34

...lettem én.

És úgy de úgy szeretném ha végre lenne egy közös családi fotónk. Ami szerintem nem túl nagy kérés, csak épp a lehetetlen határát súrolja.

Göcögő

Zsombor 6 hetes


Nagyon jó látni ahogy egyre jobban kinyílik a kisebbik gyermekem. Szeme sötétkékesedik és a szempillája is elkezdett nőni. Határozottan kezdi nézni a dolgokat, igen komoly öreguras szemlélődéssel. Torokhangjai nagyon változatosak és mosolyfakasztóak, néha olyan mintha válaszolna is nekünk ("eő, heő, lá", morgások, sikongatások és további leírhatatlan hangsorok amelyet egy vérbeli szamuráj is megirigyelhetne). De legjobb a kacagása, merthogy van neki (vagy egy olyan jelenség ami a nevetésre nagyon hajaz). Igazi kacagó hangokat ad ki és rázkódik közben. Göcögő? Igény szerinti szopin él, és szemmel láthatóan növekszik. 55 cm-t és 4,7 kg-ot mértem. (Sajnos) ez együttjár a ruhák gyors kinövésével is. Erősen cici és anyafüggő (talán a sorrend is ez). Ha kimegyek a szobából, már jelzi is hogy valami nem stimmel. Ha édesdeden alszik és én fürödni indulok, tuti, hogy 5 perc múlva Apát egy tágranyitott szemű hangoskodó (nem egyértelműen síró) gyerekkel találom. Mostanában nehezen alszik el... szopizik és bealszik rajta, és mikor beszüntetem a cuclizást, meg is ébred. Még kitartunk... de közel van, hogy előveszünk egy cumit. Már néhányszor rátalált a hüvelykujjára, de még nem tudatos a dolog. Nem szeretnék cumis gyereket, de egy sírósat sem, akinek csak ennyi kell a nyugalmához. Egyre jobban szereti hogy masszírozgatom, a vizet meg változatlanul imádja. Néha csak anyaközelre vágyik (nem éhes, nem fázik, nem álmos) olyankor fogni kell... kellene... próbálkozom a hordozással. Volt, hogy már elaludt a slingben, de volt amikor sehogysem volt jó neki benne. Lehet, hogy a technikámon is lenne mit csiszolni. Igyekszem, mert nekem nagyon jó a bújó-szuszogó-babaillatú gyermekem testközelsége. És remélem neki is jó (lesz). A legjobb azonban az az, hogy minden nap szinte csak az övé tudok lenni, mintha egyetlen gyerek lenne. Soma csak bónusz-vidámító-jövetelekkel spékeli meg az együttléteinket. Ez úgy tud megvalósulni, hogy Apa non-stop itthon van. És remélhetőleg hosszútávon marad is. Így Soma sokat van Apával, aki még főz is ránk. Szóval mi is az én dolgom? Tejgyárnak lenni, szinte. És ezt nagyondenagyon köszönöm neki! Talán ennek is tudható be, hogy elsőszülöttem változatlanul nem féltékeny Zsomborra. Valamint a mamai segítségeknek is sok szerepük lehet ebben. Soma ugyanazt a figyelmet kapja most is mint a kistesó születése előtt. Sőt Anya is itthon van. Meg van egy édes (ő mondja így) kistestvére, akire büszke. És a kistestvér nagyon úgy tűnik, hogy arra hajt (eszik-gyarapodik-erősödik), hogy méltó partnere legyen a nagytesónak... birkózásban. Bár perpill Manóország biztonsági főnökére hasonlít inkább.

Rosszaság

Avagy Krampuszok és virgács…

Azthiszem meg sem kottyan az átlag gyereknek az ilyen "lecke". Talán csak a nagyon érzékeny tipusokra van hatással, de azok meg ugyebár zsigerből jó gyerekek.

(Egy ismerősnél Géza bával, aki traktoron jár és elviszi a rossz gyerekeket ijesztegetik a fiúkat, ez szerintem a létező legrosszabb megoldás.)

Az egyik délután elvettem Soma takaróját (igen, azt!), mert csapkodott vele. Többek közt a narancslés pohár bánta a dolgot. Könyörgött és sírt, hogy adjam vissza... de én álltam a sarat. "Az nekem KINCS!" - hajtogatta. Akkor úgy is kell bánni vele. – mondtam neki. Úgy vettem el a takarót, hogy látta, hogy hova tettem (konyhapult). Hogy tudja engem bántott meg és én vagyok az aki elvesz (büntet). Rossz volt látni a könnyeit, de azután elkezdte hallani a szót, és egészen jó fiú lett. Utazáshoz visszaadtam a takarót. Azóta nem csapkod vele. Sajnálom, hogy csak ilyen dolgok hatnak rá. Még egy-két hónappal ezelőttig működött a kompromisszum keresés. Egyre dacosabb a gyerkőc, remélem hamar kinövi.

Ez pár napja történt, és nem akadályozta meg abban, hogy ma az ágyunk közepére borítson egy pohár vizet. "Ez a patak!"- felkiáltással. Igen, a képzelőereje nagyon jó. Az ilyesmiért nem is lehet rá haragudni. Most is csak felitattam a vizet, aztán elmentem vele kempingezni a lepedőnkre, ami néha káposztaként is szerepelt a sztoriban.

IGAZI Télapó

Soma pénteken találkozott EGY Télapóval, akivel véletlenül futottak össze. És hogy milyen volt? "Elcsúszott a szakálla. És egy szeme volt." - Soma jó megfigyelő (a Télapó szemét a félrecsúszott haja takarta el). Som közölte vele, hogy karácsonyra karácsonyfát szeretne. És persze kapott szaloncukrot. De nem volt túl lelkes a találkozástól. Szerintem érezte, hogy valami nem stimmel vele. Ez akkor derült ki igazán, amikor tegnap kirakta a fél pár csizmáját az ablakba. "Egy elég lesz, bizony! Jön a Télapó és megtölti." Reggelre tele is volt mogyoróval és virgáccsal. Igen, igen... mostanában nem hall a fiatalember. Főleg szülői szóra nem reagál. Az idegesít minket, hogy semmit nem mond, se igent, se nemet, elnéz mellettünk, mintha ott se lennénk. (Nemnagyon találjuk az ellenszerét.) A virgácsos leckét ezért engedtük meg magunknak. (Lelkiismeretünk meg a másik fél pár csizmáját (a folyosón) teletöltötte könyvvel, filctollal, csokimikulással.) De a gyerek kifogott rajtunk. Egyből közölte, hogy "Ez nem virgács, ez aranyág!" Optimista típus azthiszem. Ez a mondat maradt csak le a videó elejéről... (Sötét az egész, de a szöveg a lényeg.) Íme:

És rettenetesen örült a héjas mogyorónak! Eddig csak pucolt formában találkozott vele, most viszont a bontás annyira magával ragadta, hogy a csizma tartalmát igyekezett is kora reggel a pocakjában eltüntetni. Egyáltalán nem hiányolt semmilyen más ajándékot, boldog volt azzal amit kapott (ó, mi balga szülők!). Apának kellett rávezetnie a folytatásra. Nekem úgy újságolta a dolgot (természetesen minden fontos esemény alatt szoptatok), hogy "Képzeld, itt járt az IGAZI Télapó!". A telefonban a mamáknak meg azt mondta, hogy: "Hozott nekem a Télapó mogyorót, csokit és virgácsot, mert jó fiú voltam." Naja.

Dilemma

Avagy oltassunk vagy ne... A kezdeti parákról jól lemaradtam, a kórházban töltött idő miatt (senki nem akart ilyenekkel bombázni, jól tették).

Amikor a védőben voltunk az új tipusú influenza oltásra rákérdeztem a gyerekorvosunknál (homeopata), mit tanácsol? Szerinte mindenkit be kell oltani. Inkább parancsnak hangzott mint tanácsnak. A háziorvosunk (szintén homeopata) is tudta, hogy kisbabánk van, de nem javasolta az oltást. Hümm.

Anya amikor tud, jön. De beadatta az oltást magának, és egy hétig volt beteg, a hörgői gyulladtak be. És most megint náthás, köhög... Szóval jönne, ha nem lenne állandóan beteg. Persze ezelőtt szinte sohasem volt beteg, és a sima influenzával sem találkozott soha életében (mi sem). Jó ez az oltás... PiciMama gyakran jön/jött. Egy kicsit megfázott, és elment az orvoshoz, mert ugyebár jönni szeretne hozzánk, akár naponta is. De nem azt kapta amit várt, hanem az oltást, a nátha nem betegség - mondá a doki. A dokija nagyon vehemens, és leteremtette, hogy hogyan meri megtenni, hogy nem oltat, amikor pici baba van a családban... és be is vágta neki az inekciót. PiciMama már a küszöbön megbánta, hogy miért is engedte magát rávenni az oltásra. Most persze ő is odavan, még hőemelkedése is van. És persze nem érinkezhet velünk. Hümm-hümm.

A kismama-haláloktól újra para lett mindenki. Nekem meg ez ugrik be elsőre róla: A KISMAMA szó hallatán mindenkiben egy idea jelenik meg. És hogy milyen is valójában az a várandós nő, honnan jött, beteg volt-e előtte, milyen körülmények között élt? Senki sem tudja. Hát én láttam kismamákat dögivel... és néhány a szó teremtette ideának még a közelében sem járt (koszos, fogatlan, bagózós... brrr), de a pocakját tekintve minden kétséget kizáróan kismama volt mind.

Ha én beoltatnám magam... A szoptatós anya által védett lesz a gyerek? Vagy épp beteg? (Várandós nőnek is védett lesz a magzata? Tényleg?) Tud erre nekem valaki válaszolni? A vakcina hatása, mellékhatása nem ismert, túl hamar került piacra. Nincs rendesen letesztelve. A higanytartalma meg egyenesen megrémít. Most meg ki kell fogynia a készleteknek.

A H1N1-ről terjedő dolgok eléggé ellentmondásosak még mindig. Szerintem ha eldöntötte valaki akkor adassa be. Az ő döntése, és ha hisz benne az a jó. Én a nemoltatok-ban hiszek (mi hiszünk), és nekem meg ez a jó. És csak remélem, hogy jól döntöttünk.

Ünnepi hangulat

Olyan furcsa, van egy 3 éves és egy 1 hónapos gyerekem és mégsem vagyok K.O., mint annakidején Somával. Teszek-veszek... Az ablakok megpucolva. Az ajándékok jó része beszerezve. Van adventi díszünk (lopkovic Kinga ötletét), mászik a télapó az erkélyen, világít a csillag a konyhaablakban (legalább Somának tetszik). Narancsillat a levegőben. És jöhetnek a somai kérdések: "Mitől hullik a hullócsillag?" Jobbhorog. De van ennél jobb is: "Van a Télapónak gyereke?" Balhorog. És még csak hároméves! K.O.

Soma nem fogja fel még teljesen az ünnepek mibenlétét. A fényeket csodálja. Gyertyát gyújtunk úton útfélen. Próbálom neki vázolni a sztorikat és erősíteni a hangulat-szeretet vonalat. Sok-sok elemet ő is elmesél már, bár néha keveri a dolgokat. Egyvalamit azonban sehogy sem ért. Ki is hoz ajándékot (és miért)? Mindenki? Még a szülinapi ajándékjainak jó részét is csak most kapta meg, aztán meg jön a Télapó, meg a Jézuska is, és ők is hoznak valamit? Neki csak egy a fontos, hogy: "Jó gyerek voltam! És kapok csokit." Nála a csoki a vágyálmok netovábbja. Már párszor kapott, leginkább kindertojás formájában. Úgy gondoltam hogy egy csoki ádventi kalendárium belefér az évbe. Persze csak akkor bonthat naptárt, ha eszik rendesen ebédet. És így elértem, hogy némi normális táplálék is kerül a pocakjába.

És végre egy dalrészlet amit kívülről tud a gyermekem:
Ha-ha-ha havazik,
He-he-he hetekig,
Hu-hu-hu hull a hó,
Hi-hi-hi jajj de jó!

Énekel ő csodakölteményeket, de ember legyen a talpán aki kibogozza mit is énekel (halandzsa + idézetek + kitaláció keveréke). Egy a lényeg, a lábfejeddel üssd az ütemet!

Szóval az ünnepi hangulat már megvan...

Rekord!

Zsombor 3140g-al született. Amikor hazajöttünk a kórházból (4 naposan) 2850g volt. Tegnap egy hónaposan 4120g-ot mértünk itthon. Ma a védőben 4260-at. Lehet számolni kérem!

(Megfejtés: 1410 grammot hízott 4 hét alatt)