Homok hegyek

Hol van már a fű- és homok-para? Soma képes órákat homokozni a tűző napon is akár, főleg ha nagy várépítő társa is van Apa személyében. Bár Soma inkább a rombolást kedveli. De azért szépen segítkezik a kedvenc ásójával (ezt senkinek nem adja), hogy legyen is mit összedönteni. Mindezt persze csak mezitláb teszi. Amint homok ill kavicskupacot lát, egyből veszi is le a cipőjét, zokniját. Még akkor is ha a város közepén egy építkezésen látja is. Néha nem könnyű fékentartani.

Miért?

Miért olyan fontos nekem, hogy nevén nevezzem a pocaklakómat?

Finduszos

A gyerek néz tv-t, vagyis csak dvd-t, napi 3-4 mese erejéig, de van hogy napok is kimaradnak. Általában mellette vagyok ilyenkor, és ő meg kommentál, kérdez, együttáncol... Erős rostán átesett rajzfilmekből válogathat. ezért nagyon kevés rajzfilmet ismer. De úgy tűnik elég is neki. A Kisvakond valamint Pettson és Findusz a kedvencei. Főleg ez utóbbi. Közelgő névnapjára is kap egy Finduszos (ő egy kismacska, aki nem ismerné) könyvet. Bár elgondolkodtató a mese hatása a gyerekre. Ha épp nem nézi/olvassa, akkor meséltet belőle ill. aki nem ismeri annak szívesen mesél ő maga is Finduszossat. Az alaptörténetekbe beépít plusz elemeket is és mondja és mondja... a cica történeteit. A mindennapjainkban pedig idéz, szófordulatokat használ a meséből, ha az adott szituba illik.
• A szomszédasszony mondta az egyik nap: - Tudod, én már öreg vagyok. Erre Soma: "- Jó az öreg a háznál."
• Tegnap nekem: "- Hiányoztál nekem... (jól kivár - már megörültem) ... Gusztávszon!" :-)

Van egy játékunk is. Ő találta ki. "Hol találtad ezt a kismacskát?"- valahogy így kezdődött. Vagyis Soma cicát. Nyávog, dörgölődzik, tejet/kakaót kér, fázik... stb. Szóval ő egy valódi kismacska. Persze hogy hazavittem. Mindketten élvezzük ezt a szerepjátékot.

Sok sémát ad a rajzfilm, az biztos, de én úgy vettem észre, hogy a jól megválasztott (remélem) mese beindíthatja a fantáziát is.

Csizmás kandúr és Anyája

Félidő

20. hét

Olyan mintha odabenn focimeccs folyna, rúgás, fejelés, cselezés, bukfenc... non-stop. Azt hiszem be akar kerülni a rekordok könyvébe, mert maratoni a mérkőzés. Mikor alszik??? Babóca belül aktív, Soma meg kívül (rúgás, fejelés, cselezés, bukfenc...). Remek. Ezen kívül Soma éjszakái is érdekesek, sokat van fenn, a fogát fájlalja (azt hittem ezen már nagyjából túl vagyunk), vagy szomjas/éhes, vagy csak szimplán engem akar. Úgy érzem mintha évek óta esne, megvisel, meg Somát is. (Még be is kellett fűtenünk.) Nehezen szánom rá magam, hogy lemenjünk pocsolyázni. És persze most van Apa szabadságon, mikor máskor, mint ilyen rossz időben. Amint kisüt, irány valami homokos vízpart. Meg ha a kocsink is úgy akarja, mert annak is pont most kellett elromlania, mármint a klímának. (És álmomban sem gondoltam volna, hogy ha kiveszik a klímát az autóból, akkor az önmagában nem üzemképes. Ha rossz is, benne kell hagyni.) Elvileg kész van, de kipróbálni nem tudtuk, mert ugye szakadó esőben minek elindítani. Pedig ránk férne egy kis lazítás. Kezdek kriplisedni, nagyon fáj a hátam. Ez a pocak nagy pocak már. Most már gyarapodom is > 2,5 kg a pluszom. Én úgy érzem alig csinálok valamit, míg Jácint most dícsért meg, hogy mi mindenre vagyok képes. Változatlan frontérzékenység, alacsony vérnyomás. Nemtudok hosszan állni, menni elmegyek bárhová. Csak lenne jó idő hozzá.

Kezdem megszokni a gondolatot, hogy fiús anyuka leszek.

Mégegy

Ma ultrahang és doki-túrán voltunk. Úgy tudtuk, hogy nem kell sokat várni az uh-ra, ezért bátorkodtuk Somát is elvinni magunkkal. De tévedtünk. 4 órát(!) (10-14 h) vártam amíg bekerültem. Most, 19 hét és 3 naposan került sor a genetikai uh-ra, amit a győri kórházban orvos (nem szonográfus) csinált. Ilyenkor már sokmindenre fény derülhet. Nagyon kíváncsiak voltak a fiúk, de hosszú várakozás után feladták, és barátnőmékhez mentek. Én meg mikor végeztem eláztam, meg ettem egyet és 15,20-ra hipp és hopp oda is értem a dokimhoz. Amivel sitty-sutty végeztem. A hosszú várakozás nagyon megviselt. Ilyenkor aludni szoktam, no meg enni is. De az a fő, hogy minden a legnagyobb rendben találtatott. És eddig úgy tűnik...... KISFIÚ.

"Hol ficánkol a Kistesó, mutasd meg Anya!?"

- ezt Somának rajzoltam, hiszen annyit emlegettem neki, hogy látni fogja.

Fura érzés ez a kétfiúságos történet. Legalább nem kell hajasbabákat, csatokat, pörgős-szoknyákat beszerezni... és az összes gyerekemet és unokámat Hoffernek fogják hívni. :-) Nem tagadom nagyon lányt szerettünk volna (és még van remény, mert nem bukkant még elő). Pont ezért barátkoznom kell még a gondolattal, hogy két fiú fogja uralni az életünket, az összes ezzel járó fiús dologgal. Bár visszagondolva sejtettem valamit...

Az ultrahang előtti napokból egy párbeszéd:
Jácint: - Mi lenne, ha Luca lenne?
Krisz: - Akkor van a szülinapom, az nem jó. Legyen Ábel.
Jácint: - Az nekem nem tetszik. És a Mia hogy tetszik?
Krisz: - Akkor már inkább Ami, de méginkább Ábel, jó?
Jácint: - Az nem lesz.

Itt tartunk.
És én akkor is Ábelt várok.

32 hónapos

Csak azt látom a fiamon, hogy rohan az idő. Magamon meg azt, hogy szinte egyhelyben topogok. Ambivalens értések kavarognak bennem. Múlna már az idő, hogy babámat már a karomban tarthatnám, és egyúttal Som édes mai mivoltát szeretném élvezni még nagyon sokáig. Azok az édes puszik, amik manapság nagyon gyakoriak tőle... Mmmm!

Jó nézni a játszótéren, ahogy egyre önállóbb, felfedezőbb. Már nem igényli, hogy ott álljak mellette állandó fedezetként. Barátkozik, ismerkedik, bár ilyenkor kicsit megkukul, de alakul ez is. Pláne, ha a másik gyereknek markolója is van. :-)

Próbálkozunk a bugyizással is, kis hibaszázalékkal dolgozunk, de csak benn és csak fél napokra. A nagydolog kizárólag pelusba megy. De a pisinél szól (ha nincs rajta pelus), csak néha még nem érünk ki időben. Új találmánya, hogy a wc-re fepattan minden szűkítő nélkül és úgy pisil, meg sem foghatom. Élvezi, hogy úgy végzi dolgát mint a nagyok és persze azokat sem segíti senki.

Nagyon vigyázni kell, hogy mit mondunk, mert szivacsként szív be minden szót, kifejezést, még akkor is ha látszólag teljesen belemerült valami izgalmasba.