Jelek

Hiszem, hogy mindennek eljön az ideje, és minden jelekkel van tele - amit észreveszünk, vagy nem. Most is kaptam egyet. (Köszönöm!) > Jajj, nem ennyire hittérítő szagú ám a dolog! Legtöbbször megérzés-beválás az egész, én azt szoktam mondani, hogy megint nagyon aktív a banyagénem.

1. PetiKutya elvesztése megviselt, pedig nem volt már egy ideje napi kapcsolatom vele. Marika néni (PiciMama) viszont szó szerint bele is betegedett. A lelkiek okán, valamint az éjjeli virrasztások, a hidegben kutyafejet tartások miatt. Ha minden gazda csak egy kicsikét is ilyen lenne...

Megbeszéltük, hogy természetesen kell majd másik kutya, de nem rögtön és mindenáron. Úgyis szembejön velünk a lehetőség, ha elég nyitottak vagyunk rá. Az én régi szívemvágya egy labrador vagy golden retriver. Talán a rövid szőre miatt a labrador előnyösebb lenne, de az okos buci fejük és nézésük miatt akármelyik jöhet. Szóval szeretnék bevonzani egy ilyen édes négylábút. Mivel én is családi házba vágyom, lehet hogy ott lesz majd egyszer ilyenem. Bár lehet, hogy csak akkor, ha kirepültek a gyerekek és az időskori rigolyáimat egy ilyen kutyagyereken fogom kiélni. De egy biztos, lesz nekem egyszer. Kiskoromban mindig állatok vettek körül. Minden kóbor kutya amit a faluvégen-erdőszélen kidobtak (vagyis a házunk előtt) az mind nálunk landolt. Buksi volt mind. Amin senki sem akadt fenn, még a kutyák sem. Volt egy ilyen pulink - aki sakálszerű kölykökkel ajándékozta meg a környéket (valószínűleg a cafkasága volt a veszte) - akinél hűbb ebet nem is találhattunk volna. Választott ebünk Dzsoni a rövidszőrű magyar vizsla - erdésznek vadászkutya jár alapon - nem volt ilyen jó döntés. Nekünk gyerekeknek kiapadhatatlan örömforrás, viszont a szüleimnek kajla teher. Rengeteget kellett volna vadászni sétálni-futni vele. Amit nem tettek meg. Mi próbálkoztunk, de nem voltunk elegek az energiájához. Aminek ékes bizonyítékai a széttépett/rágicsált foteljeink voltak. Fajtatiszta volta másnak is tetszhetett, mert ellopták tőlünk, így szüleim nem kerültek döntéshelyzetbe. Ezután mindig megelégedtünk a soron következő Buksival. Sok volt köztük az öreg kutya, és milyen érdekes, hogy mennyire természetesen éltem meg, azt hogy ha eljött a végső búcsú ideje, akkor csak szépen bevonultak az erdőbe. Gyönyörű-szomorú választás.

2. Sokat rágom magam a fotózáson. Amit nem tudok. Csak szeretnék. Sem tudásom, sem gépem (sem pénzem) nincs hozzá. Csak szemem (mindjárt kettő). Utálom a jelenlegi kompakt gépemet (és egy másik kompaktot szeretnék). Jó lenne egy nagyobb-jobb-profibb gép, de nem biztos, hogy tudnék vele bánni. Viszont tuti képeket azokat szeretenék. Sőt, olyanokat is akár, amit felhasználhatok a munkáimhoz. Ördögi kör. Dühös vágy. De nincs veszve semmi, mert sorra olyan blogok jönnek velem szembe, amiknek a képeitől elolvadok és csak icicpicit esz belül az irigység. Olyan jól csinálják, lehet hogy ez tényleg nem az én utam. Próbálok hozzászokni a jó kocafotós címhez.