péntek, március 11, 2011

Haj-jajj!

Mindig csak Zsombor aktívságán lovagolok, pedig vannak ám más csodái is. Márpediglen a haja. Ami a legtöbb képen nem is látszik, mert főként hátul hordja, kunkori formában. Amikor beizzad, akkor mégjobban begyűrösödik. Kurfli. Selymes szőke babahaj. Eddig nem járt fodrásznál, csak egy nyisszantás volt a feje tetejéről. De most eljött a fodrászolás ideje. Az elsőnek. Már napok óta edzem magam az ügyre. Mert tényleg édes a tincseivel, és igazán egy indokot sem találtam rá, hogy miért most, de arra sem, hogy miért ne. Szóval a tavaszra, megújulásra/fiúsodásra kenem a dolgot. De azért már előre sajnáltam a kis gyűrűk nélküli látványt. Próbáltam vizualizálni a majdani eredményt, eredménytelenül. Úgy alakult, hogy mindhárom fiúnál most lett aktuális a hajvágás. Zsombor volt az első a sorban. Tudni kell, hogy a bátor - ágyról leugráló - legényke minden újjal szemben (emberek, tárgyak, helyszínek...) elbizonytalanodik, mindent fenntartással fogad, de egy kis idő után feloldódik és majdnem hozza az otthoni formáját. Most kapásból nem tetszett neki a hely. Túl sokan voltak, túl közel és Gabi még a haját is bizergálni akarta. A kutyusos vállkendő sem tudta megvigasztalni, végigordította a hajvágást. Miközben lefogtuk (nagy hang - nagy erő), mart a lelkiismeretfurdalás, hogy lám itt a bizonyság, tényleg nem kellett volna bántani azt az cuki kis loknis buksit. Eközben Gabi mátrixos mozgásvilágot megszégyenítő testelhajlásokkal csattogtatta az ollóját. De aztán - rengeteg lasssú perc után - készen lett, és egy mutatós csudakerek kobakú fiatalúr lett a végeredmény. És akit elképzelni sem tudtam előzőleg, ott állt sértődötten a fodrászat közepén. A szőkeség megmaradt, de a nagy puha kurflik eltűntek, lett helyettük rengeteg erős mini hullám. És ő csak állt, állt és állt. Egy nápolyit majszolva, önvigasztalásul. Rám nem tartott igényt. Hát igen, jól belegázoltunk a lelkébe és a hajába. Aztán lassan megnyugodott és kicsikét bejárta a teret, amolyan nem felejtek ám nézéssel. Szóval csodahaj odalett, és nem adta könnyen.




Előzőleg próbáltam göndörkés fotókat gyártani, elég nehezen ment. Azt hiszem nem igazán volt jellemzője ez a haj Zsombornak. Meghatározója meg végképp nem. Úgyhogy nincs min bánkódni, csak emlékezni, hogy ilyen is volt:




Aztán jött Soma, aki igazi lovag volt. Beült. Tartott. Döntött. Sitty-sutty Gabi (meg a gép) elvégezte dolgát. Jobban szeretem ha ollóval vágják a haját, de most a rövid, praktikus haj volt a cél. És Somának minden jól áll, csak nem engedi magát fotóztatni.
  

1 megjegyzés:

Kata írta...

csincsi - mondja Manka. ( Vagyis csinos!!!)