Félelmetes

Soma nagyon szeret mostanában ijesztgetni, az sem tartja vissza ebben, hogy önnönmaga is félős. Az ijesztgetés alanya legtöbbször Zsombor. Pedig szegény teljes imádattal csüng a báttyán, amikor csak meglátja csillog a szeme és füligfut a mosolya. Ebbe szeret Som beleordítani vagy sikítani. Persze az erdmény garantált sírás. Soma meg önelégült mosollyal befogja a fülét. Az a legjobb amikor pár pillanat múlva a hüppögő kicsit imigyen vigasztalja: "Ne sírj Zsombor, nincs itt semmiféle sárkány, látod!" De a köv pillanatban már megint üvölt egyet. Jó kis móka.

Helga barátnőmékhez mentünk kicsit beszélgetni, és kicsit szórakozni (Gödör napok Jánossomorján). Az öt éves Liza és Soma nagyon egy húron pendültek. Kicsit ki is közösítették a hárommúlt Szonját (pedig Soma korban közelebb van hozzá - állítólag így működik ez). Hancúroztak, homokoztak, szaladgáltak aztán egyszercsak gyanúsan nagy csend lett. Hát, igen. A két kópé FÉLELMETES lett. Filccel összefirkálták az arcukat. A röhögés és a jajjédesistenem között vergődve fotóztam le őket, majd sikáltuk (volna) le a művet az arcukról. A fesztivál alaphangulata ezzel adott lett.