Mellőzés

A szoptatásról lesz szó. Érezhetném jól magam, de kínlódom. Zsombor még mindig elég aktív szopista, de szerencsére már a hozzátáplálás óta nem a kétóránkénti műfajban utazik. Most mást újított. Eddig is a jobb mellemet kedvelte jobban, de azért fintorogva el-elfogadta a másikat is. Most azonban teljesen bojkottálta a balt (ökölődik minden próbálkozásomra, meg sem próbál szívni). A mellőzés ellenére azért időnként telítődik tejjel ez is, mindig a legváratlanabb és legkínosabb pillanatokban. Szívás. És persze le kell fejnem. Mivel nem szopizik belőle, lassan, de azért apad a készlet. A másik azonban duzzad a bal helyett is. Szép kis látvány. A melltartókat meg nem ilyen nőknek gyártják. Nem tudok mit csinálni. És ötletem sincs, hogy miért csinálja ezt velem Őfrancsága. Lassan bele kell nyugodnom az asszimetriába (pofon az amúgy is padlón levő nőiességemnek) és abba, hogy egy mellből szoptatok. Szóval a jobb mellem a jobb. És kétszer akkora mint a másik. Pont. Brühühü. Tudom nem nagy tragédia, csak nehéz feldolgozni. A lényeg az, hogy a gyerek szépen fejlődik.

Bár most épp benyelt valami bacit és nem eszik, csak szopizik, szopizik... egy mellből. Mi lesz itt? Nekem jó a fantáziám. Nektek is?

Kiegészítés: Nem akarom abbahagyni a szoptatást. Nincs annál jobb érzés. Egy édes érzékelés-érzés-érzelem felhő von körbe olyankor, amiben teljesen eltűnünk és megszűnik a világ. Mosolyogva víziókat látok. Érzékeny borostás férfi(aka)t, aki(k) Anyának hív(nak) engem.