szerda, szeptember 30, 2009
És persze...
By Soma:
"Nincs semmi baj, ne sírjál, itt vagyok veled!"
"Ne aggódjál Zsomborért, hamarosan kibújik."
Jön, simogat, bújik, vigasztal... ez a szép nagyfiú. És közben látom magam előtt a 2,5 kg-os MiniManót, amikor megszületett. Talán most is jól alakulnak a dolgok... Most ezen dolgozom és remélek. Som sokat segít ebben.
kedd, szeptember 29, 2009
hétfő, szeptember 28, 2009
Hát így
péntek, szeptember 25, 2009
33. hét
Fekszem... Libikókázik a lábam, egyszer bedagad, majd pihi után lenyugszik, aztán újra bedagad, még a talpam is (nem érnek le a lábujjaim a talajra - fura érzés). Fáj és húzódik. Trombózis ugye nincs, a múlt héten kizárták. De a veszélye fenn áll, szóval nyugton kellene maradnom... nehéz.
Végre tudok olvasni (már nem folynak össze a szemem előtt a betűk). Sőt a hely és idő is adott hozzá... Hurrá! (Barátnőm pedig ellát könyvekkel. Köszike!) Mindennek van előnye, csak meg kell látni. Csak az a fránya lelkiismeretfurdalás ne lenne. De azthiszem ez így van jól... Soma pedig jó kezekben van, meg néha az ágyamban.
Pocakkerület: 110 cm
Súly: 80,5 kg (+8,5 kg)
Vérnyomás: 130/80 (néha 140 felé kiugrik - ami még okés)
Zsombor folyamatosan dugja a buksiját (vagy mijét), még mindig terepbejáráson van. Bár már nem fájdalmas a jelenléte, hanem jelzésértékű. Élvezem. És egyre közelebb érzem magamhoz.
Változások kora
csütörtök, szeptember 24, 2009
A sírásról megint
Nemtudom mitévő legyek. Hogyan tudnék segíteni neki? Mi ez nála? Mindennek valamiféle félelem az alapja? Tényleg nem volt eddig ilyen sírós.
hétfő, szeptember 21, 2009
Nagyfiú
Tényleg nagy (és néha meg olyan pici), mindig el is ámulok rajta. Kifejezően beszél. Sok-sok dolga van amit egy ennyi idős gyerektől nem várna az ember. Olyanok foglalkoztatják, hogy Ki csúnya? Kinek ki a gyereke? Mi a Bözsi néni rendes neve? Érzékeny kiskrapek, nem megy bele bizonytalan helyzetekbe, zajoktól fél-sír. Mostanában bújós, anyaközelben szeretős. Folyamatosan szinészkedik, jól át kell látni a helyzetet, hogy lássuk mi a célja. Mert az mindig van. (A nagyszülőkkel könnyű dolga van.) Nagyon vékony, mert nem eszik (13 kg változatlanul), mégse mondaná rá az ember hogy nem néz ki jól. Nemtudom hogy csinálja. Hajlékony, fürge ürge. A zenét nagyon szereti, halandzsául énekel, de dallammal. Mindennel tud zenélni, a hangszereken meg pláne. Egy síppal már eltudod bűvölni. Nappalra teljesen szobatiszta (már mesenézés alatt is), az éjszakát még nem próbáltuk. Egyedül pisil. Le- és felöltözik hozzá. Más téren az öltözködés nem érdekli. Előre köszön mindenkinek "Jónapot!", és csodálkozik, ha nem köszönnek vissza a vadidegenek.
Ma kérlelt, hogy ne menjek doktorbácsihoz. Mondtam neki, hogy megyek, sőt egyre gyakrabban fogok menni hozzá, mert ő vigyáz rám és a babára, hogy egészségesek legyünk. Meg majd ő segít a kistesónak megszületni. Mondom neki: nézd mekkora a hasam, szerinted ebből segítség nélkül ki tud bújni Zsombor? Soma rötyög ezen. "És hogyan segít, késsel?" - kérdi. Hát remélem nem, felelem. Egy kis lyukon segít neki kibújni. Újabb rötyögés... majd megsimította a pocakom és utamra engedett. Látszott rajta, hogy felmérte, ide tényleg elkel majd a segítség.
Picibaba
vasárnap, szeptember 20, 2009
Mozi
(Mindez nem valósulhatott volna meg KatiMami Soma felvigyázása nélkül. Köszönet érte!)
péntek, szeptember 18, 2009
32. hét
Altatásban vagyunk. Soma ágyában fekszünk. Túl vagyunk a Fáj a lábad? Nincs fáslid? Mit, miért? beszélgetésen. Megsimogatta-megpuszilta a lábam, ugyebár ilyenkor szokott a gond elillanni (nála). Már eléggé álomország szélén járunk. Egyszercsak Som felpattan. "Hozok neked vizet." Nem kell, tiltakozom. De a gyerek már rohan is át az apjához: "Anya kér egy kis vizet!". Édesem! Gondoskodásból jeles! Lehet itt betegnek lenni? Ugye nem.
csütörtök, szeptember 17, 2009
A sírásról
szerda, szeptember 16, 2009
Komoly
péntek, szeptember 11, 2009
31. hét

csütörtök, szeptember 10, 2009
Megint

Így utazott a büszke (igen, később már az volt) tulajdonos.
Meg kell írnom, hogy: Megint tudok fényképezni! Hurrá! Történt egyszer, hogy az egyszeri leány leejtette a fényképezőgépét, s az kissé összetört. Jobbanmondva a gép teljesen működőképes (ez aztán a méreg!), csak az akkutartó fedelét tartó pöckök törtek le, de mind. Tehát a gép tudna fényképezni, de az akkuk hogyan maradnak a helyükön kérdéskör következett... Cellux? - csak egyszer tapad, nem lehet elemet cserélni. Szigetelőszalag? - nyúlik, nem tartja meg a 4 ceruzaakkut. Gumi? - szintén nyúlik. Nem jó egyik sem. Nos, mi a megoldás? A tépőzár (5 hetembe telt az ötlet - kissé le vagyok lassulva.) Szóval úgy nézzétek a képeimet, hogy egy tépőzáras fotoaparáttal készülnek. Az az igazság, hogy ha ránézek a gépre mindig kacagnom kell, de legalább működik!
szerda, szeptember 09, 2009
Ödönke?

kedd, szeptember 08, 2009
Utolsó simítások
hétfő, szeptember 07, 2009
Folyó ügy
vasárnap, szeptember 06, 2009
szombat, szeptember 05, 2009
Szösszenetek
- Hamarosan nálunk is lesz bőven gyereksírás, ha megszületik a Kistesó. - mondom én
"- Majd én megtanítom nevetni. Megtanítom játszani, antózni. Meg legózni is." - sorolja Soma
Játszunk:
- Jónapot! Hogy hívják magát?
"- Lek vagyok."
- ???
"- Ezzel az úszó vizenjáró hajóval jöttem."
- Tud egy Lek beszélni?
"- Nem."
péntek, szeptember 04, 2009
30. hét
Súly: +7 kg
Vérnyomás: 125/80 körül (gyógyszer nélkül)
Vagyis:
Új fejlemény, hogy állandó jelleggel mindentől ég a gyomrom, gondolom a mérete miatt. Az alfelem régen láttam. Soma játékai sincsenek látótérben, így millió sebesülés látható a lábamon. Soma készséges a felsegítésben, de inkább darura lenne szükségem hozzá. De nyápic is vagyok én. Érdekes viszont, ha magamra gondolok, régi önmagamat látom, se korom nincs, se pocakom.
Babám változatlanul hozza a formáját, remélem stramm kiskölyök lesz. Még 10 hét... rengeteg. Mindenki mondja, hogy: már csak. Szeretném én is így gondolni...