" Tomi meg a nagy óvodás tájékoztatta is. Nagyon udvarisan átadta Somának az elhisztizett dolgokat. Csak egyszer adott hangot a nemtetszésének: 'Soma olyan... buta.' Hááát... Mondtam, hogy még kicsi, és ezért. És reménykedem, hogy tényleg csak ezért.

Reggel Soma ébresztett... "Odabújok Anyához! Én is pisze, te is pisze." - és meg piszézte az orrom. Jajjdejó volt. Aztán felfedezett egy feledékeny-Jézuska ajándékot a fa alatt. Kihúzta a könyvet a tasakból és felkiáltott: "Zsubatta!" Jópár hónapja ismerkedett meg a könyvvel az ajándékozóknál. Akkor is tetszett neki, most meg felismerte a borítóról. Hihetetlen, hogy mikre emlékszik.

Végre kirakózunk! Eddig egyáltalán nem érdekelte ennek semmilyen formája. Márti nagynéném Jézuskája egy vonatos óriáskirakót hozott (24 db - kb 70x50 cm)... és Soma lelkesen vágott neki a feladatnak. Délelőtt kis segítséggel majdnem az egészet kirakta.

Elkezdődött...

valami. Remélem jó lesz...

"- Boldog szülinapot!"
- Nem Soma...
"- Boldog újévet!" - vágja ki Soma, hatalmas vigyorral kísérve.

Szóval mindenkinek: BÚÉK!

...vége!

Vége az évnek. És mint mindig, jó szokásához híven Apa dolgozott szilveszter éjjelén. Mi meg mentünk bulizni a Helgáékhoz. Már ha ezt annak lehet nevezni: gyerekek rohangálása, játszása és a mi elmélkedős beszélgetéseinknek váltakozása + bónuszként Soma nyüglődős alvása + ráadás új fogacska (jobb alsó 3-as). És ez utóbbiakat ki is fejteném:

Hihetetlenül nehezen alszik manapság kisfiam... (és mégis vettem a bátorságot és elmentünk... nem is értem magamat). Már a déli altatása is igen nehézkesre sikerült, s végül a padlón aludt el, mellettem. "Anya kezét a derekamra!" A kilopódzásom után másfél órát sikerült is ott aludnia. Ezután következett a gyerekek szilvesztere, a mi örümünkre. :-) Liza segített sütit gyártani a Helgának, amihez Soma is csatlakozott volna, ha nem lett volna lisztes a keze tőle. De lett, így a nyers tészta kóstolásán túl nem jutott. "Köszös a kezem, megyünk kezetmosni." - általában ez a helyzet az ilyen tevékenységekkel. Egyre jobban rá kell jönnöm, hogy Soma keze és lelke is hófehér. Az én kis mimózám könnyen sértődik meg és ejt hatalmas krokodilkönnyeket. Meg persze az osztozkodás sem nagyon megy neki... Ezért is szeretném Somát minél többször gyerektársaságba vinni. Szóval potyogott sok Somakönny is, de azért több volt a Soma-Liza-Szonjakacaj. Mindenkinek jutott álarc (Som: "fölarc") és síp is. És jöhetett a tánc...

Aztán a tombolda után (+ egy lámpakörte törés, Soma által - bocsi!) jött a vacsi-fürdés program. Ez utóbbit úgy képzeltem el, hogy zöld vízben 3 gyerek. De Soma nemvolt hajlandó a csajokhoz bemenni, csak kintről kukucskált be időnként, de az idő javarészét a bilin töltötte, szenzációs adagot pisilgetve össze. Pedig a víz irtójózöldre sikerült. Mikor a lánykák már szétáztak, és csak Soma maradt a fürdőben, akkor már bátrabb lett. Mondom neki, hogy megijedtél a csajoktól? Erre ő: "Igen!" Ó édesem, fogsz te még könyörögni...!

Aztán megint itt vagyunk az alvásnál. Som ezerrel csimpaszkodotta nyakamba és sírt-ordított, nemakarta, hogy ott-elhagyjam. Sírógörcsöt kapott, olyannyira, hogy bukott is egyet. Az arca lángolt. Ilyen még nem történt velünk. Nagy nehezen sikerült szóra bírnom, és kiderült hogy nagyon fél. És mitől? A függönytől, amin karneváli bohócok színes kavalkádja volt látható (még annó tőlunk kapta a Liza). "Morcos nénik, bácsik vannak rajta.", "Levesz fölarcot!" És tényleg nem volt más megoldás. Kedves házigazdánk, Zsolti levette a függönyöket. (Köszi köszi köszi!) "Zsolti levette a függönyt, mert féltem tőle, nénitől. Megijedtem." ... és miért ez a sztori? Soma pár napja KatiNagyi folyton csordogáló tévéjében meglátott egy kisfiút farkasálarcban, amivel a barátját ijesztgette (családi mozifilm karácsonykor). E miatt is kellett beszerezni a "fölarc" egy barátságosabb formáját. Folyton álarcok jártak a fejében, ahol jártunk mindenhol kiszúrta például a velencei remekeket, és bármit elnézett annak. Most meg ez... Megértem azokat a családokat ahol bojkottálták a készüléket. De a rokonság más hozzáálllású tagjaival mi van? Talán ilyesmi kell ahhoz, hogy megváltoztassa az ő nézetüket is. >>> Ma KatiNagyi jöttünkre kinyomta a készüléket.

Minden porcikám fáj a hajcihőtől, de mégis jól éreztem magam. A manóra egyszerűen nem lehet haragudni. A társaság remek (és elnéző) volt, no meg nagyon élveztem ahogy a két tündéri csajszi a fiammal ott zsibongott körülöttünk. Ennél jobb és egyben nehezebb évzárást el sem tudtam volna képzelni. Na tessék!