Lubickolunk

Ma délben voltunk először babausziban. Az utolsó csoportba sikerült kerülnünk. Zsombor nyűgös volt, mert előtte anyahiányban szenvedett (angolon voltam). Aztán amint vízbe ért, minden baja elmúlt. Víz alatt még nem volt, de szivacsból zúdított vízzel vizeztem az arcát. Semmi sírás. Vigyorgott, s úgy csinálta a feladatokat mintha már sokadszor csinálná. A háton lebegés is nagyon ment, meg a medence szélébe való kapaszkodás is (két kiskezét a medence szélén megtartottam, de a teste többi részét ő lebegtette, fejét kiemelte. (Ez utóbbi szárazon is nagyon megy neki.) Két kezdő kiskrapek volt a vízben. S minő meglepetés a másik kisfiút is Zsombornak hívták, aki csak pár héttel volt idősebb mint a mizsomborunk. Ő az első Zsombor akivel élőben találkoztunk. Zsombort a végén letusoltam, ez sem riasztotta meg. Hiába, az is vízből van. Most már tisztán látszik, hogy tényleg a VÍZ jegy szülöttje ő. Ez az ő közege (ha el nem kiabálom). És nekem is tetszik, mert ilyenkor van egy pillekönnyű babám.

Most meg kifáradva alszik a kis úszóbajnok...

Fotók nem készültek (mivel én is vízben voltam), pedig sajnálom. Jó lett volna kívülről is látni Soma úszónaciját lebegni a vízen. Sok-sok emlékkép cikázott bennem. Szeretem mozi.

Csak egy kérdés

Virágzik a karácsonyi(!) kaktuszom, ez most jó vagy rossz?

A Fa

Soma születésekor ültettünk egy sombokrot PiciMamáéknál. Ezt a hagyományt szeretnénk követni most is, csak nehezebb a választás. Mert ugyebár Soma=Som, Zsombor=(minek is szépítsem) gaz. Azon tanakodtunk, mi legyen az a fa. Felmerült a mogyoróbokor, áfonya és a naspolya is. Somát is megkérdeztük hogy mit szeretne. Szerinte "Tejcifa." kellene. Mimást szerethetne Zsombor? Jó is lenne ha lenne ilyen. Egész végig kitartott a döntése mellett, az sem zavarta, hogy megmondtuk neki, hogy ilyen fa nincs. "De Zsombor biztosan örülne neki." Jácint elindult beszerezni. Som még utána szólt, hogy azért kérdezd meg, hátha van. Persze J megvette az áfonyát. Remélem ez is szerethető lesz.

Csípőcsavarda

Ma voltunk ortopédián. Zsombor jobb csípője még most is kötöttnek találtatott. A doktornő nagyon kedves és alapos volt (bár a múltkor pont az ellenkezőjét tapasztaltuk). El is küldött röntgenre minket. A felvételen nagyon szép szabályosnak mutatkozott Zsombor csípője, de a porcok közepében még nem alakultak ki a csontmagok, amiknek erre a korra már meg kellett volna jelenniük. Megemelte a Vigantol adagunkat. És minden adandó alkalommal (pl. peluscserekor) csípőtornát javasolt. Tekergethetem szegénykémet lépten-nyomon. Bár mostanában még ezt is kezdi élvezni, olykor kacag is amikor csavargatom a lábát. Micsoda gyerek! Szóval a fél napunkat az egészségügy berkeiben töltöttük, amit Zsombor remekül átvészelt, de engem letaglózott-kifacsart. És kaptunk egy megnyugtató és egy nyugtalanító diagnózist. Mindenesetre a babauszi csak jót tehet. A doktornő annyit mondott ebbéli tervemre, hogy: Ennél jobbat nem is tehetne a babával! Legalább az irány jó.

Zengő-bongó

Zsombor részt vett az első zenés foglalkozáson. Baba-mama klub okán Zengő-bongó fedőnéven kéthetente van ingyenes foglalkozás a védőben (csütörtök 10h). Egy tanító végzettségű lány gitározik és énekel. Nagyon hangulatos. Igazából nincs semmi tematika. Móni zenél, a gyerekek meg zsizsegnek a teremben. Játszanak, de fel-felállva útrakelnek a gitár felé vagy táncikálnak kicsit. A terem tömve volt. Zsombor végig figyelt (erősen ülni próbált), a zaj sem zavarta (anya-gyerek, gyerek-gyerek, anya-anya beszélgetések a zene alatt), mondjuk érdekes módon engem sem. Olyan kisvárosi mulatság érzésű volt az egész. Jó volt na! És ezt nem egy négyfal közül kiszabadulni vágyó anyuka mondatja velem (remélem). Nagyon valószínű, hogy pont ilyenkorra fognak esni az angolóráim, amit nagyon sajnálok, mert mennénk még.

Ringatóra jártunk Somával. De már nincs a városunkban. A nagyhatalmak nem tartották elég színvonalasnak. Pedig nem is láttak egyetlen foglalkozást sem. És elvették a nevét. Azt elvehették, de a foglalkozások Pitypang Muzsika néven folytatódtak (minden héten, péntek 10h). Szívügyemnek tartom ezt az egészet, mert annó én vettem rá Vikit a Ringató elindítására. Így hát Zsomborral a Pitypang Muzsika lesz a következő célunk. Erről majd bővebben, ha eljutottunk egy foglalkozásra.

Ja és irány a Vizipocok babauszi! Megkaptuk az igazolást arról, hogy Zsombor makk egészséges, és mehet. Jövő szerdán el is kezdjük.

Úgy látom tényleg itt a tavasz!!! És bármit mondhatnak az időjósok, ha a kedvünk tavaszi.

Édes!testvérek

Soma esténként meztelenre vetkőzik (ő találta ki, mert így nem lehet egy szavunk sem a ruhára tapadó bacidömping miatt) és bemászik Zsombor ágyába. Ahol együtt göcögnek. És kurjongatja, hogy "Mi vagyunk a két Benedek!" (ennek forrása ismeretlen számunkra). Som törölgeti Zsom nyálát, odébbpakolgatja, bújik hozzá. Igazi nagytesónak érzi magát, aki gondoskodik a kistesóról. Amibe egy kézcsavargatás is belefér olykor. Amit kistesó egy hang nélkül vesz tudomásul. Azért remélem agyban jegyzetel a későbbiekre. Most, hogy már nem(annyira) aggódok Zsombor testi épségéért, fotót is sikerült kattintanom róluk. A legédesebbek azon, amikor a forgót (amit Soma húzott fel) nézik áhitattal. Imádatosak.

Kerekedő

Egy legény van talpon e vidéken. Zsombor. A többi sajnos göthös. Som még mindig köhög. És mivel megtehetjük, itthon fogtuk. De már kezd kiakasztani minket. A "nevelés csődje" érzés kerülget bennünket vele kapcsolatban. Hangos, figyelmetlen, verekedős, hisztis, akarnok és még sorolhatnám. Tudom, hogy sokminden az oviból jött, mégis falra mászok az üvöltve pöszézésétől - direkt, és elég ügyesen - de neeee! Folyton cikázik - egy sci-fi rendezőt megihletne -, egyszerűen nem bír nyugton maradni. Ennek eredménye, hogy ki és eldönt bármit, és össze meg vissza veri magát. Bár amit egy lábon akrobatikázik, az lenyűgöző. A harcművészeteket vagy a balettet juttatja eszembe. Lehet, hogy elkellene gondolkodni valami energialekötő sporton. Zsombor játékai kellenek neki, és rendre össze is rágcsálja azokat. Arrébbpakolja a bátyuson csüngő tekintetű öccsét, vagy ha kell kihúzza alóla a játszószőnyeget. Szó nem fog rajta. Persze nem adnám semmiért a gyerkőt (max oviba). Kenyérre ken hosszú pilláival, anyaszeretgetésével. Meg azért ámulatba is ejt, ha lelassul picikét. Ügyesen elkezdett kirakózni, volt hogy egy egész délután ezzekkel bíbelődött. Persze állt és türelmetlenkedett, de mégis hosszú ideig lekötötte. Volt amit 4-5-ször is kirakott a könnyebbek közül. Én nem keresek, én nem rakok, csak abban segítek, hogy mit kellene keresnie (pl. maci feje). Volt, hogy többször is meglepett, mert magától rakott jót. Ideje lenne ráébrednem, hogy ő csak akkor csinál valamit, ha már tudja. Bár az ég tudja, hogy hogyan jött rá, hogy hogyan kell. Először egyévesen a járással lepett meg minket e téren. Én nem emlékszem, hogy valaha elesett volna. Ment, mert tudta. Kirakózik, mert tudja (megérett rá). És tán ugyanezért szobatiszta is.

Még jó hogy Zsombor 4 hónapos vizsgálatáról akartam írni. Születési súly: 3140 g, most 7140 g. Azaz kerek 4 kilót gyarapodott a 4 hónap alatt. Születési hossz: 52 cm, most 62 cm. Kerekedik a lelkem. Megkapta a pneumos oltását és a kötelezőt is. Kisírta négyhós összes bánatát, olyan keserves volt. Csenge is megkapta az ő két oltását, a kötelező sírás után anyájába és a cumiba menekülve már egy hangja sem volt. Stramm csaj. Míg Zsombort a cumi nem nyugtatja meg, arra jó, hogy ha aludni készül, akkor álomba szopizhatja magát vele. Ami megnyugtatja, az a szopi. Aztán jöhet a cumi és az alvás. Most szerencsénk volt. Áldom a bébihordozó öblét és hintatechnikáját. Egyébként a remek kislegény címet azért kiérdemelte Zsombor. De a csípőjét még mindig kötöttnek találta a doktornő... hjah, micsoda meglepetés! Lehet, hogy torna lesz belőle. Pénteken megyünk ortopédiára, majd ott megmondják a frankót.
Még most is nyugtalan... fáj mindkét combja. Aludna, de sír. Kérlek körömvirág-balzsam, dolgozzál kicsikét!