Osztálytalálkozó

Ma volt a 15 éves (húha!) gimis osztálytalálkozóm. Nagyon jól sikerült, tán azért mert semmi pozitív reményem nem volt hozzá. Nem is voltunk mi ilyen jó osztály, mint amilyen jó kis rötyögős-beszélgetősre sikerült ez az délután/este. Igazán jól éreztem magam. Mondjuk inkább (baba)-mama klub érzésem volt. Tele az osztály kisgyerekesekkel. Hiába manapság értünk meg rá. 32+1-es létszámú osztályból 18an voltunk ott. És voltak páran, akik épp a gyerkőcük miatt nem tudtak jelen lenni.
Soma a PiciMamáéknál aludt az éjszaka, mert Jácint szolgálatban volt. Igazán jól érezte magát Soma is, ezt nem győzöm hangsúlyozni! Szóval én szórakozhattam, míg a remek fiam remek kezekben volt. (Köszönöm!) Bár szerintem jól lefárasztotta a nagyszüleit. Erre utal az elmesélt részmozzanat is: Este már PiciMamának nem maradt ereje több mesére (gondolom már 28-at mesélt) és mondta Somának, hogy már összefolynak a betűk a szeme előtt, nemtud több mesét olvasni. Erre Soma: "Jól van mama, akkor majd én olvasok neked." És a képek alapján a "Finduszosból" (a nagy kedvenc: Findusz és Pettson) olvasott a Mamának, amig ki nem csúszott a kezéből a könyv... és elaludt. :-)

Így indultam a "buliba". Az állapotomat hiába is tagadtam volna - 15 hét az 25 hét (mindenki ennyire saccolt!). Nagy kihívást jelentett az öltözködés.

15. hét

Tegnap először úgy igazán megéreztem a baba mozgását. Már voltak előbb is olyanmintha érzéseim, de a tegnap esti már tagadhatatlan volt. Már most imádom őt, akármilyen is lesz. Egy pici élet... egy új kezdet... egy édes érzés.

Orvos váltásom már biztos, találtam is Győrben egy jónak igérkezőt (Márta barátnőm dokiját). Tudom, hogy macerás lesz eljárni, de a tudat, hogy a választott orvosomnál (jó kezekben) fogok szülni, mindennél többet ér. És nem járok úgy mint Somával annó. > Az orvosom konferencián. Mindenki csak csóválja a fejét. Túl magas a vérnyomásom. Aztán átvisznek a győri kórházba, hogy ott idegen orvosok adjanak kézről kézre. És én meg csak reménykedem hogy jó lesz a vége, bár az előző kórházban megmondták, minden komolyabb vizsgálat nélkül: "Károsodott a magzat, csak az a kérdés, hogy mennyire." Szerencsére nem volt igazuk. És tudom, hogy ez egy másik terhesség, minden másképp is lehet, de mégis ott van bennem a félsz.

Múlik az idő

Soma megint egy hófordulóhoz ért. 2 éves és 7 hónapos. (Lassan átkellene térni a félévenkénti fordulókra.)

Egy kicsit piros szemű (valószínűleg allergiás valamire) élénk kisfiú. Bár a játszótéren lefagy, ha túl sok a gyerek, csak áll és néz akár fél órán keresztül is. De ha eloszlik a gyerekcsapat, akkor megjön a bátorság és most már mindent ki akar próbálni. Nem vág neki egyedül a dolgoknak, szereti ha a közelben van valaki, aki reményei szerint elkapja. Én ezt annyira nem díjazom, ülnék az árnyékban a méretes pocakommal (sokan azt gondolják, hogy a nyáron már meglesz a baba, vagy tán ikrek - hát egyik sem). Messze van még november 12, pláne egy ilyen aktív manóval.
Mindig csak kimenne, amit őszintén megértek. Soma aktivitása legtöbbször irányítható, ha itthon vagyunk, szívesen segít öntözni, törölgetni, takarítani, teregetni - a csipeszek még most is nagy kedvencei. Nagyon vonzzák a gépek és szeretne is velük ügyködni, úgymint pl turmixgép. Csakhogy a múltkor is az történt, hogy ő darabolta a banánt (minden vágás után kéztörlés - remélem nem lesz kényszeres), öntötte a tejet, nyomta a gombot, és örült a sikerének és én is. De nem lett sima a pép és én újra elindítottam a turmixot (szóltam, hogy indítom). És Soma sírva fakadt: "Megijedtem tőle." Az ilyesmi szituk gyakoriak.
Most már próbálkozik a vetkőzéssel, egész ügyes, zokni, cipő, pulcsi, body, nadrág levetése megy már neki. A felöltözés terén a cipőbe lépésig jutott. Nagy eredmények ezek, mert egy hónappal ezelőtt még semmilyen hajlandóságot nem mutatott ezeken a területeken.
Most bújik a 17. foga (bal alsó hátsó rágó).
Szobatisztaság elnapolva.

Reggel nagy a csend a gyerekszobában, benézek, Som a földön fekszik és vigyorog: "Anya gyere, cukor vagyok. Egyél meg!" - Ez többszörösen érdekes, mert cukor nálunk igazából csak a teába kerül. Cukorkát pedig Soma még nem fogyasztott. De igaza van, Ő egy ennivaló cukorfalat!

Ödönke

Gábor tesóméknál is lehet, hogy már idén megérkezik az "Ödönke" fedőnév alatt futó baba. Anikó jelenleg 7-8 hetes terhes.* És pont ennyi hét különbség van a várandóságunk között is. :-) Juhé!

*Anyám úgyis elmondja fűnek-fának... lehetek egyszer én a gyorsabb. :-)

Fifikás nyuszi

- "Anya, fáj a fejed?"
- Nem.
- "Akkor kérem a fűrészt."
És a gyanútlan besétál a csapdába.

Marika az egyik szomszédunk. Van egy elektromos háromkerekű járműve. Mindig csalogatja Somát, hogy viszi egy körre. De annak nemnagyon akaródzik mennie vele. Egyik alkalommal a többszöri noszogatásra ezt mondja a gyerkőc:
"- Nyuszi vagyok, nem ülök föl."

Szöszik

Ma végre útrakeltünk egy baráti látogatásra Helga barátnőmékhez. Rég nem voltunk sehol. Már egy rövid kocsikázástól is kirázott a hideg ezidáig. Most azonban mehetünk! (Persze ha nincs front.) Bár alaposan elfáradtunk mindannyian, azért nagyon jó volt. Soma életében először kihagyta a nappali alvását. Ugyebár nagy húzóerő, ha a nagy majdnem4éves nem alszik napközben. Aki talán még Sománál is álmosabbnak és nyűgösebbnek tűnt (bár fifti-fiftiben lehet, hogy kiegyezhetünk). Mindenesetre jót sűrűsödött a három szöszke gyerkőc és igazán finomat és sokat ettünk. Főleg én ez utóbbit, hiába, ha kívánja az ember lánya. És még lett volna miről beszélgetnünk... De Som befáradt és haza kellett jönnünk. Hihetetlen, hogy kibírta az egész napos fennlétet, amikor két órát simán alszik minden nap. Lehet, hogy az evés meghozta az energiát, mert ennyit még életében nem evett mint ezen a szép napsütéses napon. Köszönjük!

"korbádé"

Vagyis van egy halandzsa szótára Somának. És még sejtelmünk sincs hogy mit jelentenek a kreálmányai. Több szövegkörnyezetbe és eltérő cselekvésekbe tudja beilleszteni például azt a szót is, hogy "korbádé". Pl1.: "Kivettem a Mami kocsijából a korbádét és kiköptem, nem volt jó." Pl2.: "A bácsi elővette a korbádét, felment a létrára és fúrt." Van több ilyen szó is, de sohasem tudom megjegyezni őket. (Fel kellene írni, tudom.) Jó lenne tudni, hogy Soma szép beszédébe, hogy kerültek bele ezek a szavak. Pláne, hogy rendszeresen használja őket, csak nem következetesen. A szép beszédre egy mai példa, PiciMama megkérdezte Somát: Kérsz kumpit (a gyerkőc első szavai között így szerepelt)? Erre Som: "Mama, azt úgy kell mondani, krumpli!'

Az jutott eszembe (miközben írtam), hogy lehet, hogy ez egy önkéntelen mentőtechnika a gyereknél. Ha nem jut eszébe valamilyen szó, akkor ezzel a halandzsaszóval helyettesíti azt. Így kerülve ki a dadogást.