szombat, augusztus 14, 2010

Természet




Tegnap befurakodott az orromba a természet és le is döntött a lábamról. Időnként egy-egy virágzó bigyó tud velem ilyen galád lenni. Szerencsére az egész éven át tartó papírzsepis világ mára már megszűnt számomra. (Köszönet a MORA intézetnek.) De tegnap kaptam egy emlékeztetőt. Nagyon küzdöttem a végem ellen, persze sikertelenül. De még egy Zsombor kontra frissen nyírt gyep etűdöt is sikerült rögzítenem. Ugyanis kisebbikem semmitől nem riad vissza. Bátor felfedező ő. Fű, levél, kavics, bárminemű mászkáló, pókháló és egyéb természet kategóriába sorolandó dolog felkelti érdeklődését és többnyire kapirgat, összecsippent és megesz (ha közbe nem lépek). Összevont szemöldökkel koncentrál a célobjektumra. És eléggé hangos, ha nem engedem bendőig jutni a megismerés folyamatát. Legtöbbször csodálattal telve bámulom kíváncsiságtól hajtott merészségét, elrettenthetetlenségét. Soma fűparája után idegen világ ez számomra. (Soma kizárólag a takaró széléig volt hitelesítve, nem ért hozzá semmi kétes állagú dologhoz.) Szóval Zsombor bármilyen felületen (megy és) mászik, (frissen nyírt) fű, töredezett aszfalt, gránittörmelékes kő, neki egyremegy. Nekem nem, így mindig megmentem, amit ő rendszerint zokon vesz. Soma mára a kezdeti ellenérzéseit lekűzdve (másfél éves elmúlt mire fűre mert lépni), most zokniban illetve mezitláb szaladgálós lett. Bárhol két másodperc alatt képes megszabadulni mindenféle lábbelijétől. No de jöjjön Zsombor! (Mellékszereplők: Kisvakond cuccban Jácint, a fűnyíró ember és Soma, aki felveszi a papucsát - nemistudom miért)

video



video


Nincsenek megjegyzések: