vasárnap, január 30, 2011

Omm...

Nagy szükségem lenne az elvonulásra. Egyedül. Míly isteni volna! De ez a poszt nem erről szól. Hanem hogy ehelyett ehelyütt meditálok morgok nyugtatom magam. Omm. Soma KatiNagyinál aludt az elmúlt éjjel. Som alig várta az alkalmat. Tegnap délután és ma egész délelőtt tévét nézett nála. Omm. Omm. "Olyan jól elvolt." - mondá anyám. Na persze. Omm. Mikor megérkeztünk sem kapcsolta ki a Tesz-vesz várost. Bár az momentán nézhető. Hagytuk. De aztán kegyetlenül lekapcsoltuk a dobozt. Aligtiltakozás volt Soma részéről. Jöhetett a játék. De mivel Soma alvás helyett is tévén bambult, hamar kezdett befáradni és önkontrollt veszteni. Tudom, ez máskor is előfordul, de itt nincs vége a dolognak. Amikor hazajön, akkor kezdődik igazán a móka. Teljesen megőrül a sok látott vacaktól. Fél. Mindenféle marhaságot fantáziál. És segíteni sem tudok neki (csak próbálkozom) a feldolgozásban, mert azt sem tudom, hogy mimindent kellene feldolgoznia. Omm. És hiába próbálom Anyut győzködni, hogy ez így nem jó, ő büszke arra, hogy a "Maminál lehet tévét nézni!" a sanyarú sorsú unokáinak. Ommm...

Tévedés ne essék a televíziót nagyszerű találmánynak tartom. Imádom az értékes filmeket, meséket, riportokat. Bár nálam a könyv áll az első helyen, de a másodikon a film (a színházzal karöltve). És hirtelen populáris példát is tudok mondani arra a ritka esetre is, hogy a film jobb, mint a könyv. Aki látta és olvasta a Forrest Gumpot az tudja, hogy miről beszélek. (Megfilmesített könyvről van szó.) Szóval nem irtanám ki korunk eme vívmányát a mindennapokból. Soma nézhet meséket, nekivalókat (de erről már sokszor volt szó). Például Mirr-Murr képernyőn és könyvben is teljesen elvarázsol mindegyikünket. De vannak olyanok, mint a közkedvelt Bogyó és Babóca, amitől mindkét műfajban enyhe rosszullét kerülget. És szerencsémre Soma sem nagy rajongó. Aztán meg én is szeretnék több filmet nézni (de perpill nemnagyon jutok hozzá), akkor a gyerektől meg miért vonnám meg? A vizuális információ/élmény ilyen formája is kell, gazdagít, amíg az ténylegesen is az. Én már tudok szelektálni, és távirányítóként funkcionálni. Soma még nem. És persze még így is bele tudok nyúlni. Mert ami nekem "sima ügy", gyermekemnek trauma (de ott ülök mellette és megmagyarázom). Nagy felelősség ez. De vállalható.

5 megjegyzés:

andi írta...

szia
a tv tényleg nagy felelősség..
Bogi is csak módjával nézi, akkor is inkább dvd-t, nagy kedvencei a disney klasszikusok ( 101 kiskutya, Macskaarisztokraták, Hófehérke, Hamupipőke) és a régi magyar rajzfilmek ( Pom-pom,Kukori)..szerencsére ez a szorongós, félős dolog minket elkerült..néha megkérdezi, hogy léteznek e szellemek, de tökéletesen megnyugszik miután megbeszéljük, hogy ilyenek csak a mesében vannak..
Az említett szirup szerintem nem köptető...én sem ismertem eddig..

kata írta...

Hát ez nálunk is gond, hogy anyám szerint is, tök jól elvan a gyerek, ha a dobozt bámulja. Aztán meg máskor jön azzal, hogy xy gyereket mennyire nem nevelték meg a szülei, csak a tv-t bámulja, levegőzni se megy ki, szociálisan gáz... stb. És akkor megkérdeztem, hogy akkor hogy is van ez? Xy-ra káros, az unokáidra meg nem, de hát ő csak jót akar, meg az unokáinak mindent. Nem értem, anyám egy rendes ember, agya is van, és mikor nagyszülő lesz és a felelősség már nem ránehezedik leenged, mint egy lufi. Nem tetszik ez nekem.

Az első pont, ahol különbözik a véleményünk, hogy nekem nincs bajom Bogyóbabócával, érdekes, hogy pont ez, bár Pogány Judit hangjától szőrösödik a hátam.

Puszi,
Kata

Ja és mi is áruljuk a lakást!

andi írta...

Szia
van egy díj nálam nektek!:)

Krisz írta...

Tudom, hogy vannak gyerekek, akik bírják a tv-strapát (bár nem tartom jónak), de azt is tudom, hogy Soma nem bírja. Nem más gyereke, az enyém. És tudom, mert a szülője vagyok. És kész. Lehet, hogy Somának a Hófehérke is túl erőszakos lenne. Anyu is igazán rendes, de ezen a téren úgy tűnik parttalanok a vitáink. Mikor mondtam neki az aggályaimat, egyáltalán nem találta helytállónak őket. És azt találta mondani, hogy "Akkor legfeljebb nem viszem el a Somát." (Igazán bájos megoldás.) Erre én csak a "Jó"-ig jutottam, és kinyomta telefont. A mondatom így hangzott volna: "Jó, de szerintem ennek már megoldása is lenne." Hát így beszélgetünk mi. Sajnos. Somát sajnálom csak, mert igazán szeret mamázni.

Az meg egyáltalán nem baj, hogy az egyik embernek ez, a másiknak meg az tetszik. Ettől jó ez az emberi faj. :-)

Kata... merre az arra? Van jelentkezőtök? Nagyon nehéz egy ügy ez.

kata írta...

Fehérváron, tényleg nem egy gyaloggalopp, de me volt az első érdeklődő.

A véleménykülönbséget, mint érdekesség akartam kihangsúlyozni, persze, hogy így a jó!