Gondoltam én. A Csizmás kandúr c. darabot adták a művház színpadán. Az ovisok szervezetten nem mentek rá, így gondoltam megnézzük Somával, kettesben. Kisváros kisműsor. Ha tehetitek ne nézzétek meg. Mi is csak az egyharmadáig bírtuk. (Pedig a weboldalukon olyan jónak tűnt.) Próbáltam Somát marasztalni, de mivel én is untam, - sőt a csoportosan kivonuló alsótagozatosok és más óvodás csoportok is -, kénytelen voltam egyet érteni vele. Csúsztak le a székben a gyerekek, izegtek mozogtak, nyüglődtek, de sajnos nekik nem volt módjukban meglógni. Nekünk igen. Fura érzés volt otthagyni a "kultúrát". Kis cinkosok módjára kapódtunk fel. Igen élveztük - hihi! Sőt fordítottam egyet szerencsétlen helyzetünkön és átmentünk a könyvtárba, ahol számos változatban elolvastuk a fennen említett mesét (meg jónéhány más mesét is). És több tonna könyvet is sikerült kikölcsönöznünk (mint mindig). Somát lenyűgözte a könyvtár, a könyvtárosnéniket Soma. Alig akart hazajönni. A programunkra pedig a koronát a könyvtár előtt csatornát építő gépözön tette fel. Csak mikor kockásra fagytunk, és megéheztünk, akkor tudtam rábírni Somát, hogy vegyük be a pékséget is. Szóval így szórakozunk mi. Megyünk még?!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése