Bilikönyv

Soma ma kapta ezt az új könyvet. Végre sikerült beszereznem. Arról szól, hogy Samu, a kisfiú kap egy bilit ajándékba és megtanulja mire való. Végigolvastuk, Soma jókat rötyögött rajta és egyből 'használta' is. Kedve támadt WC-re (nem bilire) ülni... és pisilt is. Még nemtörtént ilyesmi vele azelőtt. Azt nem tudom, hogy az érzést is felismerte-e, hogy kell, vagy inkább a szitu hozta ki belőle. Végülis mindegy, valami elkezdődött. Egyébként a kakinál sem szólt eddig, csak éreztük azt. Most már néha elhangzik, hogy "Kaki lesz, Anya konyhába megy!", de kizárólag pelusba. A könyv hatására a bilire is "rácsüccsen"t picit, de csak szórakozásból. Ez is haladás, mert eddig levegőnek nézte. Mire nem jó egy ilyen 'érdekes' könyv.

Elgondolkodtam...

...olvasva a blogokat és élve a mindennapokat...

Itthon... Nálunk siralmas védőnőileg, orvosilag, programilag a helyzet és még sorolhatnám... nemis tudom, hogy miért vagyunk itt. Itt születtem, kicsit tanultam itt, de nem itt nőttem fel, nem itt dolgoztam, mégis itt vagyok. Jácint a tősgyökeres, elég masszívan, sajnos. Engem semmi nem köt ide ehhez a kisvároshoz. Igyekszem mindenből a maximumot kihozni, de mindig bennem motoszkál, hogy egyszer tovább kellene innen állni... Mondjuk a lakásunkat szeretem és a környezet sem rossz + közel vannak a nagyszülők. DE... Nem vagyok elégedetlen, csak ha a gyerekemnek/gyerekeimnek és magamnak is jót akarok hosszú távon, akkor menni kellene. Jácint nem egy kerdeményező fajta. Gondolom majd egyszer kinézek egy lakást, házat Sopronban vagy Győrben... és elviszem megnézni, aztán reménykedek, hogy beleszeret/ünk...

Munka... Már csak Gyes-t kapok... hiányzik a munka... de az nincs. Jó lenne anyagilag is, meg a kreatív énemet is kiélném. A cégem feketén nem fizet, de legálisan meg nincs jó megoldás, pláne ha második gyerkőt is akarunk. Mottó (mondá főnökasszony): majd az idő mindent megold! Nekem sincs jobb ötletem. Perpill meg grátisz Ringatós szórólapot csinálok... legalább ez alakuljon...

Babahordozó hét... Van hordozókendőm. És én sajnálom a legjobban, de keveset használtam. Nem volt gyakorlatom benne és annó a kezdetek kezdetén túl kicsinek találtam a gyerekemet hozzá. Most már tudom, hogy micsoda badarság volt ez. Aztán meg megnőtt a fiatalúr és ő nem akarta. Talán mert nem volt hozzászokva. Persze most már csak találgatni lehetne, hogy mi a baja vele. A szoros bújások sohasem voltak jellemzőek rá, együtt aludni sem tudtunk soha. Most kezd néha odadörgölőzni hozzám. A szeretlek szó is hiányzik még a 'szinte mindent mondok' szótárából. :-( Na majd a másodiknál! :-)

Anyatej... Hiperprolaktinómiám van, magyarul az agyalapi mirigyben túltermelődik a prolaktin. Ez azt jelenti, hogy gyerektől, terhességtől függetlenül tejcsorgásom van. Ez gyógyszerrel (Bromhochriptin) megszüntethető. Amikor Somával teherbe estem, rögtön megszűnt a gondom. Most megint ezzel kűzdök, de most homeopátiával. Urtica 30CH - apasztó. (Ez a homeogolyó alacsony potenciában - Urtica 5CH - tejserkentő.) Kiráz a hideg ha arra gondolok, hogy gyógyszert kell bevennem. Pedig a következő baba igencsak várat magára... lehet, hogy van összefüggés...
+ Mennyi, de mennyi anyatejem ment pocsékba... senki nem tartott rá igényt! Már a kórházban a második napon 300 ml felesleggel rendelkeztem (ami itthon hatványozódott)... és köszönte szépen a győri gyerekbarát hórház, de nem kérte és itthon se senki! Szomorú.

Csupa szomorkás sikeredett mára... hát ilyen is van...

Húúú, van jó dolog is: Márta barátnőm pár hét múlva egy kisfiúnak fog életet adni... tegnap élőben láttuk a gömbölyödő pocakot, ami a drágát rejti. Faros a lelkem és császár lesz... úgy izgulok értük!

Vasárnap kettesben

"Megszereltem, rossz vót."- a kiságya rácsát bütyköli
- Mi volt a baja?

- "Elesett."

"Ott van a kémény füstje, vonatnak is ilyen füstje (van)."

- "Segítem, én törölöm, viszem a kukába..." (mármint a törlőrongyot)

Minden "piros" mostanság neki (télapótól függetlenül):
-----
"Hol van a piros takaróm?" (egyébként halványzöld)

-----
- "Kérem a könyvet!"
- Melyiket?
- "A pirosat!" - méltatlankodva
-----

- "Ez piros, biztos!"

- Nem, ez kék.

- "Ez szinű, biztos."

Végülis az egész blog innentől állhatna ilyen idézetekből. Mindent visszaad egypár ilyen mondat. Érdeklődési kör, tevékenység, hozzáállás, gondolattársítás... stb. Elmentünk Kittiékkel sütizni. Soma végigdudorászta az utat. "Dili-dala, dili-dala, halihó, lili-lala, sanyi bácsi, hajajaó, tyaf-tyaf-tyaf... stb." Saját maga által kitalált dudorászás volt néha közbeiktatva egy-egy igazi szóval, mondattal de a dallamvonalat tartva. :-)

Bementünk a templomba, Soma nagyon beakart menni. Mindent végigmutogattam neki, nagyon figyelt és kérdezett. "Ki az? Micsinál a néni? ..." És kommentált is: "Ott a keleszt. Itt van a Jézuska! ..." Én igyekeztem kielégíteni kíváncsiságát, bár nem vagyok vallásos, de műveltségem azért van e téren a művészettörténet által. Alig akart kijönni (lassan kezdődött a mise)... sírva kellett kivinnem, annyira maradni akart. Érthetetlen, hogy honnan ez a vonzódás!? Megígértem neki, hogy majd a Papával(-Mamával) eljöhet majd még, akik idősödvén vasárnapi misére járók lettek. De én nem vagyok semmi ellen. Állítólag van 'Mocorgó mise' ilyen kicsiknek, ahol többek között mindenhova bekukkanthatnak a picik.

Mindig újra, meg újra rájövök, hogy milyen jó és érdeklődő gyerekem van, ha én is jó passzban vagyok, akkor élvezetes napokat lehet vele eltölteni. Ilyen volt ez a mai is.

Most altatja magát, ezt hallom: "gyerekek vegyetek sóssat, sóssat ropogósat"

Bébicsősz

"Bekapcsoltam a bébicsőzt. Nézd világít!" - Mondja Soma, és tényleg.
Nemtudunk leszokni erről a kütyüről. Csak egy fal válaszja el a szobánkat egymástól és mégis. Kicsi korában azért szereztük be, mert hason alvó baba volt és állandó félsz volt bennem. De most... szinte semmi szükség rá. Bár Soma igényli, és figyelmeztet is, ha nincs bekapcsolva mikor lerakom aludni. Bár ez még nem indokolja, hogy én is bekapcsoljam a nálunk lévőt, de azt teszem. Függők vagyunk. :-)

Tegnap este Dumaszínházban voltunk Sopronban. http://www.dumaszinhaz.hu/ Csak úgy folyt a könnyem a röhögéstől. Tán azért is mert eléggé felszabadult voltam, no meg a poénok sem voltak rosszak. Soma meg jó kezekben... Anyóka és KatiMami váltották egymást felvigyázásban. Régen voltunk ilyen esti programon. Pedig megtehetnénk, Somát mindenki eltudja altatni, csak a módszerek mások. :-) Bár nem lettem volna ilyen nyugodt, ha tudom, hogy KatiMamival DVD-t néztek még vacsi előtt. KatiMami védekezőn: 'Soma rakta-indította be.' Na ez tényleg jó érv. Bár igaz lehet, mert a videó is elállítódott. Ám nem kellett volna hagyni. De általában a mi hozzáállásunkra (délutánonként 2-3 rövid mese) a KatiMami fütyül, sajnos: 'Miért ne nézhetné, hisz úgy szereti!??' Próbálom a nálatévézéseket kerülni, de ez szinte lehetetlen, mert éjjel-nappal megy nála a doboz, még este is arra alszik el. Nehéz ügy.

Ma tipikus szombat volt... Jó ebéd a Mamáéknál. Déutáni szieszta egy jó könyvvel... eléggé nosztalgikus érzés volt. Soma meg egész jól feltalálta magát a sok általa kitalált szerepjátékkal.

Mama Ringató-zott

Somával PiciMama ment el a Ringatóra. Az elmondások alapján nagyon jól érezték magukat, mindketten! Soma tapsolt, énekelt, jópár dalt, mondókát ismert már. Csupa kisbaráttal találkozott, így a jó társaság is adott volt. Mama azt mondja, hogy igen szépen levezényelt foglalkozás volt, és a Viki még szépen is furulyázott, énekelt. Köszi Viki!

Új játszótér

Kipróbáltuk az új játszóteret a lakótelepen. Hááát, anyukákat, gyerekeket biztosan nem kérdeztek meg, hogy mit és milyet szeretnének. Csak bébihinta van (most még jó nekünk, de később?), egy hatéves kislány belemászott, de kijönni már nemtudott, és magát lökni sem, mert annyira kiesésbiztos. Az egész játszótérnek az alja homokos-kavicsos. Mi lesz velünk télen? A csúzdához felvezető létrafokok távolsága óriási, még nekem sem volt kényelmes (kipróbáltam). Mondjuk a csupa vasnál jobb, bár sok fém elem is van, úgy mint korlátok, mászóka rudak. Olyan fura, hogy az ilyesmi játszótereket hívják manapság gyerekbarátnak.

Ringató van immár Kapuváron is. HURRÁ! Az ismerős lány csinálja, akit én buzdítottam fel a dologra. www.ringato.hu Egy a baj, pont angolom van olyankor. :-(

Sírós bohóc

Ma nagyon nyüglődős-sírós-hisztizős volt az én kisfiam (talán még soha nem volt ennyire ilyen), ami néha kacagós bohóckodással keveredett. Szóval nemnagyon bírt magával. A végletekbe csapkodott át. Enni nem akart, aludni nem akart, sétálni nem akart menni, olvasni viszont nagyon akart, meg pörögni, meg bukfencezni. A most esti lefekvés is hiszis-sírósra sikeredett. Nem tudtam mit csinálni vele, kijöttem tőle, hagytam had rendezze le magában a dolgait. Közben meg megszakadt a szívem... érte.

Ma délután itt volt Fanni. A mi 'nagy' kétéveseink randiztak végre. "Fanninak Odi kutyusa van.", "Fanni sírt.", "Fanni mondta: da, da, da hujjé." Hát igen, bár a hujjé-t én nem hallottam. :-) No meg fújtak egy kis gyertyát is, bár már majdnem egy hónap is eltelt már a szülinapjuk óta, de se sebaj. Soma megint fújhatott... méghozzá olyan gyorsan, hogy egy nyolckezű polipanyuka sem tudta volna lencsevégre kapni, nemhogy én. Mozgásban, alkati dolgokban nagyon hasonló a két gyerek. Kb egy súlycsoport is, pedig Soma szinte semmit nem eszik, Fanni viszont álomjó evő. Fanni nem beszél. A "baba" szóval viszont mindent ki tud fejezni. Ezen kívül pedig nagyon anyás, amíg itt voltak szorosan az anyjához simult (Vali), és a pelusát szorongatta. Soma próbálta kimozdítani ebből az állapotból, heves ugrabugrival, bukfencekkel és hirtelen odaugrásokkal, hogy "Szia!". Persze ettől pláne nem lett oldottabb a kiscsaj. Na majd máskor.

Ilyenek voltak: