Gyerekek

Betöltöttem a 14. hetet. És egészen kezd babatudatom lenni. Mi is ez? Egy érzés. Sokat gondolok rá, szinte érzem ahogy mozog (bár nem vagyok nagyon bizonyos a dolgomban), látom magam előtt ahogy forog, emelgeti a lábait, karjait (a képzelőerőmmel sohasem volt gond). Nagyon szeretném ha lány lenne, mert Jácint azt szeretne, én meg nem bírnám ki (perpillanat) ha ketten sikkantgatnák az autó hátsó üléséről, hogy "Keressünk egy traktort! Hohó, ott látok egyet!" Jelenleg szerelmes vagyok a fiamba (várandós véglet ugyebár), olyan drága kisember, de a fűkaszás-fúrós-markolós vonalból most nagyon kezd elegem lenni. És nagyon sokszor hárítom az efféle dolgokat Apára. Apa meg férfiasan állja a sarat. :-)

KatiMami egyébként névajánlgatásban szenved... ahányszor megyünk hozzá, vagy találkozunk vele, mindig van egy új LÁNY(!)neve. >Sára, Lea, Léna. Persze majd mi ezt eldöntjük, pláne, ha fiú lesz. :-) A tesóméknál is baba lesz valószínűleg (még nem volt orvosnál az Anikó)* de van már poz. tesztje... (ugyebár nála volt a varázs-páfrányos nézőke). Ott meg fiúneveket ajánlgat. pl. Gergő, Bendegúz. Ahhoz képest, hogy azt mondta, hogy elég neki a Soma unokának, most teljesen oda van.

*Bocs Tesócsapat, de le kellet írnom... annyira örülünk a dolognak!

VIP

3 napos Rally van a "mi utcánkban". Tehát Apa és fia (férfiasan) szórakozik... Tegnap egy VIP kártyát szerezve olyan helyeken jártak, ahol csak kevesen, például a boxutcában. De Soma semmibe, semmire nem volt hajlandó felülni, pedig mindenki győzködte, hogy kipróbálhat szinte bármit. Sőt a sajtófőnök csaj (naná!) még vitte is volna egy kört az egyik versenyautóval. De ő semmitsenem, csak bámult és bámult... alig akaródzott hazakeveredniük.

Labor

Ma voltam vérvételen... Elaludtam. 9-kor indultam, és még a nőgyógyászatra is bekellett mennem a papírokért, fél tízig volt labor. Bőgtem egy sort... A hormonok ugyebár... De végülis minden flottul ment. Lehet, hogy pont azért mert sírtam? :-) A vért is sitty-sutty levették (vagy fél vödörnyit), de még mindig feszült vagyok... Megcsináltatom a Down-tesztet is, bár Szirka blogja, teljesen feleslegessé teszi ezt számomra. (Jácint nem akar semmi "rossz"-ról beszélni.)

> A Down-teszt negatív. A vérképemen semmi negatívum.

Ficánka

A tizenkettedik heti ultrahangra ma este került sor, miután reggel a védőnőnél jártam. Minden rendben. A vérnyomásom nagykönyvbe illő (120/80) és a közérzetem is (lekopogom) egész jó. Na de, ma végre megláttam ŐT. Nagyon mozgékony volt, alig lehetett "elkapni". Sőt a karocskáit is a fülére rakta, mintha nembírná a zajt és a macerálást. Édesem... Nagyon hasonlított Somára, pont ebben a korában. :-) Határtalanul jó érzés, hogy van nekem. Remélem a továbbiakban már könnyebb lesz nekünk együtt.

Észrevétel

Amikor elmentem tegnap (vizsgázni), akkor egy Nagyfiút hagytam itthon. És mikor pár óra múlva visszajöttem, egy Minimanó szaladt elém. :-) Tán nem árt a dolgoknak egy kis 'távolság'. Bár mindkét fiút kedvelem.

Anyák napja

Fertődön a május elseje 3 napig tartott Soma örömére, és tán anyák napja alkalmából? Pénteken olyan ramatyul voltam, hogy Som csak Apával majálisozott szintén itt. Szóval még most is állt a sátor, mentek a műsorok, kívül régmúlt idők játékaival lehetett játszani, ugrálóvárazni lehetett volna és elektromos kvadokon lehetett volna menni. És miért a feltételes mód? Mert a gyerkőc az légvárakat messze elkerüli, még nem volt rá példa, hogy kiakart volna egyet is próbálni. A kvadok viszont nagy kedvencei lettek, csak ült és ült rajtuk egész nap(!), de beindítani még véletlenül sem lehetett alatta őket. Mást se hallottam tőle, hogy a "skvad" ilyen meg olyan, és így és így megy. KatiMami és Apa jól bírták a strapát, ők voltak a kvadon ülő versenyző felvigyázói a tűző napon.

Azért anyáknapi köszöntésre is sor került, méghozzá ezzel köszöntöttük fel - a virág mellett - a nagyikat:

A kézlenyomat a hátoldalra Soma találmánya volt, a kivágott pillangó az enyém, aminek őszintén örült a fiatalember. Én meg beértem köszöntés gyanánt a lelkes művészember kacagásával és elmélyült ügyködésével. Sőt én is kaptam egypár csudaszép kézlenyomatot. "Most Anyának nyomtatok."

Kistesó-tudat

Ma töltöttem be a 12. hetet. A 'végre' érzéshez rettenetes fejfájás társul. Használhatatlan vagyok. Tegnap fenn, ma lenn. Föööl-leee ahogy a szél hintáztatja az ágat... Na de hagyjuk ezt. Annyi mindent szeretnék leírni, tele van piszkozatokkal a blog, amelyek sohasem látnak napvilágot.

Szinte az legelejétől Soma tudja, illetve mondtuk neki, hogy kistesója lesz, aki a pocakomban lakik, mint annakidején ő is. Azt hogy a rosszulléteim a baba miatt vannak, azt sohasem említettük neki, nehogy már most haragudjon rá. De azt, hogy vigyázzon Anyára és a pocakjára azt többször is hangsúlyozzuk neki. Mégsem vigyáz, mármint hogy is várhatnám el egy kétésfél évestől, hogy tényleg vigyázzon. Azonban mostanában többször óvatosan átölel, hozzámbújik és simogatja a karomat "Ez/Ő az én Anyukám!" Én meg olvadozom.
• A köldökről azt találtam mondani neki egyszer, hogy mi ott voltunk összekapcsolódva, amikor még a pocakomban volt. Azóta "Kapcsolódjunk!" felkiáltással jön, és a meztelen köldökünket kell összeérinteni. :-)
• Van egy régi szokása, hogy belefúj a szabad testrészeinkbe, vagyis lábak, karok, nyakak a célpontok. És azt is élvezi ha mi csináljuk neki, főleg ha a hasába fújunk bele. Egy-két hete jött és felhúzta a pocakomon a pólót (igen, van már pocakom, úgy nézek ki mint aki minimum félidős) és közölte, hogy "Trombitálok a kistesónak!", és úgy is tett, belefújt nagyokat és hatalmasakat kacagott hozzá. Azóta ez visszatérő momentum lett. Szegény baba már most edzésbe került. Hiába, egy nagy hároméveshez nem árt idejekorán elkezdenie az edződést.
• Soma mostanában többször szopizni akar, de egy pohár tejjel hamar le lehet szerelni. A múltkor azzal jött, hogy: "Anya mi van a cicidben?" Mondtam neki, hogy még nincs tej benne, majd mire kell a kistesónak arra már lesz. Erre ő: "Kibújtam a pocakodból és szopiztam."

Szóval mit is tud egy kétésfél éves?