péntek, szeptember 11, 2009

31. hét

Simán átmehetne ez az egész nyavajgablogba, de csakazértse! :-) Tele vannak a napjaim olyan pillanatokkal amiért minden kibírható. Som szuszogása, simogatása az ágyunkban. Egy-egy mondat vagy nézés és kész. Jól vagyok. Zsombor állandó jelzése, hogy igenis, ő már nagyonis jelen van, szintén erővel tölt el. Egyébként most nyomulósra váltott, egész testével mozog, furakszik. Kicsit ölbebújós hangulatot keltve bennem. Hatalmas vágyat érzek szoptatni, mondjuk az ebben járatos testrész is erre készül. A szeméremcsontom fáj most nagyon sokat, de olyan mintha a pocaklakónak és ennek semmi köze nem lenne egymáshoz. Nagyon jó várni a baba jöttét, már nem tettekben, hanem inkább agyban... a ráhangolódás szakasza ez (egy pocakon kívüli) igazi gyerekre. Olyasmi lesz mint Soma? Most csak úgy tudom magam elé képzelni, talán erőteljesebb, küzdősebb, de remélem, hogy hasonlóak. Aztán azt is megszokom, ha teljesen más lesz. Nem siettettnék semmit, de már nagyon kézbefoghatnékom van.


1 megjegyzés:

kata írta...

Jajj, de jó rátok nézni!