skip to main |
skip to sidebar
Soma nagyon szeret mostanában ijesztgetni, az sem tartja vissza ebben, hogy önnönmaga is félős. Az ijesztgetés alanya legtöbbször Zsombor. Pedig szegény teljes imádattal csüng a báttyán, amikor csak meglátja csillog a szeme és füligfut a mosolya. Ebbe szeret Som beleordítani vagy sikítani. Persze az erdmény garantált sírás. Soma meg önelégült mosollyal befogja a fülét. Az a legjobb amikor pár pillanat múlva a hüppögő kicsit imigyen vigasztalja: "Ne sírj Zsombor, nincs itt semmiféle sárkány, látod!" De a köv pillanatban már megint üvölt egyet. Jó kis móka.Helga barátnőmékhez mentünk kicsit beszélgetni, és kicsit szórakozni (Gödör napok Jánossomorján). Az öt éves Liza és Soma nagyon egy húron pendültek. Kicsit ki is közösítették a hárommúlt Szonját (pedig Soma korban közelebb van hozzá - állítólag így működik ez). Hancúroztak, homokoztak, szaladgáltak aztán egyszercsak gyanúsan nagy csend lett. Hát, igen. A két kópé FÉLELMETES lett. Filccel összefirkálták az arcukat. A röhögés és a jajjédesistenem között vergődve fotóztam le őket, majd sikáltuk (volna) le a művet az arcukról. A fesztivál alaphangulata ezzel adott lett. 
Zsombor 9,5 hónapos és 9880 g, 72 cm. Egyik kezét fogva megy, bárhol. Ma 200 métert simán legyalogolt a lakótelepi aszfalton. Őrület! Ment volna még, de nem hagytam. Mi lesz még itt?!Ma voltunk a védőben. A doktornő fognövesztős jóslattal állt elő. Sejtettem, mert pár napja non-stop éjjeli szopi van. De nem lesz ebből még semmi. Bepöcced neki, majd visszahúzódik (ebben hasonlít Somára). A megszokott 20 perc helyett 2 órás késő délutáni alvással kompenzálta az éjszakai műszakot. Így alvás terén is rekordot döntött ma.
Tegnap új gyerekülést sikerült/kellett venni neki (Maxi cosi priori XP - nem ezt, csak ilyen színösszeállításút), mert kinőtte a hordozót. Pedig nem hosszú gyerek. Egyből fel is avattuk az ülésést. Nem is tudott elaludni az autóban, pedig ez az egy altatótutink van. Az újfajta perspektíva lenyűgözte, a visszapillantóban meglátott Apa pedig kacagtatta. Így fáradtan de vidáman értünk haza az új szerzeményünkkel. Somát is izgatta az új szék, így ő még az új ülésben ülve elugrott Apával a pékségbe (este 8-kor nincs is fontosabb egy jó kakaóscsigánál).
Tegnap befurakodott az orromba a természet és le is döntött a lábamról. Időnként egy-egy virágzó bigyó tud velem ilyen galád lenni. Szerencsére az egész éven át tartó papírzsepis világ mára már megszűnt számomra. (Köszönet a MORA intézetnek.) De tegnap kaptam egy emlékeztetőt. Nagyon küzdöttem a végem ellen, persze sikertelenül. De még egy Zsombor kontra frissen nyírt gyep etűdöt is sikerült rögzítenem. Ugyanis kisebbikem semmitől nem riad vissza. Bátor felfedező ő. Fű, levél, kavics, bárminemű mászkáló, pókháló és egyéb természet kategóriába sorolandó dolog felkelti érdeklődését és többnyire kapirgat, összecsippent és megesz (ha közbe nem lépek). Összevont szemöldökkel koncentrál a célobjektumra. És eléggé hangos, ha nem engedem bendőig jutni a megismerés folyamatát. Legtöbbször csodálattal telve bámulom kíváncsiságtól hajtott merészségét, elrettenthetetlenségét. Soma fűparája után idegen világ ez számomra. (Soma kizárólag a takaró széléig volt hitelesítve, nem ért hozzá semmi kétes állagú dologhoz.) Szóval Zsombor bármilyen felületen (megy és) mászik, (frissen nyírt) fű, töredezett aszfalt, gránittörmelékes kő, neki egyremegy. Nekem nem, így mindig megmentem, amit ő rendszerint zokon vesz. Soma mára a kezdeti ellenérzéseit lekűzdve (másfél éves elmúlt mire fűre mert lépni), most zokniban illetve mezitláb szaladgálós lett. Bárhol két másodperc alatt képes megszabadulni mindenféle lábbelijétől. No de jöjjön Zsombor! (Mellékszereplők: Kisvakond cuccban Jácint, a fűnyíró ember és Soma, aki felveszi a papucsát - nemistudom miért)
Ma reggel 9.15-kor megszületett Márta barátnőm második kisfia: Olivér • 3008 g • 48 cm
Ma minden gondolatom az övék volt.
Szívből gratulálok a babához!
Előtte és utána képek. Zsombor babahaja volt, nincs. Anyukám volt oly bátor (még úgy is kihívás volt, hogy én lefogtam a gyereket), hogy Sajtkukac úr cseppet megnőtt tincsét lenyisszantotta. Elég izzadékony az a buksi, de mégsem volt szívem megválni ettől a picibaba voltára emlékeztető hajtól, pedig időszerűvé vált. És annyira, de annyira tetszik. Sokkal kisfiúsabb tőle. Amibe bele is sajdul a szívem.
A szoptatásról lesz szó. Érezhetném jól magam, de kínlódom. Zsombor még mindig elég aktív szopista, de szerencsére már a hozzátáplálás óta nem a kétóránkénti műfajban utazik. Most mást újított. Eddig is a jobb mellemet kedvelte jobban, de azért fintorogva el-elfogadta a másikat is. Most azonban teljesen bojkottálta a balt (ökölődik minden próbálkozásomra, meg sem próbál szívni). A mellőzés ellenére azért időnként telítődik tejjel ez is, mindig a legváratlanabb és legkínosabb pillanatokban. Szívás. És persze le kell fejnem. Mivel nem szopizik belőle, lassan, de azért apad a készlet. A másik azonban duzzad a bal helyett is. Szép kis látvány. A melltartókat meg nem ilyen nőknek gyártják. Nem tudok mit csinálni. És ötletem sincs, hogy miért csinálja ezt velem Őfrancsága. Lassan bele kell nyugodnom az asszimetriába (pofon az amúgy is padlón levő nőiességemnek) és abba, hogy egy mellből szoptatok. Szóval a jobb mellem a jobb. És kétszer akkora mint a másik. Pont. Brühühü. Tudom nem nagy tragédia, csak nehéz feldolgozni. A lényeg az, hogy a gyerek szépen fejlődik.
Bár most épp benyelt valami bacit és nem eszik, csak szopizik, szopizik... egy mellből. Mi lesz itt? Nekem jó a fantáziám. Nektek is?
Kiegészítés: Nem akarom abbahagyni a szoptatást. Nincs annál jobb érzés. Egy édes érzékelés-érzés-érzelem felhő von körbe olyankor, amiben teljesen eltűnünk és megszűnik a világ. Mosolyogva víziókat látok. Érzékeny borostás férfi(aka)t, aki(k) Anyának hív(nak) engem.
Minden évben készültünk a Balatonra, de mindig csak vágy maradt. Som hamarabb látott tengert. Mi meg még akkor láttuk a Balatont amikor Soma pocakban volt, szóval 4 éve. És most pont ugyanoda vitt az utunk, ahol annakidején voltunk. Anyumék nyaraltak tulajdonképpen Györökön. És mi úgy gondoltuk, hogy a szíves invitálás mögött valódi tartalom bújik meg, vérszemet kaptunk és mentünk. Nem ígértek a hétre túljó időt. Hétfőre viszont igen. Így hamarjában összekapódtunk (hihi), és megszálltuk a már egy teljes napja nyaralókat. Egy éjszakát töltöttünk lenn. (Hamar elalvó édes gyerekekkel egy szobában.) Mivel tényleg bejött az előrejelzés, egyből strandot támadtunk. Ragyogó napsugarak simogattak, miközben körülölelt a homoktól zavaros kellemes hőfokú víz minket. Gyenesdiás homokos Játékstrandjának hírére alapozva nem is próbálkoztunk más stranddal. Jó ötlet volt, nagy tanulsággal. Soma a homokot igazából a homokozóban látja szívesen. A vizet meg igazi medencében. És egyáltalán ne keveredjenek össze. Az összes gyerek élvezte a dagonyát, kivéve Somát, aki idegesen igyekezett úgy markolózni, hogy alig legyen koszos. Másnap már ügyesebb volt. Nem is óhajtott belemenni a vízbe/sárba, hanem a kavicsos utakra kattant rá. Tehát egy igazi északi part szerencsésebb lett volna számára. Zsombor viszont élvezte a vizet, csak elég gyorsan kellett alatta mozognia a beleülős úszóguminak. Hangosan kacagott a habokban. Kedd délelőttje még meleg volt, de már a messzi felhők nem ígértek sok jót. Azért mi felnőttek csobbantunk még egyet és leszakadt az ég. Ekkor érkeztek a tesómék "nyaralni". Nem áztunk el, mert pont elértük az autóinkat. De ezzel ennyi is volt a balatoni nyár, legalábbis nekünk. Megebédeltünk a kibővült csapattal és mivel Somának nem akaródzott délután aludnia, elindultunk hazafelé. Már odafelé menet a sümegi vár látványa és az általunk említett lovag szó Somát teljesen transzba ejtette. Nem volt kétséges, hogy a várnéző program kihagyhatatlan lesz. Az eső azonban ellenünk dolgozott. Pedig pont jókor, a várjátékok kezdete elött fél órával érkeztünk a várhoz. Csakhogy esett. Zsombor meg aludt. Így a két idősebb Hoffer ment csak fel várba és ért le onnan pont a lovagi játékokra. Ahol Soma szája tátva maradt, a látottak feldolgozása meg még most is zajlik. Persze Zsombor hamarosan ébredt, de nyűgös volt, mert nem önszántából tette. A sikertelen újraaltatás után a hoppába téve mi is körülnéztünk, máramennyire a szemerkélő eső engedte. Az utolsó bazár-vendéglátóegység mellől simán be lehetett látni a viadalra. A hangulata remek volt az általam látottaknak, de örültem, hogy Zsomborral nem vállalkoztunk a másfél órás produkció megtekintésére. Eléggé este lett mire hazaértünk, és érzésre kihoztuk a maximumot ebből a két napból. Jó volt.
