szerda, szeptember 16, 2009

Komoly

Tipikus kismama gondnak indult, és igazán meg sem lepődtem már. Tegnapelőtt megdagadtak a bokáim, a jobb jobban mint a másik... próbáltam pihentetni, de a duzzanat csak kicsit enyhült és a két lábfejem közötti különbség is megmaradt. Ma elmentem a dokinénimhez, hogy adjon valami homeot rá, mert eléggé feszít. Sománál is volt lufilábam, de az folyamatosan alakult ki, nem egyik napról a másikra. Megijedtem. Aztán az orvos megnézte. Sürgős ultrahanggal meg kell nézni, hogy van-e trombózis a lábamban. Itt már rendesen beijedtem. Megnézték. Eredmény, már amit ki tudtam hámozni a szövegből: talán nincs gond. Az orvosomat már csak telefonon értem el. Fekvés javallt és ha felkelek fáslizás, állni nem szabad. Holnap azért személyesen is konzultálok vele. Szerencse a dologban, hogy Jácint itthon van, így Som nagyrészt rámarad. És locsogósra bőgöm a párnám miatta. Amin Jácint már meg sem lepődik. No de nincs baj, remélem tényleg tipikus kismamagond ez, és ennyi is marad, persze ha veszteg maradok a fenekemen. Ami nemnagyon megy nekem.

1 megjegyzés:

kata írta...

Emlékszem hányszor lebomlott a fáslim, főleg tömött helyeken. Volt, hogy múmiának éreztem magam, de nem bántam, a fásli jó, nagyon jó. Nálunk csak az örökletes hajlam merült fel, volt (azt hiszem) véralvadásgátló bekészítve a szülésnél. Egyébként létezik spéci harisnya, vagyis térdzokni és felíratva nem olyan vészes az ára, nem egy gusztusos darab, anyám ezzel él, de inkább ez, mint neadjisten bármi más.
Kitartás én is bőgnék a helyedben.