Rágódós

Sokat gondolkodtam/rágtuk át a témát Jácinttal/beszélgettem óvónővel és óvónő barátnőmmel. Persze, hogy még mindig az oviügyről.

Soma a dackorszakban van nyakig. Természetes, hogy semmit nem szeretne, pláne ha én pont azt szeretném. Szóval az ovit sem. Tehát ez nem lehet szempont. Amikor ott van az oviban, akkor meg már jól érzi magát. Nem élmunkás, de tevékeny résztvevő. Általában egyedül játszik, de ha valaki csatlakozik hozzá, akkor azt szívesen veszi és kezd kialakulni az együttjátszás is, és ilyenkor már vannak "ötletei" is. A gyerekekkel általában barátságos. Nagyon felnőttesen beszél. Látszik, hogy nem gyerektársasághoz szokott. Még hiszti közben is olyanokat mond, hogy "Anya légyszives én azt a ... akarom!" Itthon másból sem áll a napunk csak egésznapos hisztikből. Olyan háromnaponta kibuktunk tőle (szerencsére Jácinttal nem mindig pont ugyanazon a napon). Tudom, hogy nehéz neki ezt a korszakot megélni (és nekünk is). Igyekszem is szépen higgadtan beszélni hozzá még egy város közepén visszhangzó megahiszti esetében is. De nehezen vigasztalódó és kitartó típus. Sok idő kell neki mire lenyugszik. De ha ez megtörtént, akkor angyalkám lesz újból. Ma például azzal fogadott az oviban (mitagadás nagyon várt), hogy "De szép, de kedves, de aranyos vagy! Úgy szeretlek!" Az oviban talán kétszer fordult elő vele, hogy forrongott (ez is velünk kapcsolatos: nem akkor mentünk érte, mint amit ő kigondolt), szóval ott ilyen téren nincs vele baj. Talán amit velünk megmer tenni, azt a beépített félénksége mások előtt nem engedteti meg vele. Sokszor gondolok arra, hogy talán túlságosan elkapattuk, mert olyan szépokosügyes... Kisfőnököt neveltünk. (Csakhogy hoppá, most van egy szükségletei folytán mégkisfőnökebb a családban.) Igazából nem tudom mit kellett volna másként csinálni. Talán semmit. Majd ha a dackorszak lezajlott, továbbgondolom ezt a vonalat.

De most átfordítom magam optimistába. Elvileg családi nap lesz pénteken, ha el nem mossa az eső (megint). Talán megismerhetem az óvónéniket. Most abban bízom, hogy jók lesznek, talán jobbak mint az eddigiek. Mert valamiben mindig hinni kell. Ma kevesen voltak az oviban Soma mégis kacsalábazott, de már így is elég ügyesen megy. Nincs okom harcolni ezekért az óvónőkért, nem is ismerem őket.

Valamit félreértettem a szülőin. Nem a nagyok lesznek a középsősökkel, hanem pont a kicsik és Soma. Szóval jól figyelembe vették abbéli aggodalmam, hogy Som fél a nagyobbaktól. Na de ugorjunk.
Mindigis azt gondoltam, hogy a vegyes csoport mindig jobb egy gyereknek, mint a tiszta csoport, sokkal többet tanul, jobban fejlődik egy gyerek egy vegyes csoportban. Sokkal jobban megtanul szocializálódni. Eltanul a nagyoktól sokmindent, persze rosszat is, de több jót. A nagyobb gyerekek nemcsak bántják, hanem óvják, védik is a kicsiket. És most pont ez ellen ágálok/tam. Igen, mert csak Somát, anyuci szemefényét láttam.
Somának nagyon rosszat tennék, ha kivenném az oviból, megtörném a szocializációja folyamatát. Később sokkal nehezebben illeszkedne be. Mert tény, hogy minél kisebb a gyerek, ez annál könnyebben megy neki. Nagyobb korban már sérülhet egy-egy szitutól, most még nem. Az oviban sok a gyerek, osztozni kell a játékokon, alkalmazkodni kell, és igen, ez rossz... mert itthon minden játék még az övé (és már Zsombor is növöget). Na de pont ezt kell megtanulni már kiskorban, különben hatalmas traumák fogják érni nagyobb korában. (Óvónő barátnő hatása erősen érződik ugye?)

Én 5 évesen (majdnem 6) mentem oviba. Nem volt jó. Ugyanaz az érzékeny típus voltam/vagyok mint Soma, határozott elképzeléssel. Én aztán áttudom érezni Soma gondjait. A mai napig nem vagyok közösségi ember. Szeretem azt a pár embert (és vasmarokkal ragaszkodom hozzájuk) akikkel kölcsönössen kiválasztottuk egymást. De csapatban működni nem tudok. Soma talán most még van olyan okos és nyitott és bátor (bátrabb mint én voltam picinek), hogy már most egy közösség értékes tagja legyen. Azt gondolom, hogy erre nagy szüksége lesz az ÉLET-ben.

Ezzel az ovival csak az a bajom, hogy nem engednek közel a dolgokhoz. És mindenről találgatok csak. Egyre jobban az fogalmazódik meg bennem, hogy Somának mégis mennie kell. Max harcos (m)amazon leszek. És kiállok a gyerekemért, küzdök az információért. Mégha ezzel az óvónők agyára is fogok menni. Akik idővel rájönnek, hogy csak a tiszta jószándék vezérel.