Jelenetek

Itt kidőlés van a javából. Somának fel-le szökik a láza. Jácintnak tartósan magas. Nekem nincs, de az előző kettőhöz hasonlóan (+ PiciMama és KatiNagyi) köhögök. Az eszem (lelkem) azt mondja, hogy nekem kell állnom a sarat, csak a testem nem ért mindig egyet velem. Így néha lenn járok én is, de összekaparom magam, mert egy burok ne dőljön itt ki nekem, amikor Tornádó söpör végig a lakáson. Vagyis Zsombor nem beteg. Azt nem mondanám, hogy afféle kegyetlen tornádó lenne, nem, érzi a légkör gödhös voltát, így néha lelassít egy-egy simi, puszi erejéig. De ennyi. Mivel ma én teljesen lelassultam, nagyonis éreztem őt.

Valahogy ilyenformán:
- Zenét kapcsoltat és pörög a tengelye körül, betyárosan roggyantgat. Körültáncol. Közben huncotkodik velem. Aztán hirtelen felmászik Soma ágyára, - én a földön ülök, az ágynak vetve a hátamat -, és fejest ugrik az ölembe. Majd ezt sorozatban is megismétli, miözben telefonálok. Szerinte vicces.

- Mivel már napok óta nem főz az aki tud, ezért rákényszerülök egy gombócoslevesre (by zacsi) és egy elronthatatlan krumplifőzelékre (délelőtt), tojáspörkölttel (délután). Az első kettőt eredményesnek is ítéltem (Zsombor is). A harmadikat én nem, de Zsombor félreérthetetlen egésztestes karjelzésekkel jelezi, hogy biza ő is csekkolná a tojáspörit. Nosza. Kanál, villa, egyél. És ette. Egyedül. Kézrásegítéssel és lelkesen. Teljesen új íz, új forma. Nem is tudtam, hogy ilyen jól tudok főzni. :-) Mondjuk Zsombor tényleg jó evő, főleg ha sajtról van szó. Ha nem kíván semmit (tényleg van néha ilyen), akkor a jelszó: sajt. Ma nem volt rá szükség.

- Nem vagyok rendmániás, de szeretem a rendet. Amikor takarítok, akkor nagyon takarítok. Szóval napi látványban ez azt jelenti, hogy háziállataink a porcicák és sohasincs olyan, hogy a konyhában ne lenne morzsa a földön. Az első teljesen az én bűnöm (meg az allergiáé), a másodikban nagy segítségem Zsombor, csupa lelkesedésből. Szóval ma sem maradhatott ki a "takarítás". Ami azt jelenti, hogy Zsombor papírzsepit/nedveskendőt/üvegmosót/szivacsot/kisseprűt (vagy bármit ami az előbbieknek tűnik) kézbe ne kaparintson és munkához lásson. Ha kifogytam a szórakoztató-eszközökből, akkor csak ezek közül kell egyet elővennem, és garantált a nyugalom jópár percig. Sikál, sodor, maszatol, teljes odaadással. Kitől láthatta? Ha az etetőszékében teszi, akkor persze röpül minden a tálcáról. Ha a földön, akkor azokra vadászik, amik a tálcáról röpültek. Szívesen gyűjtöget szöszöket is, ezeket általában átadja nekem. De tudja, hogy a szemetes mire való, mert, ha megkérem, hogy vigye a szemétbe, megteszi. Ma a egy tiszta pelust, egy cumit és egy hüttőmágnest dobott ki, önkényesen. Van még mit tanulnia.

- Kevés szót mond, a Hol? Ott. Va-va. Baba. Babó (ez a kedveskedő forma) viszik a prímet. Papa (apa és papa is), Papó (halló), Pápá, Háp, Gyi, Ií (csacsi), Tü (távirányító), Tütű (autó), ámpa (lámpa). Ja, és tegnap tanult egy új szót: "hab". És persze ma már alkalmazta is a fürdésnél. Egyből kérte a pumpás habgépet. Olyan élvezettel ejtette ki a szót, hogy szinte éreztem a tudás feletti örömét. (Kézdörzsölgetés.) Szóval nem nagy az egész repertoár, mégis kiválóan kommunikál. Szinte mindent lemutogat. Ma meg olyat, de olyat csinált, hogy egyenesen leesett az állam. Becsapott. Még mindig fürdés. Felfelé mutat. "Ott!" Felnéztek, és hallom, hogy fetreng a röhögéstől. Ránézek hunyorog és gurgulázik. Még mindig hallom a betyár kacagását.

- Megint beszéd. Apát hagytuk pihenni, ez Zsombor esetében csak csukott ajtó alkalmazásával lehet. Zsombor úgy tűnt hamar megértette a dolgot. De amikor lehetősége nyílt bevágódni a szobába, hát meg is tette. Apa lázasan köhögve feküdt az ágyban. Zsom Va-va felkiáltással vetette rá magát. És nem tágított. Csak kántálta: vavava... Aztán bing, rájöttem, apa köhög, olyan mint a kutyaugatás. Találó. Hagytuk is a házi-kuvaszunkat kigyógyulni a kutya létből.

- Cipőt, csizmát húz, abban parádézik. Somáéban is simán közlekedik. Apáéval szemezget. De a sajátját is szívesen viseli. Sőt leül a kissámlira és kéri, hogy húzzam fel neki a kért lábbelit. Mostanában a kissé nagy (de kihagyhatatlan vásárlás volt) gumicsizma a nyerő. Ma sem hagyta ki.

- Olvas. Teljes szókészletét beveti. Ügyesen lapozza a keménytáblásakat, és a vékonylaposakra vágyik. Ma újság fronton élhette ki ebbéli szenvedélyét. Nagyon nyerő lap volt. Kutya volt a borítón, belül meg gyerekek. Végig is nyálazta.

- Pakol. Mindenhol. Ma a konyha volt romokban. Vannak megengedett fiókok, a többi (hál ég!) gyerekzáras. Kis forgószelünk újabb és újabb szerzeményekre vágyik. A tempója, vehemenciája itt is észveszejtő. A hajított fokhagymanyomó már a veszélyes kategóriát súrolja. Ellenpontként meg délután édesen visszahelyezte a játékosdoboz tetejét miután kivette belőle a játékhegedűt.

És mit csinált még? Hát száguldott. Mint minden nap, csak akkor több szobája van.