Amikor Jácint dolgozik éjjel, akkor hagyom, hogy Soma az ágyunkban aludjon. És akkor tud is, mert legalább 1 méter távolság van köztünk. :-) Mint most éjjel is. Néha leellenőriz, hogy megvagyok-e, érzem a meleg simítós tenyereket a vállamon. Mmmm. Szerintem az a jó hogy van saját ágya a gyereknek és abban alszik, de nem bánom ha hajnalban mondjuk nálunk folytatja az alvást ha megriad az anyahiánytól szenvedve. De először megpróbáljuk a saját ágyában elaltatni, és ha huszadszor is jön, akkor is visszaviszük. Apa viszi. (Mindig vannak az embernek elképzelései-elvei a mikénttel kapcsolatban, amiket aztán elsöpör az a tény, hogy a gyerek a fontos!) Az lenne a legjobb, ha egy légtérben alhatna velünk, de külön ágyban, de ez helyhiány miatt nem kivitelezhető. Így marad a vágy az együttalvásra. Amikor ketten vagyunk, akkor tehát alszunk. Lehet, hogy az a gond, hogy olyankor megengedem a velem alvást? Nem érti, máskor miért nem lehet. Bár a válasz könnyű. Éntőlem aludhatna mellettem. Hagynám is, csak nem bír. Patthelyzet. Zsombor megérkezésével ez az édeskettes állapot is elmúlik. Az első időkben szeretném, ha a baba mellettem lenne, a saját kiságyában. Elképzelni sem tudom mi lesz akkor. Som nagyon érzékeny típus. Talán már most féltékeny? Bár egyéb helyzetekben nem jellemző rá a féltékenység. Csakhát ez extrém eset. Érzi, hogy nagy változás lesz itt ami folyamatos, és állandó lesz. Megviseli, mégha nem tudatosan is...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Benedek akkor szokott ki az ágyamba és túrta ki végleg az apját, amikor Zsófi született, addig nem aludtunk együtt. Felébredt, ha Zsófit szoptattam és ott akart lenni és ha a húga kapott anyából valamit éjjel, akkor neki is járt ugyanez. Szabi legtöbbször Benedek ágyában ébred, szerencsére nagy heverőt vettünk neki.
Mi is igyekszünk, hogy legalább a saját helyén aludjon el, aztán meg jön ha akar, márpedig akar. Így van esélyünk némi felnőtt létezésre is.
Zsófi meg kezdi realizálni, hogy a rácsos ágyon kívül is van alvás, összebújással, várom, hogy jöjjön ős is és akkor én a rácsoságyba költözöm. :)
Én már feladtam minden altatós elvemet, már mindegy, csak aludjanak. Így vagy úgy!
Pussz,
Kata
Jajj, Kata... ettől félek én is. A mi apánkat sajnos nem bírja el Soma ágya. A matracon alvást már gyakorolja, és igencsak nem örül neki. Lehet, hogy inkább az ő "altatása" itt a probléma? :-) Szerintem is aludjanak, bármi áron.
Megjegyzés küldése