Végre Balaton

Minden évben készültünk a Balatonra, de mindig csak vágy maradt. Som hamarabb látott tengert. Mi meg még akkor láttuk a Balatont amikor Soma pocakban volt, szóval 4 éve. És most pont ugyanoda vitt az utunk, ahol annakidején voltunk. Anyumék nyaraltak tulajdonképpen Györökön. És mi úgy gondoltuk, hogy a szíves invitálás mögött valódi tartalom bújik meg, vérszemet kaptunk és mentünk. Nem ígértek a hétre túljó időt. Hétfőre viszont igen. Így hamarjában összekapódtunk (hihi), és megszálltuk a már egy teljes napja nyaralókat. Egy éjszakát töltöttünk lenn. (Hamar elalvó édes gyerekekkel egy szobában.) Mivel tényleg bejött az előrejelzés, egyből strandot támadtunk. Ragyogó napsugarak simogattak, miközben körülölelt a homoktól zavaros kellemes hőfokú víz minket. Gyenesdiás homokos Játékstrandjának hírére alapozva nem is próbálkoztunk más stranddal. Jó ötlet volt, nagy tanulsággal. Soma a homokot igazából a homokozóban látja szívesen. A vizet meg igazi medencében. És egyáltalán ne keveredjenek össze. Az összes gyerek élvezte a dagonyát, kivéve Somát, aki idegesen igyekezett úgy markolózni, hogy alig legyen koszos. Másnap már ügyesebb volt. Nem is óhajtott belemenni a vízbe/sárba, hanem a kavicsos utakra kattant rá. Tehát egy igazi északi part szerencsésebb lett volna számára. Zsombor viszont élvezte a vizet, csak elég gyorsan kellett alatta mozognia a beleülős úszóguminak. Hangosan kacagott a habokban. Kedd délelőttje még meleg volt, de már a messzi felhők nem ígértek sok jót. Azért mi felnőttek csobbantunk még egyet és leszakadt az ég. Ekkor érkeztek a tesómék "nyaralni". Nem áztunk el, mert pont elértük az autóinkat. De ezzel ennyi is volt a balatoni nyár, legalábbis nekünk. Megebédeltünk a kibővült csapattal és mivel Somának nem akaródzott délután aludnia, elindultunk hazafelé. Már odafelé menet a sümegi vár látványa és az általunk említett lovag szó Somát teljesen transzba ejtette. Nem volt kétséges, hogy a várnéző program kihagyhatatlan lesz. Az eső azonban ellenünk dolgozott. Pedig pont jókor, a várjátékok kezdete elött fél órával érkeztünk a várhoz. Csakhogy esett. Zsombor meg aludt. Így a két idősebb Hoffer ment csak fel várba és ért le onnan pont a lovagi játékokra. Ahol Soma szája tátva maradt, a látottak feldolgozása meg még most is zajlik. Persze Zsombor hamarosan ébredt, de nyűgös volt, mert nem önszántából tette. A sikertelen újraaltatás után a hoppába téve mi is körülnéztünk, máramennyire a szemerkélő eső engedte. Az utolsó bazár-vendéglátóegység mellől simán be lehetett látni a viadalra. A hangulata remek volt az általam látottaknak, de örültem, hogy Zsomborral nem vállalkoztunk a másfél órás produkció megtekintésére. Eléggé este lett mire hazaértünk, és érzésre kihoztuk a maximumot ebből a két napból. Jó volt.