HörgőGyuszika

Nem becézgetem, nem. Ő TüdőGyula fia, és örülök, hogy nem az apja van nálunk vendégségben. Mert ugye minden felfogás kérdése. Szóval csütörtök délután ismét betoppant hozzánk Gyuszika. Nem vártuk, de olyan mint a szomszéd gyerek, aki nem akarja megérteni, hogy haza kell már mennie. November vége óta tölt nálunk több-kevesebb időt. Hol az egyik, hol a másik gyerekkel birkózik, de van, hogy mindegyiket egyszerre gyűri maga alá. Szóval még erős is az istenadta. Most Zsombor van soron. Ő nagyon érzékeny az ilyesmire, ha jön valami baci, az rögtön a hörgőire húzódik. Apai örökség lehet. Levert, lázas, köhög, náthás szinte az egyik pillanatról a másikra. A helyettesítő doktornéni (mert naná, hogy a mienk pont most van szabin) nem is akarta elhinni nekem, hogy tegnap délután lett lázas és beteg a gyerek. Pedig mi első nyikkra dokihoz rohanósak vagyunk. Legalább meghallgatja és nem vakon találgatunk. Aztán még utána is eldönthetem, hogy beadom-e a felírt szert vagy sem (szteroidosat biztosan nem). Kaptunk diagnózist: hörghurut, amit a röntgen igazolt. Mégis tüdőgyulladást hall a doktornő és kórházat javasol. Amit megtagadok. Még csak az kellene, hogy ott még valamit összeszedjünk. Így napi antibigyó injekcióra hordtam Zsombort az ügyeletre. Amit minihősünk derekasan viselt. Tegnap este már lázmentesen aludt el szorosan hozzámtapadva. Ami az elmúlt pár napban is nagyon jellemző volt rá. Mellkasa még eléggé zajos, orra megindult. A nélkülem töltött idő másodperceinek száma emelkedőben van. Nagyon remélem hogy ez már a javulás szele. Bár rózsaszín ködömbe még mindig az aggodalom feketéi cikáznak. Nem ilyen szilvesztert terveztem (mondjuk a nyugodtsági fokot így is hoztuk). Már attól is bűntudatom volt amikor a 4 korty pezsgő mosolyra húzta a számat.

Kedves Jézuska, elfogadnál egy módosítást?
Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget! Egészséget kérnék szépen Mindenkinek az ÚJ Esztendőben! Légysziiiii!