Talány

Soma lógatja a karját továbbra is, magán a karján semmi sem látszik, az izmai lazák. Talán a csuklója? Talány. Biztos van valami alapja a dolognak, mert éjszaka fel-felsírt és nehéz volt visszaaltatni. Elég forgolódós típus és ezt mindig megérezte a karja. A csúzdán és a kismotoron ülve is csak lógatta, így elég látványos volt. Szerintem rájátszik egy kicsit, ha lehet ilyet mondani egy majdnem kétéves esetében. Érdekes, mert néha megfeledkezik róla és akkor fog vele. Ugyanaz az eset látszik megismétlődni mint tavasszal, a mi pánikbaesésünket leszámítva.

Ha (ilyen) fia van az embernek az nagyon jó érzés. Ha egész nap traktorokat és kombájnokat kell(ene) néznie a neten, akkor... Nehéz. Neeeem akaaarom!

Most este tűzoltók gyakorlatoztak immár vagy huszadszor a házunk előtt. Ez különleges alkalom volt az esti fényáradat miatt. Soma ledermedten állt (illetve felkellett vennem), és kommentálta az eseményeket. Hamarosan szakértő válik belőle.

Vacsora: Soma virslit eszik... aztán kiköpi (ez nagyon dívik most nála). Ránézek. Vigyorog. Mutató ujjával int: "Nem szabad!" Tudod és mégis csinálod? - mondom neki. "Kacamaca vagy!"- mondja. Hát igen, én szoktam ezt használni az ilyen esetekre. Jó kis tükör egy ilyen gyerek. Ki a kacamaca? - kérdezem. "Én, Soma." - érkezik a válasz. Kész vagyok.

Ilyen a mi formánk?

Soma szeme már teljesen jól van. Még mindig azon agyalunk, hogy mi lehetett, poloskára gyanakszunk, bár nem találtunk idebenn, csak az erkélyen. No de vége. És Soma jól viselte. (Csak engem viselt meg.) A kocsiban pl. azt játszotta, hogy nem lát engem (nem fordította a fejét), és kitapogatott jobbra... "Anya feje, keze, lába, nózija..." :-)

Én sajnos most meg elkaptam valami bacit, náthás vagyok, fejem fáj... (Anya dettó.)

+ Soma most délután egyszercsak nem mozgatja a bal karját, ugyanaz mint tavasszal... Megrántotta? Mikor? Hol? Egész este nem mozgatta, de mikor azt kérdeztem tőle, hogy fáj-e, akkor nemet mondott. Már megint egy titok..

És napközben:

Úgy szeretem ebben a Kisbetyárban, hogy imád olvasni! (Nem csak én szeretném, hanem szeret is.) Szépen lapoz. Szinte minden könyvben talál valami érdekeset. Legtöbbször az enyémekre hajt. És most már, hogy nem gyűri őket, hagyom is. Sokat kell olvasni és énekelni (pl. Bóbita c. könyv) neki. Általában rendelésre megy ("péket", "télapót"). Ha valami nyűgje van akkor is vigasztalásul egy könyvet hoz, hogy "Olvassunk!". És erre az időre felfüggeszti a pityergést, hisztit.

Semmi baj!

Mára már jól van, már ki is tudja nyitni a szemét majdnem teljesen, kicsit piros még körülötte. Én viszont nem vagyok valami jól... a tegnapi stressz lehet... A Jácint meg Pécsre ment éjjel koncertezni (http://www.steamyzenekar.hu/), úgy hogy alig aludt valamit. Én meg ettem a kefét a két férfiemberem miatt. Most meg fáj a hasam, rosszul vagyok, csak fekve jó. Megyek is...

Tuti, hogy az idegtől borultam ki. Sírhatnékom is volt... Soma meg mondta: "Simogatlak, semmi baj!"

Küklopsz

Most voltunk Sopronban az ügyeleten. Reggelre bedagadt úgy a Soma szeme, hogy ki sem tudta nyitni. Édes kis Küklopszom lett. Csak azt hajogatta, hogy "Anya nyit!". Azt mondta nem fáj, de folyton odavándorolt a keze. Felhívtuk a gyerekorvost, aki azt mondta, hogy irány Sopron, nem érdemes máshova vinnünk. Jópofa dolog, hogy majdnem 50 km-t kell autóznunk azért, hogy valaki megnézze. És még nem is merek belegondolni, hogy mi van rázósabb esetben... Szerencsénkre volt szemész ügyeletben, aki antibiotikumos-szteroidos kenőcsöt írt fel neki (brrr!), és azt mondta, hogy nemtud mást adni, olyan közel van az agyhoz a szem kötőszövete, hogy gyors beavatkozás szükséges. Az hogy ezt a tegnapi csípés okozta? Lehet... Tegnap a délutáni alvásból összecsipkedve ébredt. A bűnöst sehol sem sikerült megtalálnunk, egy extra takarítást követően sem. A szeme kicsit duzzadt volt, de nem látszott rajta csípés. A feldagadt szemén azonban most már látszik csípésnyom is. A keze, pofija, füle ahol a többi csípés van, az nem dagadt fel, viszont piros bucik vannak a helyükön. A szemét bekentem a kapott kenőccsel mielőtt elaludt volna... A többi csípésre aloé került. Most alusz.

Így néz ki. Édesem...

Visszaemlékezés Soma betegségeiről:
- Somának egyszer (tavaly nyáron) bepirosodott a szeme... voltunk szemésznél is. Akkor is antibiotikumot kaptunk, de nem adtuk be neki (most ezt nem merem megcsinálni), mert mi allergiára gyanakodtunk. Jácintnak is piros volt a szeme. És ahogy a mogyórófa levirágzott, el is múlt a baj. A szemészeten azt mondták ilyen típus (fehér bőrű, szőke) a gyerek, nem kell csinálni vele semmit, de azért írtak fel antibiotikumot. Hiába bizonygattuk, hogy egy hete még nem volt ilyen pirosló szemű 'típus'.
- Aztán egyszer (most tavasszal) kirándult a karja - én fogtam, ő húzta. Nem használta, csak lógatta. De már a röntgenen semmi sem látszott. Amikor kijöttünk az ügyeletről (naná!) már simán fogott vele.
- Aztán egyszer (2007 decemberében) amikor minden gyereknek és felnőttnek hányós-hasmenése volt hetekig valami vírustól, akkor Soma egy nap alatt letudta (szerintem ő sem akart kimaradni belőle, ha már mindenki körülötte benne van).
- Aztán egyszer volt influenzaszerűben is. Szerintem megfázott. Három napig tartott, és a homeobogyók rendbe is rakták.
Ennyi, na meg ez a mostani. Nem egy beteges típus. Ám úgy látszik az extrém eseteket kedveli. :-)

12

Végre áttört Soma 12. fogacskája (jobb alsó kettes). Hurrá! Elég sokat váratott magára ez a szimmetria. (Lejjebb a fürdős képen jól látszik az új fogkezdemény.)

- "Halló, ki vagyok?" - telefonál
- És ki vagy?
- "ÉN!"

"Anya csip-csi-kókát!" (csip-csip-csóka) Összecsippenti a kezfejét és én alárakom az enyémet és azt is megcsípi. Majd alig bírja kivárni a mondóka végét, és általában idejekorán van a "hes, hes, hes!" - kacagások közepette.

Kedden ismerősöknél Gáborka elekromos motorján (szerencsére lemerült) ült Soma. Ma megkellett építeni a "rendőrmotor szilénával"-t. "Kockábol építsünk!" Íme a két jármű. :-)

Furcsa, hogy néha teljesen jól ejti az r-t néha meg l-nek. A sziréná-ban például állandóan l-nek ejti. A takaróját meg "taróki" és "talóki" formában is használja. A rendőr szó néha tisztán megy, néha pedig a végén l-el. A szóeleji hangsúlyos r-eket mindig jól ejti. Reményteljes. :-)
Néhány szóban még mindig felcseréli a betűket. Pl "Apának bajszuja van." (bajusza)
Teljesen jól ragoz. "Az én könyvem. Adom Anyának. Ez nem jó. Ez jó lesz. (válogat) Ezt! Olvassunk! Lábad ide!" (kutyorodik az ölembe). A mondatfűzése még darabos, de nagyon jól érthető.

Itt is...

Ma itt volt Márta barátnőm... babát vár, még idén meglesz a kisfia (ha jól látták azt a bizonyost). Úgy drukkolok, hogy minden jól menjen neki, olyan sokmindenen ment már át... De most nagyon helyes kismama volt. Azt mondja bekeményedései vannak... Aztán mikor ment el, mondta, hogy például most is. És szépen csikban látszott a kidudorodás. Hááát szerintem meg a babóca nyomult. Megvakargattam a baba fejét (vagy popóját) és arrébb ment a 'keményedés'. Remélem nekem van igazam. :-) Milyen érdekes, hogy én adok tanácsot, mert már én egy tapasztalt (hi-hi) anyuka vagyok.

Soma megsimogatta Márta pocakját és mondta "baba bent" majd megütögette a sajátját "itt is".
Mikor kísértem le Mártát, Soma azt hitte, hogy elmegyek... "Anya megy lakoda-bomba (lakodalomba)." Apja alig tudta meggyőzni, hogy mindjárt jövök. Mostanában eléggé anyás lett.

Bemutatta, hogy milyen sokat tud és beszél, de azt is, hogy mennyire rosszevő. Hamar kegyeibe fogadta Mártát, direkt neki huncutkodott, pedig tán fél éve találkozott utoljára a barátnőmmel. Általában ez történik, ha valaki szimpatikus neki, Soma nagyon társaságkedvelő típus. Igényli a közönséget. Bemutatta legújabb bukfenctudományát és különböző tornamutatványokkal kedveskedett Mártának.

Majd elfelejtettem: Megpróbáltunk tegnap vetítőzni, de nem ment... Soma könyveit raktam a vetítő alá, hogy magasabbra vetítsen. Soma könnybelábadt szemmel kiszedette. Aztán dobozt raktam alá, és akkor meg az kellett neki. Azt is sajnálta. A képek meg nem érdekelték. :-(

Bukfenc

Ma tornáztunk... Soma először megkövülten - ujját szopva, tarókival a kezében - bámulta a gyerekeket, azok meg nyüzsögtek rendületlenül, ami szinte a foglalkozás végéig így is maradt (kb fél óra). A többiek már tapasztaltabbak voltak, mi voltunk az újoncok. Csak a végefelé oldódott fel Soma, amikor a bukfences részhez értünk. Ekkorra értette meg, hogy itt vannak vezényszavak (gugolj, hajlítsd, emeld, fuss vissza... stb.) és ezek szerint kell cselekedni. A bukfenc viszont csillagos ötösre sikerült (szerintem), nyújtott láb és szép egyenes átgördülés. Érezte, hogy ez jó lehetett, mert a bordásfal tetejéig lendületből felmászott egy-egy bukfenc után. "Nagy létlára fel!" Először látott életében bordásfalat. Megyünk még, ha nemis a torna színvonala miatt, hanem nyüzsit szokni. :-)

Az esti fürdés nagy program (általában Apával, de most velem):
habot eszik, "kukucsál", fröcsköl... és kacatkodik.