péntek, szeptember 04, 2009

Alszunk?

Amikor Jácint dolgozik éjjel, akkor hagyom, hogy Soma az ágyunkban aludjon. És akkor tud is, mert legalább 1 méter távolság van köztünk. :-) Mint most éjjel is. Néha leellenőriz, hogy megvagyok-e, érzem a meleg simítós tenyereket a vállamon. Mmmm. Szerintem az a jó hogy van saját ágya a gyereknek és abban alszik, de nem bánom ha hajnalban mondjuk nálunk folytatja az alvást ha megriad az anyahiánytól szenvedve. De először megpróbáljuk a saját ágyában elaltatni, és ha huszadszor is jön, akkor is visszaviszük. Apa viszi. (Mindig vannak az embernek elképzelései-elvei a mikénttel kapcsolatban, amiket aztán elsöpör az a tény, hogy a gyerek a fontos!) Az lenne a legjobb, ha egy légtérben alhatna velünk, de külön ágyban, de ez helyhiány miatt nem kivitelezhető. Így marad a vágy az együttalvásra. Amikor ketten vagyunk, akkor tehát alszunk. Lehet, hogy az a gond, hogy olyankor megengedem a velem alvást? Nem érti, máskor miért nem lehet. Bár a válasz könnyű. Éntőlem aludhatna mellettem. Hagynám is, csak nem bír. Patthelyzet. Zsombor megérkezésével ez az édeskettes állapot is elmúlik. Az első időkben szeretném, ha a baba mellettem lenne, a saját kiságyában. Elképzelni sem tudom mi lesz akkor. Som nagyon érzékeny típus. Talán már most féltékeny? Bár egyéb helyzetekben nem jellemző rá a féltékenység. Csakhát ez extrém eset. Érzi, hogy nagy változás lesz itt ami folyamatos, és állandó lesz. Megviseli, mégha nem tudatosan is...

2 megjegyzés:

kata írta...

Benedek akkor szokott ki az ágyamba és túrta ki végleg az apját, amikor Zsófi született, addig nem aludtunk együtt. Felébredt, ha Zsófit szoptattam és ott akart lenni és ha a húga kapott anyából valamit éjjel, akkor neki is járt ugyanez. Szabi legtöbbször Benedek ágyában ébred, szerencsére nagy heverőt vettünk neki.
Mi is igyekszünk, hogy legalább a saját helyén aludjon el, aztán meg jön ha akar, márpedig akar. Így van esélyünk némi felnőtt létezésre is.
Zsófi meg kezdi realizálni, hogy a rácsos ágyon kívül is van alvás, összebújással, várom, hogy jöjjön ős is és akkor én a rácsoságyba költözöm. :)

Én már feladtam minden altatós elvemet, már mindegy, csak aludjanak. Így vagy úgy!

Pussz,
Kata

Krisz írta...

Jajj, Kata... ettől félek én is. A mi apánkat sajnos nem bírja el Soma ágya. A matracon alvást már gyakorolja, és igencsak nem örül neki. Lehet, hogy inkább az ő "altatása" itt a probléma? :-) Szerintem is aludjanak, bármi áron.